Sorozatunk harmadik részében végre túl vagyunk az alaplap összeállításán, és első beindításán, próbálkoztunk MFM merevlemezzel, de sajnos az RLL vezérlő nem passzolt hozzá. Végül egy IDE csatolós, ám XT-gépekben is működő merevlemezzel bebootolt az alaplap, azonban a Volkov Commander monokróm módban indult valamiért. Jobban megnézve már a bootképernyő is fekete-fehér volt, a játékok is szürkeárnyalatban indulnak.
Próbáltam a BIOS "Primary Display" beállításait, de semmi változás, majd az alaplap Color/Mono jumperével is próbálkoztam, ez sem segített. A Trident videokártya meghajtóprogramjának fájljait nézgetve észrevettem, hogy a segédprogramok mappa tartalmaz egy SMONITOR.EXE nevű állományt. Amennyiben ezt elindítjuk, azaz kiadjuk SMONITOR C parancsot, a kép színesbe vált (aki mégis a monó kijelzésre vágyik, az SMONITOR M-mel kapcsolhat vissza).
A jelenséget más is észrevette és jóval tömörebb megoldásokat programoztak, az egyik, a coloron.exe mindössze 37 bájt. De hátha van más megoldás is, akár az operációs rendszerben: próbáltam DOS-ból a Mode CO80 utasítást, azonban ez nem segített. A dolog nem hagyott nyugodni, előtúrtam még pár videokártyát, és egyesével a gépbe helyeztem.
Minden esetben színesben jelent meg a kijelzőn a kép. A kártyák között találtam egy másik Trident 8900C chipsetes VGA-t is. Csodák csodája, ott nem volt semmi probléma. Az első ötletem erre az volt, hogy a kártyán található néhány jumper valamelyike okozza a problémát. Nem egyszerű egy ennyire sok változatban készült Trident chipes kártyát beazonosítani, különösen azért, mert "noname", azaz lényegében semmilyen jól látható gyártó, márkanév, vagy egyéb azonosító nincs feltüntetve rajta, az FCC ID-t (Federal Communications Comission) leszámítva. Ez a rádiófrekvenciát kibocsátó eszközök megfelelési tanusítványa, és szerencsére erre rá lehet keresni.
Sajnos ezzel sem jutottunk túl sok információnak a birtokába, de egy kis szerencsével azért végül sikerült mégis megtalálni a kártya manualját. A Google-n a "Trident 8900C jumper"-re kerestem a képekre szűrve, és valóban, van a kártyán volt olyan beálítási lehetőség, mely segíthet nekem. A kártya Non-standard monochrome módba volt állítva valamiért.
Ahogy számítottam rá, a jumpert Standard-ra állítva már a kártya bootképe is színes, és a továbbiakban megmarad az. Azaz majdnem: "meleg reset", azaz Ctrl-Alt-Del kombináció, vagy pl. BIOS-ból való kilépés után a kép néha még fekete-fehér. Képcsöves monitorrral nincs ez a probléma, de annyi baj legyen, elviselem egyelőre így. Lássuk milyen állítási lehetőségeink vannak még a videokártya jumpereivel:
- IRQ9 engedélyezése. Ez inkább a korábbi szabványoknál volt érdekes, a képernyő-katódsugár visszafutásával kapcsolatban. A reccenésmentes animáció, vagy mozgás úgy valósítható meg, kis teljesítményű gépeken, hogy akkor végezzük a műveleteket, amikor a katódsugár épp nem rajzolja a képet - ehhez lehetett szükség erre a megszakításra, például a korábbi cikkben említett 8088MPH demó kapcsán, mely 4.77MHz-es, 8 bites 8088-as processzorra, és egy minden tekintetben határokon túlra feszegetett IBM CGA grafikus kártyára íródott.
Ez ha minden igaz, az aktuális 286-os a gépben ez csak akkor lenne érdekes, ha MPU401-es midi vezérlőkártyát szeretnénk használni, de ez most nem merül fel. Annyit vettem észre, hogy nagyritkán van olyan alaplap ami az egyik, vagy a másik módban ad csak képet valamiért. Eleve a videokártyákon sem minden esetben találjuk meg ezt a jumpert, fixen vagy engedélyezve, vagy tiltva van a 9-es megszakítás kezelése.
