A PlayStation VR2 a Sony egyik legnagyobb mellényúlása az elmúlt másfél évből, és ezt saját maguknak köszönhetik. A PS5 hatalmas sikere mellé méltán dukált volna egy szuper VR-szemüveg, ezzel versenyt állítva a Meta számára is, ám a Sony olyan szinten nem e világon járt a termék árazásával, hogy sajnos borítékolható volt a bukása.
Majd másfél évvel ezelőtt egy félelmetesen hosszú cikkben írtam arról, hogy miért nem jó a PS VR2 és miért lehetett volna sokkal jobb azért az árért, amennyiért a Sony árulta a számunkra. Sajnos sejthető volt, hogy bár sokan szeretik és használják is a szemüveget, annál többen dobták fel online piacterekre a PS VR2-t, ami miatt inkább a használt kereskedelem virágzott, nem az új, a Sony pedig így nem tudta eladni a raktárban porosodó készleteket.
Továbbra is tartom, hogy a PS VR2 nem lenne egy rossz szemüveg, ha jóval olcsóbb lenne, 170 ezer forint alatt.
A Sony nemrég ilyen árra akciózta le a szemüveget, és hirtelen olyan hatalmas mennyiségben talált a PS VR2 gazdára, amire előtte a rajt óta nem volt példa. Olyanok is akartak rögtön vásárolni egyet, akik eddig drágállották, így remélem már a Sony számára is egyértelmű, hogy ők maguk voltak azok, akik megölték a headsetet, igény ugyanis lett volna rá, csak reális áron, nem egy PS5 árában, játék nélkül.
Sajnos azonban a hírek szerint ez már késő: nem csak a headset gyártása szünetel vagy állt le teljesen, de állítólag már csak egy PS exkluzív játék készül rá, több nem fog, inkább a Quest játékok kerülnek majd át erre a szemüvegre is. De ez is csak akkor, amennyiben a fejlesztők meg tudják oldani a portolást, a kis indie csapatoknak ugyanis szinte lehetetlen a PS VR2-re való fejlesztés, annyira drága a Sony-tól devkitet szerezni és a támogatását megoldani, emiatt sokan szoktak panaszkodni a japán cégre.
Bár van nekünk pár érkező Quest-port játék, a Gran Turismo-val is sokáig el lehet lenni, de ha nem jön több Sony cím, és a headsetek is már másfél év után a raktárban porosodnak, akkor mire jó a szemüveg?
A Sony végre belátta, hogy rossz úton haladt, így egy utolsó mentőövet dobott a hányatatott sorsú eszköz tulajdonosai számára: mostantól rá lehet kötni PC-re.
A PlayStation VR2 PC adapter egy olyan eszköz, ami a PS VR2 speciális USB-C portját DisplayPort 1.4-re és USB-A csatlakozóra bontja szét, így a PS VR2 rá köthető a Windows alapú számítógépeinkre.
A PlayStation VR2 PC Adapter tehát új esélyt ad az eszköznek, de nem is lenne Sony termék, ha minden úgy működne, ahogyan kéne neki.
A Sony a bejelentéskor rendesen felcsigázta az embereket. A PS VR2 sok szempontból nem felelt meg a kor elvárásainak, ám mégis vannak olyan egyedi és hasznos funkciói, amik a mai napig kiemelik a többi VR szemüveg közül. Ott van rögtön a fejpántba épített rezgés, a haptikus visszajelzésű Sense kontroller, a HDR kijelző, a szemkövető technológia - ez csupa olyan dolog, ami vonzóvá tehetné a PC felhasználók számára.
Nos, ezek közül a funkciók közül egyik sem működik a PS VR2-vel PC-n.
A PS VR2 a PC VR adapterrel lealacsonyodik egy 2016-os technikájú sima vezetékes VR szemüveggé, ami továbbra is lassú, bár legalább nagy felbontású, 120Hz-es OLED kijelzőjével próbál érvényesülni a mára vezeték nélküli, XR funkciókkal túlfűtött világban.
Ha túltettük magunkat ezen a visszafejlődésen, akkor megfoghatjuk az átalakítónkat, és ráköthetjük a gépre és a szemüvegre.
