Egy évvel a járvány kezdete után egy vadon élő nyérc pozitív tesztet produkált SARS-CoV-2 vírusra Utahban. Ez volt az első alkalom, hogy szabadon élő élőlényben detektálták a kórokozót, bár az evolúciós biológusok hosszú hónapok óta számítottak rá, hogy ez előbb-utóbb megtörténik. Az új típusú koronavírus terjedésében ugyanis új fordulatot jelenthet a vadon élő fajokra való átugrás, hiszen ez azt jelentheti, hogy ha az emberek körében le is győzzük a kórokozót, az megbújhat más fajokban, és onnan – esetlegesen mutálódva – újra és újra átkerülhet az emberre.

Ezzel teljessé válna a kör, hiszen a SARS-CoV-2 pontosan ugyanígy kezdte emberi pályafutását: a jelenlegi információk szerint eredetileg a kis patkósdenevérek hordozták a vírust, és róluk vagy közvetlenül, vagy egy másik közvetítő faj révén került át az emberre. A járvány jelenlegi szakaszában, amikor naponta több százezer új esetet regisztrálnak világszerte, még az emberről emberre terjedés a meghatározó.

A vadon élő fajok mellett a szakértők természetesen a háziasított és állatkerti állatokat is figyelik, és esetükben is volt már példa igazolt SARS-CoV-2-fertőzésre. Kutyák, macskák, pumák, gorillák és hópárducok kapták el a fertőzést, a dániai nyérctelepek esetével pedig külön is foglalkoztunk: ezeken a vírus olyan sebességgel kezdett terjedni az állományban, hogy annak nagy részét végül kénytelenek voltak leölni a gazdák. Az állattenyésztő telepek és az állatkertek tehát szintén lehetnek színhelyei a vírus más fajokról emberre terjedésének, ezek a helyszínek azonban kevésbé aggasztják a szakértőket, egyszerűen azért, mert ha ki is alakulnak ilyen állati gócok, azokat viszonylag könnyű kordában tartani elkülönítés, vakcináció vagy az állomány leölése révén.

A vadon élő populációkban viszont erre nem nagyon van remény, mondja Sophie Gryseels, az Antwerpeni Egyetem kutatója. Ami azért probléma, mert ha a vírus olyan gazdafajt talál, amelyet nem vagy csak alig betegít meg, ezek egyedei a denevérekhez hasonlóan virális inkubátorokká válhatnak, ahol új, potenciálisan veszélyes, az emberre átterjedni képes, és esetlegesen az oltásokat megkerülő változatok alakulhatnak ki.

Az utóbbi év során több kutatócsoport is vizsgálta, hogy ennek mekkora a kockázata, és hogy mely fajok tűnnek a legveszélyesebbnek ebből a szempontból. A szakértők folyamatosan próbálják figyelni, hogy történt-e más fajra való átterjedés, és ha ilyet detektálnak azt azonnal jelentik az Állategészségi Világszervezetnek (OIE). Mások közben laborokban vizsgálják, hogy mely fajok lehetnek különösen veszélyes hordozói a SARS-CoV-2-nek.

– mondja Martin Beer német virológus.

Az állati fertőzések egyelőre meglehetősen ritkának számítanak, de több olyan dolog is van, ami aggasztó. Ilyen, hogy a vírus a jelek szerint nagyon változatos fajokat képes megfertőzni. Ezt elősegíti, hogy nagyon sok az emberi fertőzött, így sok lehetőség nyílik a fajok közti ugrásra, de aggasztó, hogy mennyire sokféle állat fogékony a fertőzésre. A legtöbb ilyen ugrásnak persze nem sok következménye van, hiszen az, hogy az ember megfertőzött egyetlen állati egyedet, nem jelenti, hogy az állat tovább is tudja adni a vírust fajtársainak, vagy hogy tartósan hordozóvá válna. Az állati fertőzéseket, különösen a vadon élő fajoknál, azonban nagyon nehéz nyomon követni, és csak idő kérdése, hogy a vírus megtalálja az ideális gazdaszervezetet, amennyiben ez eddig még nem történt meg.

Az első gyanúsítottak

A világjárvány elején a sertések kiemelt helyet foglaltak el a monitorozott fajok között, hiszen jól ismertek arról, hogy különféle vírusokat, például influenzatörzseket inkubálnak. És persze nagy számban élnek közel az emberhez, csak Kínában nagyjából 300 millió sertést tenyésztettek a járvány kezdetekor. Az állatok ráadásul a koronavírusokat is képesek elkapni, egy 2018-as járvány során egy denevérekről átterjedt koronavírus 25 ezer sertést ölt meg Kínában. 2020 februárjában pedig laborvizsgálatok során igazolták, hogy a SARS-CoV-2 az ACE2 fehérje révén ugyanúgy képes bejutni a sertéssejtekbe, mint az emberi sejtekbe.