- Scan Rate: 48.7KHz-nél kisebb, vagy nagyobb legyen a vízszintes frekvencia. Utóbbihoz legalább 512k videomemória szükséges, előbbi esetén váltottsoros megjelenítési módot kapunk, mely elvileg fárasztja a szemet, "kissé vibrál". Ennyi ennél a Trident videokártyánál a hardveres beállítási lehetőség, de lépjünk tovább mostmár a videokártyán.
Bár a 40 megabájtos merevlemez korhűnek mondható, úgy gondoltam, a szűkös kapacitás okozta korlátot hagyjuk el. Az új merevlemez ezúttal nem Seagate gyártmány, hanem a már elfeledettnek mondható Conner. Ez egy a 90-es években népszerű merevlemez gyártó volt, később a Seagate vásárolta fel. A kapacitás ezúttal 80MB. Ha a BIOSban a merevlemez-adatok előre beállított 46 lehetősége között nem találunk megfelelőt, így a 47-es típust kell választanunk. Itt minden szükséges adatot kézzel kell beállítanunk, ha szerencsénk van, fel van tüntetve a burkolaton:
903 Cylinder (Cyln), 4 Head, 46 Sector/Track (Sect), Write Precomp: 0 (WPcom). Az LZone-t (máshol LZ, vagy Landing Zone) a Cylinder érték+1, azaz 904-es értékkel szokás megadni, azonban ez csak azoknál a merevlemezeknél érdekes, ahol nincs automata parkolás (erről korábbi cikkemben írtam). Az adatok beírása után a kijelzett kapacitással tudjuk ellenőrizni, ha esetleg nagyon mellélőttünk, itt megjelent a 81MB, ami megfelelő érték. Nincs más hátra, mint a BIOS beállításokat F10-es, majd "Y" billentyűkkel menteni. Újraindulás után azonban a bootolás helyett egy furcsa felbontású hibaüzenet jelenik meg.
A gép nem reagál a reset gombon kívül semmire. Nem kell annyira megijedni, ezt a hibát az okozza, hogy amikor a merevlemezt partícionáltam, egy másik háttértárról bootoltam és a 80MB-s Conner emellé volt kötve másodikként. Mivel így volt már aktív partíció (azon a merevlemezen, amiről bootoltam), az fdisk nem ajánlotta fel, hogy akívvá teszi a Conner-en létrehozott partíciót. Ez okozza tehát a fotón látható üzenetet. A dolgunk itt mindössze annyi, hogy bebootolunk egy hajlékony rendszerlemezről. Az fdisk indítása után azonnal jelzi is, hogy nincs aktív partíció.
A 2-es menüpont (Set active partition) használatával tudjuk ezt orvosolni. A jelenséget megszűntettük, a bootolás normálisan lezajlik. Megjegyzendő, hogy a partíció aktívvá tétele segédprogramokkal, például a Norton Utilities csomagban taláható utilityvel, floppy nélkül is megoldható, sőt akár több partíció aktívvá tételére is lehetőségünk nyílik (ez a többféle operációs rendszer egy merevelemezről történő indításának egyik módszere). Láthatjuk, hogy a gép összeállt a tesztpadon, itt az idő, hogy a helyére kerüjön minden a gépházba.
Érdemes először a tápegységbe kukkantani, nem látunk-e valami rendellenességet, és 20-30 év alatt felgyülemlett por eltávolítására is lehetőségünk van. A tapasztalat szerint ezek az AT-szabványú tápegységek jobban bírják az idő múlását, mint a későbbi ATX-es társaik. Nem jellemző a kondenzátor púposodása, mely szerintem elsődleges oka volt az elhalálozásnak. Hiába van ki-be kapcsoló rajtuk, lehet, hogy egy sima bekapcsolással nem fogjuk tudni ellenőrizni a működőképességet, egyes tápoknak ugyanis elegendő terhelés kell (ez lehet például egy merevlemez is), különben pillanatok alatt lekapcsolnak.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a tápegységet természetesen áramtalanítva, a hálózatból kihúzva portalanítsuk (vagy inkább bízzuk hozzáértőre) és ne porszívóval, hanem valami "fújóval", pl. porspray használatával. Szerencsére ez a tápegység nem igényel tisztítást még ennyi idő után sem.