A telepítés mondhatnánk, hogy egyszerű, de nem lesz az. Ha nem készültél fel előre, nagyon hamar hidegzuhanyként érhet a felismerés, hogy bizony lenne még mit vásárolni ahhoz, hogy működésre bírd az eszközt. A telepítéshez ugyanis le kell tölteni a Steamet, a SteamVR-t és a PS VR2 Appot, ez utóbbi próbál végigvezetni minket a telepítésen. Azt mondja nekünk, hogy csatlakoztassuk a headsetet, csináljuk meg ezt meg azt a dolgot, majd párosítsuk a kontrollert.
És általában ekkor éri a legtöbb felhasználót a hidegzuhany, ugyanis a kontrollert a számítógéphez csatlakoztatni egy rémálom. Ahhoz, hogy párosítás módba rakjuk a PS VR2-t, meg kell nyomni a menü gombot és a PS gombot a vezérlőn, és utána a Windows beépített BT beállításaiba kell elvánszorognunk, és ott kell megkeresni a kontrollereket, és egyesével hozzáadni. Azon túl, hogy vicc kategória, hogy a PS VR2 app nem tudja ezt megtenni magától, ott van még az a szomorú tény is, hogy sokak számítógépe eleve nem látja a kontrollereket, akkor sem, ha van Bluetooth a gépben.
A Sony ugyanis bár egy pakkot ad, amivel ráköthető a PS VR2 PC-re, de nem ad hozzá DisplayPort 1.4-es kábelt és a működtetéséhez elengedhetetlen Bluetooth adaptert se. Így, ha figyelmetlen voltál és hiányzik neked egy kábel hozzá, netalán tán nem rendelkezel kompatibilis Bluetooth eszközzel, akkor bizony az első dolgod az lesz, hogy visszamenj egy elektronikai boltba és vegyél egy Bluetooth adóvevőt.
A Sony a következő Bluetooth eszközöket javasolja megvásárlásra:
Ha jól megfigyeled a képet, akkor a következő felirat feltűnhet neked is: „A SIE megerősíti, hogy a következő termékeket 2024. július 20-i dátummal kompatibilisnek találta, azonban a működésüket nem garantálja.”
Vagyis a Sony szerint ezek jók, de ha mégsem, akkor ez van, nem tudnak mit csinálni. És valóban, a Sony olyan Bluetooth adaptereket javasol, amik nem biztos, hogy jók!
A PS VR2 fórumok égnek attól, hogy a Sony ajánlja a TP-Link UB500-as Bluetooth adóvevőt, de valójában a vásárlók többsége nem megy vele semmire, mivel nem elég jó vele a kapcsolat. Én is erre az eszközre neveztem be, és bár sikerült vele a kontroller párosítása a gépemhez, a kapcsolat minősége katasztrófa, de erről majd később ejtek pár szót.
Mindenesetre én a szerencsésebbek közé tartoztam, mert be tudtam fejezni a TP-Linkkel a telepítést, mások a megfelelő Bluetooth eszközökkel is meg vannak lőve, annyira rossz a Sony szoftveres támogatása, hogy nem bírják működésre bírni a PS VR2-t a kontroller nehézkes csatlakoztatási módja miatt.
A Sony természetesen könnyen megoldhatta volna a dolgot, ha magába a dobozba vagy az adapterbe teszi bele az eszközéhez legjobban passzoló BT egységet, de ezt kispórolta a csomagból és a cég mossa kezeit.
Kicsit előre szaladok, de itt kívánom megjegyezni, hogy annyira átgondolt ez az egész rendszer, hogy ha vissza akarok váltani PCVR-ról PS5 VR-ra, akkor a kontrollereket rá kell kötnöm a PS5-re USB-vel, majd, ha ismét PCVR-t akarok, akkor megint végig kell mennem a párosítási folyamatokon PC-n, de ezúttal még törölnöm is kell a korábbi PS VR2 vezérlőket a kapcsolódott eszközök listájáról, hogy egyáltalán megtalálja a gépem. Aki szokott PC-n BT dolgokat csatlakoztatni, az tudja, hogy a Windowsban mennyire fájdalmasan rossz folyamat ez az egész, a Sony pedig minden alkalommal, mintha bosszúból tenné, de kitesz minket ennek.
