A szakértők az indoklás szerint azért döntöttek a világ legnagyobb nyérctenyészetének megsemmisítése mellett, hogy megakadályozzák, hogy a szőrükért tartott emlősökről egy olyan vírusváltozat kerüljön át az emberre, amely esetlegesen alááshatja a jelenleg folyó vakcinafejlesztési erőfeszítéseket. A hasonló fajok közti ugrások valóban aggodalomra adnak okot, mivel ezek általában jelentős mutációkkal járnak együtt, jelen esetben azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet.
A független szakértők szerint ugyanis nagyon kicsi az esélye annak, hogy az emlősök a jelenleg világszerte terjedőknél veszélyesebb vírusváltozatot adjanak át az embernek.
A kórokozó láthatóan előszeretettel fertőzi a nyérceket, az azonban elég valószínűtlen, hogy a nyércekre adaptálódott verzió az emberekre nagyobb kockázatot jelentsen a jelenlegi emberi verzióknál
– mondja Francois Balloux, a University College London genetikai intézetének igazgatója. Teljesen kizárni persze semmi nem lehet, de elvileg ennek elhanyagolható az esélye. Nincs ok azt gondolni, hogy ilyen módon fertőzőképesebbé válhat a vírus, vagy súlyosabbá a betegség, amit okoz, folytatja a kutató.
Veszélyes mutáció?
De lássuk, mi is a helyzet Dániában, és mikor aggódnak igazán a szakértők a hasonló, fajok közti átterjedések miatt. Dánia óriási nyérctenyésztő, egyes becslések szerint a világ nyérceinek 40 százalékát itt nevelik. Az, hogy a nyércek elkaphatják a SARS-CoV-2-t áprilisban vált világossá, amikor a hollandok bejelentették, hogy egyes ottani nyércfarmokon megjelent a kórokozó. Az állatok fertőzött emberektől kapták el a fertőzést, ami aztán gyors terjedésnek indult az egymással szoros közelségben tartott emlősök között.
Azóta Hollandiában és Dániában is volt igazolt példa arra is, hogy a fertőzés iránya megfordult, és a nyércek fertőztek meg embereket. A dán hatóságok ráadásul azt állítják, hogy vizsgálataik során olyan változást azonosítottak a nyércek közt terjedő vírus genomjában, amely potenciálisan ellenállóvá tehetik a kórokozót a fejlesztés alatt álló védőoltásokkal szemben, és ez a változat máris átterjedt több emberre Jutland megyében.
A dán környezetvédelmi és élelmiszerügyi minisztérium ezért döntött úgy, hogy leölik a teljes állományt – mintegy 17 millió állatot.
Hogy a szakértők pontosan mire alapozzák a vírusgenommal kapcsolatos állításaikat, az nem egészen világos. A nyérceket fertőző vírus mutációival kapcsolatban eddig rendelkezésre bocsátott információk nem indokolják a drasztikus lépést, mondja Marion Koopmans, az rotterdami Erasmus Orvosi Központ virológiai részlegének vezetője, akinek laborja központi szerepet játszik a holland nyércek körében terjedő SARS-CoV-2 variánsok monitorozásában. Koopmans szerint valószínűtlennek tűnik, amit a dánok állítanak, hogy egyetlen konkrét mutációnak ennyire drámai hatása lenne, ez ugyanis egyáltalán nem jellemző az új típusú koronavírusra.
A külső szakértők többségének eddig nem volt lehetősége a nyércvírusok tanulmányozására, de a dán kutatók a héten 500 genetikai szekvenciát töltöttek fel egy nyílt adatbázisba, amit a következő időszakban újabb több száz hasonló követhet. Ezek elemzését már világszerte megkezdték a nem dán tudósok is, akik megpróbálják felmérni, hogy az észlelt változások milyen hatással lehetnek a vírusra, ha az újra visszakerül az emberbe, és hogy vajon mi riasztotta meg annyira a dánokat.
Ugráló vírusok
A fajok közti ugrások nem véletlenül aggasztják a járványszakértőket, elvégre egy ilyen eseménnyel kezdődött a jelenlegi világjárvány is. A vírusok sok esetben egy fajra „szakosodnak”, és annak egyedeiben képesek replikálódni, és ha mégis átkerülnek egy másikba – amit általában komoly mutációk előznek meg –, ott komoly betegséget okozhatnak, ha sikerül sokszorozniuk magukat. Ha az egyedről egyedre terjedést is hatékonyan megoldják, megvetik magukat az új fajban is, és endemikussá válhatnak, vagyis tartósan fennmaradhatnak a populációban.
