Az Intel egy ideje nehéz pénzügyi helyzetben van, ebből próbálnak kikecmeregni azzal, hogy költséghatékonyabbá teszik a cég működését, ami nagyjából 15 000 munkavállaló elküldésével jár, plusz szerkezeti átalakításokat, illetve egyéb költségcsökkentő lépéseket is hoztak az elmúlt negyedévek folyamán. Mivel az Intel Foundry a szükséges tőkeberuházások miatt még mindig inkább viszi a pénzt, mint hozza, az Intel pénzügyi helyzete még mindig nagyon messze van az ideálistól, erre a legutóbbi pénzügyi jelentés is rámutatott.

Közben a vállalat körül gyűlnek a lehetséges felvásárlók, akik közül a Qualcomm az utóbbi időben viszonylag csendben van, nem igazán hallani a vállalat újabb terveiről, de vannak helyette más „kérők”, akik komoly érdeklődést mutatnak az Intel iránt. A legutóbbi beszámoló alapján a Broadcom az Intel chiptervező és marketing részlegét vásárolná fel, miközben a TSMC az Intel félvezetőipari bérgyártó részlege iránt érdeklődik – a felek felosztanák egymást közt a két részleget, és egy befektetői konzorcium formájában ütnék nyélbe az üzletet, legalábbis a témához közel álló források erről nyilatkoztak korábban. Ezzel egy időben arról is lehetett hallani, hogy az amerikai kormányzat a TSMC segítségével vinné sikerre az Intel félvezetőipari bérgyártói üzletágát, ám ez a terv egyelőre túl sok sebből vérzik ahhoz, hogy komolyan lehessen venni – legalábbis a beszámolók alapján.

Felvásárlások ide, közös vegyesvállalat oda, egyvalamit nem igazán vettek eddig figyelembe a próbálkozók, mégpedig azt, hogy az Intel és az AMD között több keresztlicenc-megállapodás is érvényben van, a legutolsó például 2009 folyamán köttetett, amelyek révén a vállalatok bizonyos keretek között hozzáférhetnek az egymás által fejlesztett technológiákhoz. Ezek a keresztlicenc-megállapodások nemcsak a processzorokat, de a grafikus processzorokat, illetve számos egyéb területet is lefednek, például az FPGA chipeket, a DPU chipeket, illetve sok mást. Az AMD ezeknek köszönhetően készíthet x86-os processzorokat, amelyek az Intel utasításkészleteit használják, míg az Intel az AMD fejlesztéseit integrálhatja saját processzoraiba.

Számos fontos megkötés mellett az is a korlátok között szerepel, hogy nem használhatják egymás processzorfoglalatait, illetve nem vehetik igénybe a másik lapkakészleteit és alaplapjait sem. A megállapodás része az is, hogy ha bármelyik vállalat egybeolvad egy másikkal, felvásárolják, vagy olyan vegyesvállalatba lép be, ami hatással van a tulajdonviszonyokra, a megállapodások automatikusan érvényüket vesztik. Ezekben az esetekben mindenképpen szükség van a megállapodások újratárgyalására, ám az már kérdéses, hogy az új helyzet alkalmával sikerül-e egyezségre jutni, vagy sem.

A megállapodások megszűnése mindkét fél számára fájó pont lenne, hiszen azok fontos technológiák és utasításkészletek használatát teszik lehetővé mindkettőjük számára, amelyek nélkül manapság egyszerűen lehetetlen versenyképes processzort fejleszteni, legalábbis rövidtávon. Amennyiben az Intel chiptervező részlege a Broadcom tulajdonába kerülne, kérdéses, hogy az AMD csapata hajlandó lenne-e a keresztlicenc-megállapodások megújítására, hiszen a Broadcom manapság már nemcsak a hálózati megoldások és a vezeték nélküli kommunikációs technológiák szegmensében tevékenykedik, hanem a kiberbiztonságban, az adattárolásban, illetve az infrastruktúra-szoftverek piacán is.

Ezeknél is fontosabb, hogy a vállalat egy ideje az egyedi AI processzorok szegmensében is szerepet vállal, ahol a legnagyobb felhőszolgáltatókkal és hiperskálázókkal működik együtt. Ha a Broadcom felvásárolja az Intel chiptervező üzletágát, nemcsak az AI gyorsítók, hanem a processzorok szegmensében is meghatározó szereplő lesz, akivel szemben nehezebben szállhat csatába az AMD, mint ahogy azt most az Intellel szemben teheti.

Elméletben a felvásárlást követően az AMD segítséget kérhetne a Broadcom-tól, hogy „AMD-barát” hálózati eszközökkel adjon számára egy kis hátszelet a piacon az Nvidiával szembeni küzdelemben, kicsi rá az esély, hogy ez egybevágna a Broadcom szándékával, hiszen a vállalat elsősorban saját piaci pozícióját szeretné erősíteni, ehhez pedig kiváló adalék lenne a szerverprocesszorok szegmense, ahova az Intel révén léphetne be. A felvásárlást követően, immár az Intel processzorpiaci lehetőségeivel felvértezve a Broadcom elsődleges célja az lenne, hogy saját adatközpont-platformokat hozzon létre az AI számára, nem pedig az, hogy az AMD-t segítse az Nvidiával szembeni küzdelemben. Hálózati platformok terén az olyan nyílt szabványok, mint az Ultra Ethernet, mindenképpen javítani tudnák az AMD és a Broadcom pozícióját az Nvidiával szemben, viszont az AMD-nek így is nehezebb dolga lenne a Broadcom saját CPU és ASIC alapú megoldásai ellen, mint most az Intel termékei ellen.

Arra egyébként amúgy sincs túl sok esély, hogy az amerikai kormányzat jóváhagyja azt, hogy az Intel chiptervező részlegét a Broadcom, a chipgyártó divíziót pedig a TSMC vegye meg, utóbbi ugyanis egy tajvani cég, amely nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetne a különböző speciális programok végrehajtásánál, például a Pentagonnal kötött Secure Enclave program esetében is.

A helyzet tehát eléggé komplikált, egyelőre nem nagyon látszik, mi lesz a végleges megoldás. Az persze mindenképpen érdekes, hogy egy évtizeddel ezelőtt az AMD felvásárlásáról pletykáltak, szóba került a Samsung és a Microsoft is lehetséges tulajdonosként, sőt, még az Intel neve is felbukkant. Akkoriban arról volt szó, hogy az Intel a keresztlicenc-megállapodások révén blokkolhatná az AMD értékesítését.