Aztán amikor a kutatók elkezdték a tényleges sertéseket SARS-CoV-2-vel fertőzni, kiderült, hogy a vírus nem tud replikálódni ezekben. Több vizsgálattal is igazolták, hogy a jelek szerint az állatok nagyrészt ellenállóak a kórokozóval szemben, ami óriási könnyebbség volt, hiszen ellenkező esetben nagyon nagy problémák lehettek volna.

A sertések helyét ezt követően a denevérek vették át a veszélyességi ranglista élén. A SARS-CoV-2 minden bizonnyal tőlük származik, és a kutatók aggódtak, hogy a vírus újabb populációkat fertőzhet meg a szárnyas emlősök közül, amelyekben így újabb mutációk fejlődhetnek ki.

A denevérekkel kapcsolatos vizsgálatok (többek közt 46 faj ACE2-receptorainak elemzése) azonban a sertéses kutatásokhoz hasonlóan azt igazolták, hogy az állatok elég rossz gazdaszervezetek. Találtak ugyanakkor néhány olyan fajt is, amely képes megfertőződni és terjeszteni a kórt. Ilyenek például a gyümölcsdenevérek, de mivel a denevéreknek több mint 1400 faja ismert, könnyen lehet, hogy más fajok is hasonlóan fogékonyak, csak ez még nem derült ki.

A denevérek kapcsán ugyanakkor könnyebbséget jelent, hogy az ember alapvetően ritkán kerül az állatok közelébe, így kicsi annak az esélye, hogy rólunk terjed át a vírus egy érintetlen kolóniára, mondja Kaitlin Sawatzki, a Tufts Egyetem virológusa. A kutató és kollégái 321 befogott denevért teszteltek az Egyesült Államokban, és egyikben sem találták nyomát a SARS-CoV-2-nek. A fajok közti ugrás esélye viszont jelentősen megnőhet, ha újra beindul a turizmus, illetve a denevérekkel kapcsolatos egyéb kutatások és konzervációs tevékenységek, figyelmeztetnek a szakértők.

Házi kedvencek

A tavalyi évben a kutatók sorra kezdték vizsgálni azon fajokat is, amelyek emberrel való genetikai hasonlóságuk, élőhelyük vagy vírusokkal kapcsolatos fogékonyságuk miatt veszélyesek lehetnek. A laborkísérletek során egy sor fajról sikerült igazolni, hogy ezek ellenállók a SARS-CoV-2-vel szemben: ilyen például a vöröshátú erdeipocok, a mosómedve, és ami még fontosabb, a marha, kacsa és a tyúk is.

Több fajról viszont bebizonyosodott, hogy képes a vírust hordozni és továbbadni. Ilyenek a nyércekkel rokon vadászgörények, a macskák, a nyestkutyák, a fehérfarkú szarvasok és több nem emberi főemlős is. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az emberről valóban átkerül a vírus ezekre a fajokra, ez ugyanis nehezebb, mint gondolnánk. Sawatzki például 29 házikedvencként tartott vadászgörényt vizsgált, akiknek gazdái COVID-19-ben szenvedtek.

A macskák esete szintén érdekes: ezek laborkörülmények között könnyedén megfertőződnek, és más macskákat is képesek megfertőzni. Ráadásul nem lesznek különösebben betegek, így a fertőzést nehéz azonosítani a tünetek alapján. Úgy tűnik azonban, hogy annyira gyorsan átesnek a fertőzésen, hogy csak nagyon rövid ideig terjesztik a vírust, így valószínűleg hosszú távon nem jelentenek különösebb veszélyt az emberre, mondja Angela Bosco-Lauth, a Coloradói Állami Egyetem kutatója.

Ezt a vonatkozó vizsgálatok némileg árnyalják. Eddig nagyon kevés fertőzött macskáról tudni, és arra vonatkozóan pedig egyáltalán nincs adat, hogy egy macska embert fertőzött volna meg. Április és szeptember között ugyanakkor Beer és kollégái 920 németországi macskától vettek vérmintákat, és 6 állat esetében találtak SARS-CoV-2 elleni antitesteket. A fertőzöttségi arány gyakorlatilag pontosan megfelel az ebben az időszakban jellemző emberi átfertőzöttségnek a vizsgált területen. A sokkal fertőzöttebb Olaszországban ugyanakkor 191 macska közül 6 százalék rendelkezett anitestekkel. Ennek fényében pedig elképzelhető, hogy az állatok időnként arra is képesek lehetnek, hogy visszafertőzzék gazdáikat, mondják a virológusok.

Nyércapokalipszis

A laborban végzett vizsgálatok sem tudták ugyanakkor felkészíteni a szakértőket arra, ami a nyércekkel történt. A járvány először Hollandiában ütötte fel a fejét, ahol két nyérctelepen áprilisban szokatlanul megnőtt az elpusztult állatok száma.  2020 végére 70 holland telepen azonosították a fertőzést, amely eddigre egy tucat másik országban is felütötte a fejét.

A nyérctelepek ideális környezetet jelentettek a vírus számára, hiszen a fertőzésre hajlamos állatokat egymás szoros közelségében tartották, és azok rendszeresen érintkeztek a fertőzött gondozókkal is.