A SARS-CoV-2 ártatlanabb rokonai, a közönséges náthát okozó koronavírusok, minden bizonnyal szintén egy másik fajról kerültek át az emberre. Az influenzavírusok rendszeresen áthágják a fajok közti határokat: a 2009-es H1N1-járványt például egy olyan vírus okozta, amely eredetileg a sertések között terjedt. Ilyen előzmények után pedig nem csoda, hogy aggodalmat kelt, ha azt halljuk, újabb fajok közti váltás történt.
A nyércek esetében ugyanakkor nem egészen ugyanaz a helyzet, mint az előzőleg említett szituációkban: nem az fenyeget, hogy egy korábban ismeretlen vírus kerül át az emberre, hanem egy emberek közt terjedő kórokozó került át a nyércekre, és onnan időnként visszakerül az emberre. Az ebben a helyzetben valószínűtlen, hogy az állatok szignifikánsan fenyegetőbbé tennék a fertőzést az emberek számára, és sokkal esélyesebbnek tűnik, hogy a megfigyelt mutációk inkább a nyércek közti terjedést segítik elő.
Ezt alátámasztja az is, hogy az eddigi vizsgálatok szerint a SARS-CoV-2 nagyon lassan mutálódik. A virológusok szerint ez azért van, mert nincs evolúciós nyomás, hogy változzon, hiszen rengeteg potenciális gazdatest áll rendelkezésére a replikálódásra, mivel alapvetően mindenki fogékony a vírusra (nem tudunk olyanokról, akiknek természetes immunitásuk lenne vele szemben, kivéve a fertőzésen már átesetteket, akik viszont populációszinten nagyon kevesen vannak).
Mutációk persze akadnak, de eddig egyetlen olyat sem azonosítottak a szakértők, amely lényegileg befolyásolta volna a terjedést vagy a betegség lefolyásának súlyosságát.
Az emberi tényező
A nyércállomány ugyanakkor leölése a fertőzöttség mértéke tükrében teljesen indokolt lehet, sőt, sok szempontból elkerülhetetlennek látszik. Míg ugyanis a rokon vadászgörények, amelyeket szintén képes megfertőzni a SARS-CoV-2, enyhe tünetekkel vészelik át a betegséget, a nyércek közül máris rengeteg belepusztult a COVID-19-be, amely sokszor nagyon súlyos lefolyású a fajban. A dán hatóságok a leginkább fertőzött 400 farmon már meg is kezdték az állomány leölését. A lépés bizonyosan katasztrofális hatással lesz a tenyésztőkre, akiket a dán kormány pénzügyileg valamennyire azért igyekszik kompenzálni, ahogy a nyércek szőrére épülő iparra is.
A járvány miatt már az Egyesült Államokban is öltek le nyérceket, Utahban például több ezret, mivel egyszerűen nem tudták útját állni a fertőzésnek az állományban, amely a gondozóktól újra és újra elkapta a vírust. Arról ugyanakkor nem tudni, hogy az Államokban fordított irányban is lett volna példa fertőzésre, vagyis a nyércekről az emberre is átterjedt a vírus.
Ugyanakkor számos környezetvédő aggódik amiatt, hogy az új típusú koronavírus más, sokkal sérülékenyebb állatpopulációkra is átterjedhet az emberről, például a csimpánzokra. Ezt egyelőre úgy tűnik sikerült elkerülni, de sokak szerint csak idő kérdése, hogy megtörténjen.
A nyércekkel kapcsolatos helyzet ugyanakkor annyiból nagyon érdekes, hogy rendkívül ritka, hogy élőben sikerül megfigyelni, ahogy egy vírus átugrik egyik fajról a másikra. És erre most minden lehetőségük megvan a szakértőknek, akik folyamatosan figyelhetik, milyen genetikai változások zajlottak le a vírusban, ahogy az átkerült a nyércekre, és milyen változások nyomán kerül vissza az emberre. Ez egészen kivételes helyzet, aminek óriási haszna lehet a virológiai kutatások során.
