Ha szuperhősökről van szó, akkor az ember úgy érzi, hogy már rég átestünk a ló túloldalára, annyi tartalmat kaptunk már belőlük. Sokan azelőtt szerettük a képregényes szuperhős sztorikat, amikor még a tömeg gyerekesnek tartotta őket, manapság azonban a Disney túlbuzgásának hála csak az olyan művek tudnak kitűnni, mint amilyen a The Boys is, ami teljesen kiforgatja az amúgy már unalomig ismételt és lehúzott képregény adaptációs műfajt. A szuperhős képregény tartalmak egyszerűen elinflálódtak, a témában nehéz újat mutatni. 

A Warner talán nem részese ennek a megcsömörlésnek, mivel ők egyszerűen csak különösen rossz gazdái a DC-nek, amennyiben a filmekről, játékokról és a sorozatokról van szó. A DC eleve a sötétebb, felnőttesebb világot hozta el a szuperhős sztorikban, ám Nolan Batmanje óta nem sokat tudtak kezdeni hősökkel a filmes oldalon, az Oscar díjas Joker után a Joker 2 pedig vállalhatatlanul rosszra sikerült. A videojátékos részleg sem üzemel sokkal jobban, az utolsó valamire való DC játék a Fortnite volt, ami valljuk be, elég nagy gáz a licencek gazdájára nézve, főleg annak fényében, hogy a Rocksteady-féle Suicide Squad a legjobb univerzumukat, az Arkhamot pusztította el végleg.  

Azt az Arkham világot, aminek az első része korszakalkotó volt a szuperhősös címek és úgy összességében a játékmechanikák terén is. A Batman: Arkham Asylum harcrendszere a mai napig a legtöbb hasonló cím alapját képezi, az Assassin’s Credtől kezdve a Spider-Man-en át a God of War-ig rengeteg cím tanult a Rocksteady legjobb munkáiból, így a Suicide Squad Kill the Justice League olyan szinten hozta szégyenbe a stúdiót és a sorozatot, amit lehetetlen kimagyarázni, a játékosok pedig meg is büntették őket ezért. 

Ha választanom kéne kedvenc képregényhőst, Batmant választanám. Az eszén és pénzén kívül másra nem számíthat, már-már parodisztikusan komoly alakja nem véletlenül az animációs sorozatok fénypontja, a The Animation Series, Nolan és az (eredeti) Arkham játékok pedig mindig emlékeztetnek minket arra, hogy miért is remek karakter. 

A fejlesztő Camuflaj-nak vajon sikerül-e megfognia azt a Batmant, amit annyian szeretünk, vagy tovább zuhan az Arkham reputációja abba a mélységbe, amibe a Rocksteady lökte nemrég. 

Az Arkham Shadow olyan jól sikerült, hogy könnyedén emlegethetem az Asgard’s Wrath 2, Half-Life Alyx, Assassin’s Creed Nexus VR játékokkal egy szinten, de ez még semmi, mivel ki merem jelenteni, van olyan jó, mint amilyen az Arkham Asylum volt. De a nagy nevek dobálózása helyett inkább elmesélem nektek, hogy miért is ilyen nagyszerű ez a játék, miért érdemes elgondolkodni az olcsóbb Quest 3S megvásárlásán is azért, hogy azt átélhesd, amit nekem is sikerült. 

A Batman Arkham Shadow a Meta saját stúdiójának, a Camuflaj-nak a terméke, ebből pedig könnyen kikövetkeztethetjük, hogy ahogyan a Horizon Call of the Mountain se jön PS VR2-ről Questre, úgy ez a cím se fog nagy eséllyel más platformokon elérhetővé válni, mivel ennek a játék célja az, hogy hardvervásárlásra ösztönözze az embereket. Éppen ezért, aki mostanában vesz Quest 3-at vagy Quest 3S-t, az ingyen ajándékba kapja a Batman Arkham Shadow-ot a készülékéhez, amit a Meta már magasabb áron, 50 euróért árul a saját áruházában. 

A fejlesztést a Camuflaj még 2020-ban kezdte meg, az Iron Man VR után valami újat akartak létrehozni, elmondásuk szerint pedig nagyon belemélyedtek az Arkham világba annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozhassák ki belőle. Mindenkinek, aki a játékon dolgozott, kötelezően ki kellett játszania a korábbi Arkham játékokat, össze kellett írniuk, mi volt az, ami tetszett, mi volt az, ami nem tetszett nekik, így azután álltak neki a fejlesztésnek, miután mindenki képbe került az Origins-től kezdve a City-ig tartó játékok működésével és történetével. 