Itt még nem ér véget a kapcsolódáshoz köthető problémák halmaza, de most egyelőre haladok a beállítási folyamatok leírásával.
Ha tehát sikerült valamilyen kapcsolatot létrehozni a géped és a PS VR2 között, mehet is a következő lépés, a szobád terének a beállítása.
A PS VR2-nek van egy olyan csoda jó tulajdonsága, hogy ha 130 centit arrébb megyek a szobámban, akkor már újra kell kalibrálnom a teret. Ha a gép előtt ülve Gran Turismozóm, majd valami FPS játékkal játszok pár centivel arrébb, a PS VR2 már nem ismeri fel a terepet körülötte. Ez a térbeállítási folyamat rendkívül fárasztó, rendesen tönkreteszi az ember kedvét, hogy újra és újra felvegye a szemüveget. Fél perces folyamat, de akkor is megakasztja a flow élményt, az ilyen apróságok azok, amik miatt az embernek elmegy a kedve a VR szemüvegek felvételétől és inkább játszanak valami punnyadós vagy monitoros játékot, mert nem akarnak ilyen hülyeségekkel szötymölögni.
A PS VR2 viszont ezt a kényelmetlen élményt a PC-n a négyzetére emeli a dolgoknak, nehéz lenne leírni, hogy mennyire fárasztóan rossz a szobában a követése a headsetnek, ha kettő lépéssel arrébb megyek abból a zónából, ahol eredetileg beállítottam.
Példa: a számítógépem előtt ülve, mert mondjuk valami szimulátorral játszom, beállítom a játékteret az egész szobámra. Ilyenkor a headset kéri, hogy nézzek körbe, majd tegyem a kontrollert a földre, majd rajzoljam magam körbe egy zónával, ami a játékteret jelöli ki. Ezután visszatérhetek a SteamVR-ba és elindíthatom a játékomat.
Pár óra múlva újra VR-ozni támad kedvem, ezúttal viszont nem szimulátort játszanék, hanem mondjuk Beat Sabert. Mivel egyértelműen nem a számítógépemet akarom lecsapni, ezért arrébb megyek egy olyan területre a szobában, ahol nincs útban semmi. Az én esetemben ismétlem, ez 130 cm, avagy kettő lépés. Ilyenkor azonban, ha felveszed a szemüveget, akkor a PS VR2 App kiírja, hogy ez így nem lesz jó, nem tudja a szemüveg, hogy hol van térben, állítsuk be újra. Ilyenkor megint el kell indítani a zóna beállítást, ami ráadásul fél perc, mire betölt, majd újra végig kell menni a beállítási folyamatokon, míg végül nagy nehezen, de végre játszhatok a Beat Saberrel.
Az sem segít, hogy hiába indítja el az ember a PS VR2 PC Appot, a SteamVR nem indul el vele együtt, vagyis ilyenkor meg kell keresni a SteamVR appot is, és el kell azt is külön indítani, ha ezt elfelejted, akkor a PS VR2-ben nem látsz semmit. Előnyére legyen mondva, ha a SteamVR elindul, akkor a PS VR2 appot nem kell indítani, de akkor is kényelmetlen mindig megtalálni a SteamVR ikonját.
A PS VR2-ben ugyanis hiába látsz át fekete-fehéren a valóságban, a Sony szinte sosem engedi, hogy azon keresztül végezd el a dolgaidat, vélhetően a „biztonságod érdekében” állandóan le és fel kell venned a szemüveget, ami marha kényelmetlen, rosszul megtervezett és idegesítő folyamat.
Minden VR szemüvegben el lehet ezeket intézni az esetek többségében szemüvegen belül. Itt miért kell állandóan az egér billentyűzetért nyúlnom, miközben ki se látok a szemüvegből, annyira kitakarja a külvilágot? Nagyon fárasztó, nagyon el tudja venni az ember kedvét a VR-ozástól, ennek nem szabadna így működnie, ennek egy gördülékeny folyamatnak kéne lennie.
