A mélytengeri adatkommunikációs infrastruktúra az elmúlt hónapok folyamán több támadást is elszenvedett a különböző térségekben. A Balti-tenger mellett Tajvan térségében is történtek már szabotázs-gyanús „balesetek”, amelyek során sérült a mélytengeri adatkommunikációs infrastruktúra egy része, de ezek az események eddig még nem okoztak jelentősebb mértékű problémát, már ami a zavartalan adatkommunikációt illeti. A NATO a mélytengeri infrastruktúra védelme érdekében a tervezettnél előbb elindította speciális programját, azóta pedig egy innovatív német technológia is felbukkant, ami segíthet a kábelek körüli ügyködés érzékelésében.
Az AP Sensing által kifejlesztett eljárás lényege, hogy egy szoftverből és hardverből álló megoldás monitorozza az optikai szálakat, mint egyfajta szonár: ha a kábeleket valahol behatás éri, az befolyásolja az optikai szálakban terjedő fényhullámokat, amit érzékelni tud az új rendszer. Ahhoz persze, hogy a téves riasztások száma egészen minimális legyen, kellően fejlett szoftverre van szükség, ami csak akkor hívja fel az üzemeltetők figyelmét egy esetleges szabotázsra, amikor az tényleg indokolt. A fejlesztők szerint a monitorozó szoftver akár azt is „hallja” az optikai szálakon futó kommunikáció hullámaiban bekövetkező változások elemzése alapján, ha a kábelek közelében bedobnak egy horgonyt, de akár a felettük elhaladó hajók keltette rezgések is érzékelhetőek, amelyek finom elemzésével a hajó osztálya is jó eséllyel megállapítható, még ha nem is teljesen pontosan.
Az új eljárás használatához ráadásul a meglévő infrastruktúrát sem kell megújítani, mindössze arra van szükség, hogy az adott mélytengeri kommunikációs kábelen legyen még néhány szabad csatolna, vagy egyetlen használaton kívüli optikai szál. Amennyiben ez a lehetőség adott, az üzemeltetőnek nem kell dollármilliókat vagy akár dollármilliárdokat elkölteni újabb kábelek lefektetéséhez, mindössze a meglévő szálakat kell felhasználni. Azért némi extra befektetésre is szükség van, hiszen a fejlesztőcsapat szerint nagyjából 100 kilométeres hatótávolságon belül működik a technológia, így 100 kilométerenként telepíteni kell egy „hallgatózó” eszközt. Azt persze nem fejtették ki, pontosan hogyan zajlik ezeknek az eszközöknek a telepítése, valamint azt sem árulták el, mekkora költséget jelent a technológia alkalmazása.
Az biztos, hogy az elmúlt időszak eseményeit követően egyre inkább felértékelődik a mélytengeri infrastruktúra védelme, legyen szó adatkommunikációs kábelekről, vagy éppen a különböző térségek áramellátását biztosító erőátviteli kábelekről. Némi aggodalomra adott korábban az az információ, ami arról szólt, Kína kifejezetten a mélytengeri kábelek átvágásához fejlesztett ki speciális, a tenger fenekén végighúzható, horgonyhoz hasonlító eszközöket, amelyekkel az illegálisan lefektetett kábelek hatékony eltávolításáról szeretnének gondoskodni. No meg arról, hogy ha a szükség úgy hozza, stratégiai szempontból meg lehessen szüntetni bizonyos térségek kommunikációját.