– mondja Anette Boklund, a Koppenhágai Egyetem járványszakértője.

A nyércekben azonosított vírusgenomok szekvenálása révén azt is sikerült igazolni a kutatóknak, hogy 2020 derekán a nyércek megfertőztek két gondozót Hollandiában. Ez volt az első eset, hogy a vírus igazoltan állatról emberre került át – az első, járványt kiváltó ugrás óta. Jelenleg nagyjából 60 hasonló esetet tartanak nyilván, ami a nyérceket illeti.

A nyérctelepekkel nagy probléma, hogy ezeken óriási számban tartanak állatokat, ami ideális környezetet jelent a mutációk, köztük a potenciálisan veszélyes mutációk kialakulásához, amelyek esetleg halálosabb betegséget válthatnak ki az emberben, vagy egyszerűen csak hatástalanná teszik a vakcinákat. Novemberben dán szakértők izoláltak is egy olyan variánst a nyércekből, amely a laborvizsgálatok alapján elkerüli a COVID-19-ből felépült emberi betegek antitestjeit. Ezt a variánst ugyanakkor eddig mindössze 12 emberben azonosították, és az utolsó előfordulás szeptemberben volt, így nem valószínű, hogy a vírusváltozatot bárki továbbadta volna az emberi betegek közül.

Október 1-jén viszont az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának munkatársai befogtak egy vadon élő nyércet, amely SARS-CoV-2-vel volt fertőzött. Marion Koopmans holland virológus szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a vírus megjelent a vad populációkban is. A holland tenyésztőhelyek körül a vírus által magas fokon kontamináltnak bizonyult a környezet, és a nyércek időnként minden elővigyázatosság ellenére megszöknek a telepekről, majd a vadonban más nyércekkel érintkeznek. Az Egyesült Államokban és Hollandiában is több mint egy tucat ilyen, minden valószínűség szerint nyérctelepről szökött, fertőzött állatot fogtak be.

A Utahban október elején talált egyed ugyanakkor vadon született, és bár egyelőre nem találtak rajta kívül más hasonló fertőzöttet, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyenek. Egyes országokban drámai döntésekkel igyekeznek megakadályozni, hogy a tenyésztett nyércek megfertőzzék a vadon élő állományt vagy a telepeken dolgozó embereket. Dánia és Hollandia gyakorlatilag a teljes tenyészetet leölte, majdnem 20 millió állatot pusztítva el. Más országokban a nyércek vakcinálását fontolgatják. A helyzet annyira súlyos, hogy könnyen lehet, a SARs-CoV-2 lesz az, ami világszerte véget vet a sokak által etikailag is megkérdőjelezhetőnek tartott nyérctenyésztésnek.

A nyércek esete kétségen felül igazolta, hogy a vírus valóban képes átkerülni más fajokra, ott megbújni, átalakulni, majd visszakerülni az emberre. Hogy a vadon élő nyércek között mennyire hatékonyan terjed a vírus, az egyelőre kérdés, természetes körülmények között ugyanis az állatok sokkal kevesebbet érintkeznek egymással, mint a telepeken. Ez akár előnyünkre is szolgálhat.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mi történik azon országokban a hasonló fajokkal, amelyek állattenyésztésébe kevésbé látni bele. Például Kínában, ahol méretes nyérc- és nyestkutyatenyészetek vannak. A nyestkutyákról úgy sejtik, hogy közvetítőfajként szolgálhattak a denevérek és az ember között a SARS-járvány előtt. Egyelőre nagyon kevés kínai kutatás látott napvilágot a SARS-CoV-2 és az állatok kapcsolatáról. A legbiztatóbb jel ezen a téren, hogy az Egészségügyi Világszervezet járvány eredetét kutató szakértői február 9-én nyilvánosságra hozták, hogy Kína egész területén többféle vadon élő és tenyésztett állatot teszteltek, de eddig nem találták nyomát ezekben a vírusnak.

Szintén pozitív fejlemény, hogy a hasonló vakfoltokat kivéve az állatok monitorozására irányuló erőfeszítéseket egyre inkább összehangolják a világ nagy részén. Az OIE, a WHO és a CDC egyaránt adott már ki iránymutatást az állatok monitorozásával kapcsolatban, és az OIE szakértői havonta összeülnek, hogy áttekintsék a legfrissebb fejleményeket. Ezeken a megbeszéléséken egy pár hónapja az emberek között felbukkanó új variánsokkal is foglalkoznak, hiszen a mutációk az állatokra való átterjedést is befolyásolhatják.

Az egerek eddig ellenállóak voltak a korábban domináns vírusváltozatokkal szemben, ez az új fejlemény viszont azzal járhat, hogy a járvány átterjed a házi egerekre és esetleg a patkányokra is, ami problémás lehet az emberre való visszafertőzés szempontjából, figyelmeztetnek a kutatók. Akik szerint a jövőben szinte biztosan várhatók még a nyércekhez hasonló, vagy annál is súlyosabb meglepetések.