Ráadásul a Sense kontroller csatlakozás mindig kell a PS VR2 ezen beállításaihoz, akkor is, ha eszed ágában sincs használni őket, mivel joystickkel vagy kormánnyal kívánsz repkedni vagy autózni. Először a PS5-ön is volt a Sony-nak egy ilyen követelménye, de szerencsére rájöttek, hogy a Gran Turismo játékosok soha nem akarnak VR kontrollerhez nyúlni, így már kormányról is beállítható a VR élmény. A PC-n azonban ez még nem működik, ami azért is szomorú, mert ezek a kontrollerek továbbra is hajlamosak lemerülni, így, ha soha nem használod őket, kellemetlen az azzal való szembesülés, hogy le vannak merülve, ezért nem tudsz játszani Assetto Corsát.
De, amennyiben sikerült túltenned magad a telepítés folyamatán, akkor végre magad előtt láthatod a SteamVR felületét, amit használatba is vehetsz.
A PS VR2 előnyére legyen szólva, hogy nagyon jó a kompatibilitása a játékokkal. Szinte minden program elindul vele, a legtöbb pedig zökkenőmentesen működik is. Half-Life: Alyx hivatalosan is támogatott, de ezen kívül is érdemes minden játékot kipróbálni a legtöbb azonnal működni fog.
Vannak játékok, amik jobban, vannak, amik viszont rosszabbul futnak a PS VR2-vel. A Pavlov VR valamiért nekem játszhatatlanul szaggatott, más címek azonban sokszor jobban is futottak, mint a Quest 3-as vezeték nélküli kapcsolat mellett.
Ha a Steamen kívül is vannak játékaink, akkor használhatjuk a Riftes címek eléréséhez a Revive nevű appot. Ennek segítségével olyan Rift exkluzív játékokat játszottam gond nélkül, mint a Brass Tactics vagy Unspoken. Akadtak olyan teszt címek is, amik Revive-val se működtek jelenleg, ilyen volt az Eleven Table Tennis vagy a Contractors Showdown, ez utóbbi valószínűleg az anti cheat védelme miatt nem engedte a Revive használatát.
A kompatibilitással tehát nincs gond, a legtöbb Steames játék azonnal és szuperül működik. De ez csak egy kis fellélegzés, ugyanis bőven akad azért még probléma a csomaggal.
A PS VR2 támogatja a Beat Sabert PC-n is. Ez nagyszerű hír, de most szépen vissza is térek a korábban beígért Bluetooth problémákra.
Ha nem megfelelő BT eszközt vásároltál (hiába ajánlja a Sony, hogy azt vedd meg), és számodra kedvezőtlen a bolygók állása (először szinte minden vásárló számára az), akkor sajnos a legtöbb kontrolleres játék játszhatatlan lesz. Van, akinek mindkét kontroller, van, akinek csak a jobb, nekem pedig a bal, de egyszer csak elkezdett pörögni a levegőben a vezérlő, és nem mozdul a térben többé. Ez természetesen azt jelenti, hogy a bal karod egy 10-15 másodpercre használhatatlanná válik, minden 3. percben.
Megnéztem azért, hogy hátha a kontrollerem volt a rossz, mert annyira kellemetlen a dolog, de a PS5-höz csatlakoztatva nem jött elő ilyen hiba, vagyis csak létezik az, hogy a kontroller tud jó kapcsolatban lenni egy eszközzel. Nem tudom, hogy számítógépen miért nem sikerült neki, vagy miért nem teremtette meg a Sony azokat a feltételeket, hogy működjön (ugye a beépített BT adóvevő azonnal segített volna ezen).
Különböző trükkök vannak már a neten, van, akinek az javított a dolgokon, hogy a gép hátuljába dugta a BT-t, van, akinek az, hogy előre, van, akinek az USB 2.0 port segített, másoknak pedig a hosszabbító. Egy azonban közös pont volt: A Sony ajánlása ellenére rengeteg a gond a TP-Link BU500-al. Ez a készülék ugyanis több verzióban is elérhető, én a V1 változatot kaptam meg a boltban, lehetséges, hogy a 2.X verziók már jól működnek, nem tudom.