Nagyon sok nagy költségvetésű VR produkció ott szokott elvérezni, hogy a fejlesztők „ki ha én nem?” hozzáállással vágnak bele a munkálatokba, mit sem törődve legjobb praktikákkal, amiket más kísérleti indie fejlesztők már kifejlesztettek a VR platformon. Ilyen pökhendi hozzáállással készült például a Medal of Honor Above and Beyond vagy a Borderlands 2 VR, amik monitoron persze jó játéknak számítanának, de teljesen más gondolkodásmód kell egy VR cím létrehozásához, mint amit képernyős játékoknál megszokhattunk. A Camuflaj viszont nem volt rest időt és energiát fektetni abba, hogy felmérje, mik a legjobb módszerek egy VR játék létrehozására 2024-ben, így a Batman Arkham Shadow egy modern, fluid VR élményt kínál, de erről részletesebben majd később. 

A játék az Arkham Oirigins után, és az Asylum előtt játszódik, tehát Batman személyisége még nincs teljesen kifejlődve. A város elég ramaty állapotban van, az ebben a játékban debütáló Rat King ugyanis propaganda adásokon keresztül uszítja Gotham lakosságát egymás ellen. A „patkányok” felgyújtják a várost, fosztogatnak és erőszakoskodnak, ez az elnyomott csoport a jobb élet reményében ölni is hajlandó, így a város abszolút csatatérré vált, amit a gothami rendőrség se képes már kezelni. 

Gordon felügyelő és Harvey Dent csak Batmanre számíthat, avagy ránk, hogy elkapjuk a titokzatos Rat Kinget, ezzel pedig végre elfojthassuk a zavargások forrását. Nekünk azonban nincs sok nyomunk, sőt, hamar kiderül, hogy számunkra fontos személyek veszélyben vannak, így egyre kétségbeesettebben fogjuk kutatni a Rat King nyomait. A játék tehát hamar beledob minket a konfliktusba, és bár nem siettet minket és saját tempóban haladhatunk, nem sok nyugodt percünk lesz. 

A Batman Arkham Shadow nem egy szabadon bejárható városban vagy intézményben játszódik, a kialakítása inkább az Asylum kötöttebb játékmenetére hajaz. Ennél fogva a Half-Life: Alyx-hoz hasonló folyamatos irányított narrációban van részünk, amit én személy szerint mindig is sokkal jobban szerettem, mint amit egy nyílt világ tud nyújtani, ahol a mellékküldetések kizökkentenek a sztori folyamából.  

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne választási lehetőségünk különböző szituációkban. Az Asylumhoz hasonlóan az ellenfeleinkkel több módon is megküzdhetünk. Az egyik a nyílt harc, a másik a célpontok levadászása az árnyakból. 

Batman a kis köteles eszközével, a Batclaw-val több kulcspozícióba is fel tud kapaszkodni, pont úgy, ahogyan az Asylumban is láthattuk. A vízköpők között ugrálva, az ellent fentről levadászva egyesével likvidálhatjuk, a szellőzőkben való mászkálás során pedig több dimenzióból is ártalmatlaníthatjuk őket. 

A járőrözők megtalálják a hatástalanított társaikat, így okosan felépített módszerrel kell mindenkit csendben elintézni, amennyiben nem akarjuk riadóztatni a patkányfészket. Ha lebukunk, az egyik lehetőségünk az, hogy az eszközeink és a füst segítségével visszabújunk az árnyakba, így nem találnak meg minket, ezáltal újra vadászhatunk rájuk. Ez a taktika azonban a környezet miatt nem mindig lehetséges, így sokszor muszáj az öklünk erejével utat törnünk. 

Mint már említettem, a fejlesztők elvégezték a kötelező házifeladatot, és ez a harcrendszerben látszódik meg igazán. A Camuflaj csapata egy kérdezz felelek interjú sorozatban mondta el, hogy a legnagyobb félelmük az volt, hogy miként implementálják az Arkham játékok legendás közelharcait VR környezetbe. Ez a probléma olyan mély volt, hogy eleinte a rendező Ryan Payton elgondolkodott, hogy lehet nem is képesek egy ilyen játékot elkészíteni, ami tiszteletben tartaná az Arkham hagyatékot.  

