Az Nvidia vezére, Jen-Hsun Huang elég érdekes kijelentést tett a minap, amikor John Shoven, a beszélgetés házigazdája egy lényegre törő kérdést szegezett neki.

A kérdező, aki egyebek mellett a Stanford Egyetem közgazdasági karának professor emeritus címmel rendelkező nyugalmazott professzora, arra volt kíváncsi, hogy: „Elképzelhető-e, idővel olyan vetélytárssal találja szemben magát az Nvidia, aki elég jónak bizonyul – nem olyan jónak, mint az Nvidia –, de elég jó és sokkal olcsóbb?”

Az Nvidia első embere elkezdte kicsomagolni mondanivalóját, amit azzal indított, hogy sokkal több vetélytárssal rendelkeznek, mint bárki a bolygón. Szerinte még maguk az Nvidia megrendelői is versenytársaknak tekinthetőek bizonyos esetekben. Ezzel egy időben azt is gyorsan hozzátette, hogy az Nvidia aktívan segíti azokat a vásárlókat, akik saját alternatív AI gyorsítót terveznek, sőt, a vállalat még azt is megosztja a partnerekkel, milyen érkező Nvidia chipek szerepelnek az útiterven. A vállalat lényegében nyitott könyvként jellemezhető ezen a téren.

Ez összességében nagyon jól hangzik, kiváló üzleti módszernek tűnik, ám nem biztos, hogy tényleg ennyire idilli a helyzet a mindennapokban, legalábbis a korábbi vádak alapján ezt gondolhatnánk. Az Nvidiát nemrégiben egy AI startup vezetője azzal vádolta meg, hogy félelemben tartja vásárlóit: amennyiben tudomást szerez arról, hogy az adott partner más vállalatok felé is kacsintgat, akkor a megrendelt AI gyorsító leszállításának idejét alaposan kitolják, ezzel büntetve a vásárló „hűtlenségét”. Korábban már az Intel vezetője is arról beszélt, az iparág szeretne szabadulni a CUDA programnyelvtől és ezzel az Nvidia dominanciájától is, ennek elérésére pedig törekvések is indultak a közelmúltban.

Az interjú során az Nvidia vezetője arra is kitért, hogy az Nvidia AI gyorsítóinak előnye az, hogy programozhatóak, vagyis több mindenre használhatóak, mint azok az egyedi megoldások, amelyek egyféle algoritmus esetében jók. Saját platformjukat szabványként jellemezte, amit a felhős szolgáltatásokat kínáló vállalatok szinte mindegyike használ. Egy tipikus adatközpont általában széles körben szeretné támogatni a partnereket, azaz a pénzügyi területeken dolgozóknak éppúgy szeretne megfelelni, mint a gyártásban és egyéb területen dolgozóknak, éppen ezért az Nvidia hardverei felé orientálódik – ezzel utalva arra, hogy ez a legjobb megoldás.

Szóba került az árazás is, ennek kapcsán Jen-Hsun Huang elmondta, azok, akik chipeket adnak-vesznek, jellemzően az árakra figyelnek, míg azok, akik adatközpontokat üzemeltetnek, a működési költségeket tartják szem előtt. Szerinte ezen a téren, azaz teljes birtoklási költség (TCO) terén olyan jók az Nvidia termékei, hogy ha a versenytársak termékei ingyenesek lennének, az sem lenne elég olcsó. Ezzel gyakorlatilag azt mondja, hogy még akkor sincs esélyük versenybe szállni az Nvidia AI és HPC piaci gyorsítói ellen, ha ingyen kínálnák porékáikat – legalábbis jelenleg. Lényegében ez is az Nvidia fő célja: minél előrébb járni a riválisok előtt teljes birtokási költség terén. Ehhez persze kemény munkára és innovációra van szükség, a szerencsének itt nincs szerepe, és semmit sem sem érdemes magától értetődőnek tekinteni.

Az interjú vonatkozó része 22 perc 32 másodpercnél kezdődik:

Az Nvidia vezérének szavaival természetesen a konkurensek többsége vitatkozna, de nincs a fentiekben semmi csoda: a vezér úgy beszélt, mint egy igazi vezető, akinek meg kell felelnie a befektetők, a piac, illetve a vásárlók igényeinek; erősnek és céltudatosnak kell tűnnie, valamint világos vízióval kell rendelkeznie a jövőt illetően.

Az tény, hogy az Nvidia szekere jelenleg nemhogy fut, de egyenesen száguld, éppen a napokban lépett fel a harmadik helyre a cégek értékét piaci kapitalizáció alapján rangsoroló listán, és már el is indult a második hely felé, ahol az utóbbi időben „kissé gyengélkedő” Apple próbálja tartani pozícióját. Az Nvidia jelenleg egyeduralkodó az AI és HPC piaci gyorsítók szegmensében, és a jelek szerint a közeljövőben az is marad, ám a háttérben már készülnek a riválisok következő generációs megoldásai, amelyek előbb-utóbb okozhatnak meglepetéseket.