Mindenesetre a TP-Linkes visszajelzések után arra jutottam, hogy talán ez a USB kiegészítő a rendszerem gyengepontja, így az iPonos kollégáim nagy örömére visszavittem a TP-Linket a boltba, és vettem helyette egy ASUS BT500-at. Amint hazaértem kipróbáltam a dolgot és nagy megkönnyebbülésemre működött a kontroller, és tudtam rendesen játszani, bármilyen probléma nélkül.
Ha tehát veszel egy PlayStation VR2 PC Adaptert, bár nem garantálható, hogy működni fog, de mégis az ASUS BT500-as Bluetooth eszközzel próbálkozz először.
Ha végre stabil a kapcsolat, akkor bele is ugorhatunk a játékokba. Az adaptív ravasz és a Sense rezgés nem működik, sima remegés van csak a kontrollerben, ám Beat Saber közben nálam ez is késni szokott. Egyszerűen, ha sok kocka repül feléd egymás után, akkor a remegések kezdenek elmaradni, így azt hiszed, hogy mellé ütöttél, pedig nem is. Olyan az egész számomra, mintha ennyi remegést nem tudna a kontroller lekezelni, ilyen hiba a Questeknél sosem jött elő nekem, elég kellemetlen érzés játék közben, mert erre az érzékére rendesen hagyatkozik az ember Beat Saber közben.
Mint látható, nem sok jót tudtam eddig írni a csomagról, de hozzáteszem, direkt a végére hagytam azokat az előnyöket, ami miatt mégsem nevezném kudarcnak a PS VR2 PC Adaptert.
A PS VR2 PC Adapter ugyanis végre értelmet ad a PS VR2 létezésének, egyenesen meg is menti azt.
A PS VR2-nél több csalódás is ért engem. Az egyik, hogy az OLEDje lassú, mint a csiga (bárki bármit állít, az), emiatt szellemképes, és ez sajnos PC-n sem javul meg. A Mura effekt még mindig ott van, tehát csúnya fátyol jellegű réteget látunk magunk előtt a szemüvegbe nézve. A speciális, a PS VR2-t PS VR2-vé tevő funkciók PC-n hiányoznak, arról nem is beszélve, hogy vezetékes.
Ám mindezek ellenére, ott van ezekben az a pislákoló jó is, ami jelenleg a legjobb vezetékes PC szemüveggé is teheti a PS VR2-t, amennyiben szimulátorokkal akarsz játszani.
A vezetékes headseteknek a szimulátor szerű játékoknál nincs jelentősége, az ember nem lép rá a vezetékre, nem zavarja úgy, mint az álló vagy mozgó játékoknál. Az OLED panel 100% feketét hoz magával, ami az űrhajós játékoknál, mint amilyen az Elite Dangerous, Star Wars Squadrons vagy No Man’s Sky nagyszerű élményt nyújt. A tömörítetlen, DisplayPorton keresztül érkező kép érezhetően jobb minőségű képet tud nyújtani, mint az USB-n vagy Wi-Fi-n tömörített videó a Quest 2-3 és a többi headset esetében. A PS VR2 nagyobb látószögével, erős fényerejével, nagy kontrasztjával és dinamikus színtartományával igazából egy elég jó PC VR eszköz.
A Quest 3 LCD panelje gyors, gyönyörű képet ad, de PC-re kötve érezhető a tömörített kép, amit megkap a számítógéptől, az LCD feketéje érezhetően erősen szürke, illetve a színei is tompábbak, mint amit a PS VR2 tud nyújtani. A PS VR2, ha jól működik a kontrollere, akkor számítógépre kötve akár jobb játékélményt is tud nyújtani, mint a Quest 3.
A PS VR2 PC-n ráadásul sokkal jobb minőségű képet nyújt, mintha PS5-re kötné az ember. A PS5-re csatlakoztatva sosem voltam elégedett a látvánnyal, sosem volt elég éles vagy szép a kép, itt azonban PC-n mintha egy másik szemüvegbe néznék, annyira tiszta és jól látható minden. Nem azt mondom, hogy a kis szövegeket kellemes vele olvasgatni, a Quest 3 még mindig jobb ezen a téren, de maga az összélmény PS VR2-vel jobb PC-n, mint PS5-ön.