Ha már szétszedtük a tápot, az ventilátor is pörgessük meg, hogy nem szorul, nincs-e csapágyhangja. Ezzel is mázlim van, minden rendben. A tápegységet átnéztem, jöhet a következő lépés. Alapszabály, hogy a memória, a processzor és a hűtő még kiszerelt állapotban kerüljön az alaplapba. Esetünkben ezzel már meg is vagyunk, a processzort gyárilag tartalmazza az alaplap, és a memóriák is benne vannak már, a "sima levegőn" túli CPU-hűtésre pedig szerencsére nincs is szükség.
Az alaplapot a készlékházba műanyag és réz, menetes távtartók segítségével szerelhetjük be.
Ehhez ellenőrizzük először az alaplapon látható felfogatási pontokat és a távtartókat tegyük a házon rendelkezésre álló, megfelelő helyekre. A sárgával jelölt furatokba réz, a zölddel jelöltekbe műanyag távtartó való. A piros távtartó másik fajta házba való, van pár féle ilyen szerepű, de eltértő alkatrész, sőt a réz, menetes távtartók sem egyeznek. A korai házakban az alaplapok magasabban is voltak. Az egyik réz távtartónak ritkább menete van, így ahelyett egy műanyag távtartóval trükközök, úgy, hogy az aljáról a pici "gombot" levágom (lila vonallal jelöltem). Így is elég sok ponton lesz felfogatás.
Az alaplapot fektessük a távtartókra és óvatosan, de határozottan pattintsuk a helyére, majd a réz távtartón csavarral is rögzítsük. Ezt nem szükséges túlságosan meghúzni. Az alaplap "front panel" csatlakozói csak nyomokban hasonlítanak a maiakra. A Speaker, Reset ugyanaz, de Turbo Switch, Turbo LED ma már nincs és a Power LED pedig az időközben nyugdíjazott szintén kulcsos billentyűzár, azaz a Keylock csatlakozó része.
Pontosabban része lenne, de esetünkben ez is kapott egy "csavart", a Power LED nem az alaplapról, hanem molex tápcsatlakozóról megy a "Megahertz" kijelző hajtja meg, Turbo LED nincs is.
Az órajel kijelző nem mér (talán egy esetben láttam olyat ami igen), hanem nekünk kell beállítani a kijelzést két kapcsolósor segítségével. Az egyik oszlop kikapcsolt, a másik a bekapcsolt Turbo Swich szerint, a kijelző állását adja meg, a két számjegy szegmenseiként. Leírás nincs, így próbálgatás marad. Ismét szerencsénk van, mivel pont 16MHz a beállítás bekapcsolt, 10MHz kikapcsolt Turbo Switch esetén - mondjuk ennek oka az is lehet, hogy a számítógépház eleve egy 16MHz-es géphez készült.
A merevlemezt és a két, 1.2MB-os 5,25"-os és az 1.44MB-os 3.5"-os hajlékonylemez-olvasót is illesszük a készülékházban kialakított helyekre, azaz a nagyfloppy-meghajtót leszámítva egy-egy segédkeret segítségével kell beszerelnünk az egységeket.
A floppy meghajtókat picit lazábbra csavarozzuk, hogy be tudjuk állítani a gépház előlapjához. A tápegység csatlakozóit is kössük be, először az alaplapra, a korábban leírtak szerint (a fekete vezetékek legyenek egymás mellett), és a molex tápcsatlakozókat is a két egységbe.
Kövekeznek a bővítőkártyák. Élesebb szeműek már észrevehették, hogy a szabványos nyolc ISA csatlakozó helyett az AUVA 286-os alaplapja héttel gazdálkodik. Ez kevesebb bővítési lehetőséggel jár, de ez esetünkben nem számít, mivel a gépházban csak hat bővítőkártya számára van kimenet.
Praktikus, hogy a floppy- és merevlemezt vezérlő kártya kerüljön a meghajtók felöli oldalra, az adatkábelek kevésbé fognak így zavarni, azokat is kössük be a korábban leírtak szerint: a pirossal színezett vezeték kerüljön az 1-es érintkezőkhöz. A videokártya pedig az ISA csatlakozósor másik oldalába kerül.
Jöhet a bekapcsolási próba.
A gép indul, minden rendben eddig. A következő részben bővítési lehetőségeket vizsgálunk, néhány teszt elvégzésével, és a gép próbálgatásával együtt.
