Talán néhányan azt gondolhattuk, az április elsején bemutatott Tetris film mindössze áprilisi tréfa. Azonban ez nem így van, valóban elkészült a Tetris játékról szóló film.

Igaz történet alapján - kezdi a film. A Tetris története valóban eléggé kacifántos, azonban a filmet megspékelték néhány klisével, talán azért, hogy emeljék a feszültséget: autós üldözés, egy illegális buli, a KGB fenyegetőzései és indokolatlannak tűnő beavatkozásai, és a főszereplő  - aki természetesen a család minden pénzét feltette az üzletre - nem tud elmenni kislánya fellépésére.  A sztori lendületes, az átvezetések stílusosan "pixelesek" - ez engem a Vakondok 4-re emlékeztetett - és a hozzáillő zenék, Pet Shop Boys, Europe stb. slágerek is felcsendülnek.

A szereplőválogatás szerintem jól sikerült - Gorbacsov sokkal jobb, mint a Csernobil sorozatban - annak ellenére, hogy látszik, alacsony költségvetésű filmről van szó: nem a valós helyszíneken, hanem Skóciában forgatták, Aberdeen és Glasgow városában. Ennek nyomait láthatóan viseli a film, ha szőrszálhasogatás lenne a célom, finoman jelezném, hogy a Trabant,  a Wartburg, de szerintem még a Skoda sem volt megszokott látvány a Szovjetunióban, pedig ezek a járművek elég gyakran feltűnnek a filmben. Viszont jól visszaadta a kommunista állam rideg valóságát: a város szürke - melynek oka egyrészt a tél, de még inkább az, hogy a város nem reklámok, hirdetések tömkelegével van tele. 

A fent említett klisékkel átszőtt jelenetekhez képest a történet valójában tárgyalóasztaloknál zajlott. A programért folytatott viaskodás csúcspontját, a február 22-i napot, melyen - ha igaz - egymás tudta nélkül, mindegyik Tetris-re áhítozó konkurens az ELORG épületében tartózkodott, kellő feszültséggel tálalja a film. Ez annak köszönhető, hogy Henk Rogers, és a Tetris kitalálója, Pazsitnov is tanácsadóként segített az elkészítésben - akik egyébként az első pillanattól kezdve jól megértették egymást és azóta is jóban vannak. A film azt sugallja, a Tetris volt az első Nyugatra eladott számítógépes játék a vasfüggöny mögül. No nem egészen. Mit szólna ehhez pl. Ceasar a macska?

A GameBoy változat létrehozása pár perc alatt szintén nehezen hihető, úgy tűnik, mintha csak a natív felbontást kellett volna ismerni hozzá. A kézikonzol ekkor Japánban már kapható volt, igaz mindenféle kiegészítő játék nélkül, így a prototípus állapot is megkérdőjelezhető. De nézzük csak sorjában:

A TETRIS:

A Tetris fiatal alkotója, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov két társával azon dolgozott, hogy egy 5-6 játékból álló mini játékgyűjteményt hozzanak létre. Ennek egyik eleme egy korábban már sikeres játék, a Xonix-ból portolt Antix - melynek őse talán a jóval korábbi, Qix lehetett. Pazsitnov tízre járt dolgozni és éjfélig maradt. Bőven volt ideje, hogy feladatai, például a mesterséges intelligencia kutatás mellett saját projektjeivel is foglalkozhasson. A tehetséges programozó kedvelte a kirakós játékokat. Egyik ilyen volt a hazánkban is kapható - egyébként Kaliforniából, Solomon W. Golomb ötletéből készült - Pentomino. Ennél öt egységből álló alakzatokat kell egy keretbe helyezni úgy, hogy középen egy 2x2-es üres rész maradjon.

A Pentomino leprogramozása 12 alakzata miatt azonban meghaladta Pazsitnov csekély erőforrásokkal rendelkező számítógépének lehetőségeit. Az öt egységet eggyel csökkentve 12 helyett csak hétféle alakzatot kapunk, melyet már bele tudott préselni a Tudományos Akadémián használt gépébe, az akkor hat éves, 8 Kbyte RAM-mal rendelkező (max 32k) Elektronika-60 modellbe, mely grafikus móddal sem rendelkezett. Nem tévedés, az első Tetris "karakterekből", pontosabban kacsacsőr, felkiáltójel, pont és perjel, és zárójelek elegyéből alkotta a játékteret, ráadásul monokróm módban.

De még nem tartunk a Tetrisnél... A Pentomino neve után Pazsitnov a négy egységből álló alakzatokat tetromino-nak nevezte el. A játék első változata a Generic Engineering, ahol lényegében ugyanaz volt a feladat, mint a Pentomino-ban: minél több alakzatot helyezzünk fel a pályára.