Az is biztos, hogy szimulátorokat ezentúl ebben a cuccban fogok játszani PC-n, eszembe nem jutna Questre váltani, annyival jobb az összhatása a PS VR2-nek.
A szimulátor játékosoknak tehát kifejezetten tudom javasolni a PS VR2 PC Adapter megszerzését. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ezzel együtt akár javasolni tudnám a PS VR2 megvásárlását.
A PS VR2, mint említettem már, szerintem továbbra is túlárazott készülék. Ha az ember 200 000 forint fölött keres magának VR élményt, minden kétséget kizárólag a Quest 3-mal jár a legjobban. Az az eszköz nem csak egy térszámítógép (spatial computer), de VR, AR, PCVR, Android APK és mindenféle támogatása van, milliónyi módon használható a filmnézéstől kezdve a munkán át bármire, a PS VR2 viszont csak egy vezetékes VR eszköz játékokhoz, semmi több.
Ha viszont (alig) használtan, vagy későbbiekben újonnan is a PS VR2 ára lemegy 150-160 ezer forint környékére, és tudsz hozzá venni egy PC Adaptert, akkor viszont már megérheti az árát, sőt, kifejezetten tudom majd ajánlani a készüléket és a PC-s átalakító együttes megvásárlását.
Mi van akkor viszont, ha már van otthon PS VR2? Ez esetben, ha van elég erős számítógéped hozzá, és biztosítva van a stabil BT kapcsolat (akár a Sony oldja meg, akár te), akkor a PC Adapter kérdés nélkül megéri az árát.
Egyszerűen a PC Adapter annyira sokat ad hozzá a PS VR2 értékéhez, hogy végre újra ringbe kerül a VR piacon a készülék. Akik azzal próbálkoztak korábban, hogy a PS VR2-t a PC-re kössék, azok szerint az Adapter nem drága, körülbelül ilyen árra prediktálták az érkezését, közel van tehát az előállítási költségéhez. De emellett sem kell mindenkinek megvenni, ha véletlenül olyan videokártyád van, amin van Virtual Link csatlakozó, akkor a PS VR2 a PC-s applikációval együtt azonnal működni fog.
Nem vagyok OLED hívő, nem vagyok rajongója a böhöm Halo kialakításnak sem, de szimulátornál pont ki tudja hozni a PS VR2 a számítógépes VR élményből a legjobbakat, ha pedig alapból nem volt más VR szemüveged otthon, csak a PS VR2, akkor fantasztikusan jó, hogy már PCVR élményekhez, így az Alyxhoz is használhatod.
Nagyon csúnyán fog hangzani, de ha van már PS VR2-d, akkor a „kár” már megtörtént, de a PC Adapter mégis segít abban, hogy jobb legyen az egész csomag értéke, mint valaha.
A konklúzióm tehát a következő. Ha már van PS VR2-d otthon, akkor a PC VR Adapter egy jó vásár, végre értelmet ad az eszköz létezésének. Ha nincs otthon PS5-öd, akkor eszedbe ne jusson megvenni a PC-s csomaggal együtt;a Quest 3-mal, de még a Quest 2-vel is sokkal jobban jársz, legalábbis addig, amíg jelentősen le nem megy a PS VR2 ára. Ha van otthon PS5-öd és erős PC-d is, de nincs PS VR2 készüléked, akkor se venném meg, ha nem megy a csomag ára Adapterrel együtt 190 ezer forint alá.
De kétségtelen, hogy ez a te döntésed kell, hogy legyen, mikor és mire szeretnéd költeni a pénzed. A játékosok egy része sose bánta meg, hogy teljes áron nevezett be a PS VR2-re, lehetséges, hogy szerencséd lenne és te is ebbe a csoportba tartoznál. A realitás viszont az, hogy van egy bizonyos ár, ami fölé menve a PC Adapter se menti meg a Sony szemüvegét, de ha mégis sikerült olcsón PS VR2-höz jutni, vagy már van otthon ilyen készüléked, akkor az adapterrel csak nyerhetsz, kérdés nélkül megéri megvenni.