A VR-ban ugyanis elég furán néz ki, hogy egyik ellenféltől a másikig odasétálsz, behúzol neki párat, majd fordulsz és megint odasétálsz valakihez. Ilyen természetesen a monitoros Arkham játékokban sincs, a harc dinamikus, ritmus vezérelt, így amikor a rendező Ryan Payton felvázolta a problémáját Ryan Darcey játékdizájn felelősnek, ő azonnal mondta is a megoldást: Batman nem keresztül sétál a szobán, hanem keresztül verekszi magát azon. 

Azért, hogy ez sikerüljön, a Beat Saber, SuperHOT VR, a Creed Rise to Glory és más címek harcrendszerét vették alapul, és tényleg tökéletesre sikerült a harc élmény, ami nem csak, hogy szórakoztató, de megfelelően változatos is. Az alapfelelállás szerint általában több emberrel állunk szemben, akik puszta kézzel, ütő- vagy lőfegyverrel, védőfelszereléssel törnek az életünkre. A lőfegyveres ellent a Bataranggal, füsttel és már eszközökkel neutralizálhatjuk távolról addig, amíg rájuk nem kerül a sor. 

A közelharcoknál szinte már ritmus játékot kapunk. Alapestben, ha egy ököl ikon jelenik meg az ellenfelünkön, ökölbe szorított kézzel csapunk feléje akkor távolról ráugrunk és már püfölhetjük is. A különböző jelek, különböző jelentéssel bírnak, attól függően, hogy hova kell ütnünk, milyen irányból kell ütnünk, vagy milyen mozgást kell végrehajtanunk ahhoz, hogy az ellent kiüssük. Egyszerre mindig csak egy ellenféllel harcolunk, de körülöttünk többen is bántani akarnak minket, így egyik ellenfélről a másikra kell ugrálnunk. 

A Batman féle játékokban a karaktert felülről látjuk, így tudjuk, mikor kell kitérni vagy mikor kell célpontot váltani, hogy ne essen bajunk. A VR-ban a látómezőnk belső személyű szereplőként értelemszerűen szűkösebb, ezért egy támadó kar ikonja jelenik meg a látóterünk szélén, ami azt jelenti, hogy ha arra csapunk, akkor a ránk támadó célpontra fogunk átugrani. Ha elrontjuk a ritmust, rosszul ütünk, akkor az ellenfelek felénk kerekedhetnek és sebzéseket kapunk.  

A másik érdekesség, hogy a játék pontozza a harcainkat. Minél több kombót csinálunk meg enélkül, hogy hibáznánk, annál jobbra értékel minket. A játékban vannak külön harci és lopakodós kihívások is, a Camuflaj ígérete szerint a jövőben pedig még többet raknak majd bele a játékba ingyenes frissítésként. 

A sok ikon és a mozgásforma ellenére viszont az ember nem érzi magát túlterhelve, sőt, kifejezetten szórakoztató a püfölés. A Camuflaj tökéletesen alkotta meg a dinamikus közelharcot, ami valószínűleg nagyon sok VR játéknak fog majd mintaként szolgálni a jövőben, pont ugyanúgy, ahogyan az Arkham Asylum tette azt a maga korában. 

Egyszerűen az a fajta bunyó, amit lenyomunk, tényleg érezhetően a harag táplálta erőszak, nagyon durva, hogy mi magunk fogjuk meg az ellen lábát, majd egy erős csapással törjük ketté a térdét, hogy 80 napon túl se gyógyuló sérülésekkel örökre emlékezzen ránk. A kihallgatások során akkor is szétverjük a másik arcát, amikor már az anyját is elárulta, egyszerűen nem hagyunk hátra senkit anélkül, hogy meg ne bánná azt, hogy megszületett.  

Batman bár nem öl meg senkit, megnyomorítani viszont sokakat fogunk, és őszintén, ez is egy rendkívül szórakoztató része a játéknak. Valahogy tényleg állarcos igazságosztónak érezhetjük magunkat, hiszen olyan embereket püfölünk, akik valóban megérdemlik. Bár vér nincs úgy benne, a durva erőszak viszont annál inkább, a 16 éves korhatárt tehát érdemes betartani, ez nem egy gyerekjáték, mint amilyen az Iron Man VR volt. 

