Egy friss vizsgálat eredményei szerint a ma élő három köpködőkobraág mindegyike egymástól függetlenül olyan méregkoktélra tett szert, amely a szembe juttatva nagyon erős fájdalmat okoz. A védekezés ezen módja a konvergens evolúció érdekes példáját jelenti, amelynek eredményeként a méreg használatának egészen egyedi módja alakult ki a különböző kígyófajokban, mondja Timothy Jackson, a Melbourne-i Egyetem evolúciós toxinológusa.

Más kobrákhoz hasonlóan a köpködőkobrák is önvédelemből használják a mérgüket (ellentétben a többi kígyófajjal, amelyek általában a méreg révén ejtik el zsákmányukat). Ezt egyrészt harapással juttatják az őket fenyegető állatok testébe, másrészt szájukból méregsugarat fecskendezve távolabbról is képesek célba juttatni a toxint. Az állatok kivételesen jól céloznak, és két méteres távolságból is el tudják találni a ragadozó szemét, pillanatok alatt ártalmatlanítva a támadót. Ez a fajta viselkedés a kígyók három evolúciósan elkülönült ágában is felbukkan: az ázsiai, illetve az afrikai köpködőkobráknál, és a dél-afrikai varangyfaló köpködőkobráknál is.

Egy nemzetközi kutatócsoport 17 köpködő és nem köpködő kígyó mérgét elemezte annak kiderítésére, hogy a köpködőkobrák mérge összevetve milyen a többihez képest. A vizsgálatok alapján a kobrák mérgének leggyakoribb összetevői az úgynevezett három-ujj toxinok (3FTx), amelyeket jellegzetes térszerkezetükről neveztek el. Ezekből bőven van a köpködő és a nem köpködő fajokban is: összességében nagyjából az egyes méregkoktélok 60 százalékát teszi ki. A köpködő fajoknál ugyanakkor egy másik fehérjecsoport, a foszfolipáz A2 (PLA2) kiemelkedően nagy mennyiségben van jelen, míg ezt a nem köpködő fajok csak nyomokban termelik.

A PLA2 nagyobb mennyiségének hatását tesztelendő, a kutatók fájdalomérzékeny egérneuronokon vizsgálták a különböző méreganyagok hatását. A kísérletek alapján a 3FTx-fehérjék a PLA2-vel kombinálva jelentősen erősebb, olykor kétszer erősebb fájdalmat okoznak, mint önmagukban. Az eredmények alapján tehát úgy tűnik, hogy a természetes szelekció során mindkét fejlődési ágon hasonlóan alakult a köpködők méregének összetétele: ebben a PLA2-fehérjék mennyisége megnőtt, mivel így hatékonyabban tudták távolról leszerelni a támadót az állatok. De nem olyan módon, ahogy várnánk, vagyis a támadó gyorsabb megölése vagy megbénítása által, hanem a nagyobb fájdalom révén.

Hogy miért köpködnek egyes kobrák, és más fajok miért nem, az ugyanakkor továbbra is rejtély. Egyes teóriák szerint a kígyók olyan régiókban tettek szert erre a képességre, ahol a patás emlősök nagyobb veszélyt jelentettek rájuk. Mások szerint viszont a köpködést kifejezetten az előre néző tekintetű ragadozók elleni védekezésként fejlesztették ki a kígyók, köztük is a legnagyobb pusztítást végző, korai emberekkel szemben. Ami tekintve, hogy evolúciósan meglehetősen új fejleményről beszélünk, szintén elképzelhető.