Visszatérve viszont a lehetőségekre, a világ legjobb detektíveként természetesen nem csak harcok, hanem különböző feladványok is várnak majd ránk. A már ismerős Detective mód visszatér, ennek hála a falakon átlátva nem csak az ellenfeleket, de a különböző, a küldetésünk során fontos tárgyakat vagy más gyűjtögethető trófeákat is kiszúrhatunk. A működése egyszerű és rendkívül intuitív, egyszerűen csak a fejünkhöz kell nyúlni, megnyomni a ravasz gombot, és a hangok segítségével már látjuk is a körülöttünk lévő világot, egyfajta denevér képességet imitálva. 

Ahogy haladunk a játékban, úgy egyre több fejlesztést és képességeket szerezhetünk meg, amik természetesen segítenek minket a harcok vagy a vadászat során. A Batarang fejlesztések a hatékonyabb semlegesítést segítik, a jobb páncél pedig a lő vagy szúró fegyverekkel tesz minket ellenállóbbá. Az biztos, hogy lesz itt pár érdekekes fejlesztés, és mivel ezek közül mi választjuk ki, hogy mire megyünk rá, így a preferált játékstílust is mi alakíthatjuk ki. 

A játék audiovizuális szinten is egy érezhetően magas minőségű produkció. Sajnos a Quest 2-re már nem jelent meg, cserébe viszont elég szépen ki tudja használni a Quest 3-ban és a 3S-ben lévő lehetőségeket. Mielőtt elindítottam volna a játékot, egy kicsit Assassin’s Creed Nexus VR-oztam, hogy legyen összehasonlítási alapom. A Batman indítása után viszont azért egyből látszott, hogy a két játék teljesen különböző, hiszen a Batman a részletes belső terekkel, míg az Assasin’s Creed a nyílt világgal nyűgözi le az embert, de azt kell mondanom, hogy összességében egyik sem okozott csalódást. 

Monitoron nézve persze a Batman Arkham Shadow nem néz ki szépen, se a videó, se a screenshotok nem nevezhetőek lenyűgözőnek, de amikor az ember felveszi a VR sisakot, akkor azért azonnal átszellemül és rögtön rájön, hogy fantasztikus az egész játék megjelenése és atmoszférája. A részletesség az alacsonyabb felbontású textúrák miatt nincs egy Alyx szinten, de a mobilhardverből olyan látványt hoztak ki, ami már bőven hozza az Asylum grafikáját. 

A játék azonban sajnos nem mentes a bugoktól, de ezzel a Camuflaj is tisztában van és eszük ágában sincs ezeket benne hagyni a játékban, már a cikk írásakor több bogarat is kiirtottak az Arkham Shadow-ból. Mindenesetre előfordulhat olyan, hogy az ellenfél csendes likvidálása helyett véletlenül elkezdjük püfölni, esetleg elakadhatunk dolgokban. Game breaking buggal azonban nem találkoztam, vagyis jó eséllyel nagyobb hiba nélkül végigjátszható az egész. 

Ami inkább zavaró lehet, az a néha előforduló belassulások és akadások. Alapvetően nincs baj a teljesítménnyel, de néha előfordul, hogy a hang és a kép bereccen, ez is kicsit rontja az élményt, illetve hozzá kell tenni, hogy a VR-ra érzékenyeknél egy pár ilyen rosszullétet is okozhat. A kényelmi beállítások azonban jók az Arkham Shadow-ban, aki nem bírja a folyamatos forgást és mozgást, az teleportálással és más kényelmi beállításokkal is próbálkozhat.  

Az Arkham Shadow teljesen méltó az Arkham örökségre, ellentétben a Suicide Squad Kill the Justice League-gel, ez tiszteletben tartja az elődöket. Ez a játék ráadásul tökéletes cím arra, hogy még több embert bevonzzon a Meta rendszereibe, még akkor is, ha elsőre nagyjából 10-14 óra játékidőt kínál. Egyszerűen a Quest játékkínálata annyira erős, hogy a Batman más címekre is kedvet adhat, ráadásul a hamarosan érkező Behemoth vagy Metro játékok is tartogatnak még meglepetéseket idénre.  

A Batman Arkham Shadow egy nagyszerű ajándék a Quest 3 szemüvegek mellé, mindenképpen ajánlom a beszerzését.