Ez azonban unalmas és könnyen kiismerhető volt. Ezen segített a tetromino ejtésének ötlete, majd a teljesen kitöltött sorok eltüntetése. Pazsitnov véleménye szerint a Tetris alkalmas volt a hardver teljesítményének kipróbálására, mellyel megfelelő indokot talált a játékfejlesztés folytatására. A programgyűjteményen fáradozó háromfős csapat, az AcademySoft legifjabb, mindössze 16 éves tagja IBM PC-gépekre is portolta a játékot, melynek immár színek és grafika is részét képezték. Maga a Tetris név is ekkor keletkezett a legenda szerint: el kellett ugyanis menteni a fájlt. Ezt nem gondolták túl, egyszerűen a tetra, és Pazsitnov kedvenc sportja, a tenisz szavakat ollózták össze.

A programcsomag neve Computer FunFair lett. Pazsitnov egyik ismerőse is kapott belőle, aki egy moszkvai egészségügyi intézetben telepítette, azonban hamarosan törölnie kellett, mivel a munka rovására ment a dolgozók játékkal eltöltött ideje. Azonban magát a játékot nem felejtették el, Pazsitnov Vadim Gerasimovval kétjátékos módot programozott bele és kísérletekhez használták tovább az intézményben. 

Rövidesen az alkotó csapat feloszlott, a Tetris jóval nagyobb népszerűsége miatt kialakult feszültség (a külföldi érdeklődés miatt Pazsitnov leállította egyéb programjai fejlesztését), továbbá a szívességi másolatok okozta túlzott terjedés miatt eredeti céljuk nem valósult meg. A Tetris ezután elterjedt a Szovjetunióban és az azzal baráti országokban. Azzal, hogy munkaidőben készült egy állami cég gépein, a jogok és jövedelmek a Szovjetuniót illették az elvtársak szerint. Az ELORG 10 éves szerződést írt alá Pazsitnovval, innentől ők kezelték a Tetrist.

A MAGYAR SZÁL

Stein Róbert, egy magyar származású brit üzletember tapasztalt volt már ebben a szakmában, a magyarországi szoftverfejlesztés új szintre emelésében volt kimagasló szerepe. A Tetrist a SZTAKI-ban, egy beszerzőútján látta meg egy ottani gépen, mely nem is volt a bemutató része. Mégis ez volt az a program, ami igazán felkeltette az érdeklődését, azonban e logikai játék nem a SZTAKI terméke volt. Annyira megragadt Steinben, hogy a szovjet Tudományos Akadémia zaklatásától sem riadt vissza, ahonnan végül pozitív választ kapott.

Ezután felkereste angliai partnerét, a MirrorSoftot ajánlatával, és a kálváriája hamarosan el is indult, mivel a Tudományos Akadémia közölte nem ők az illetékesek, hanem az ELORG nevű cég, melynek technológiákkal való kereskedelem a fő tevékenysége. A Tetris-történetek nagy részében Stein rossz színben tűnik fel, egyes vélemények szerint ellopta a Tetrist. A valóságot sajnos egyre nehezebb kinyomozni, a faxok már nincsenek meg, és Stein Róbert sem tudja sajnos már megvédeni az igazát. Az persze előfordulhat, hogy üzletemberként vélhetően nem bánt épp kesztyűs kézzel üzleti partnereivel.

Az viszont, hogy akár konkurens felek érdekeit is képviselte nem volt rendellenes. Rogers eredetileg Japánra szerette volna megszerezni a kézikonzol jogokat, a többi csak ráadás volt.
Stein Róbert saját bevallása szerint minden résztvevő nagy pénzt keresett a játékon, csak ő nem (úgy tűnik a PC-s változatot megalkotó Gerasimov sem, aki megelégedett a büszkeséggel). Azért az IBM PC és a többi számítógépes platformból valószínűleg csurrant-cseppent, bár a játéktermi gépeken bukott, mivel annyira nem akartak a népek játékteremben Tetrisezni, ahogy remélte. Innen is látszik, hogy a Tetrisért ajánlott viszonylag alacsony kezdeti ár bőven tartogatott kockázatot. A "marakodás" csak jóval később kezdődött, így lehetett "utólag okosnak lenni", látva a sikert.

Stein megemlítette, a legnagyobb bevételét akkor látta a játékból, amikor pert nyert egy Nintendo történetét bemutató könyv kapcsán, mely húsz oldalon keresztül igen rossz színben nyilatkozott róla. A könyvet újra kellett nyomtatni. Abból hogy a pert megnyerte, következtethetünk, hogy mégsem lehetett akkora mumus a történetben. Az mindenképpen elvitathatatlan - és ez kevés hangot kap a filmben -, hogy ő fedezte fel a Nyugat számára a Tetrist: megfelelő ember volt a jó helyen és jó időben. Kérdés, hogy ha csak a Szovjetúnió szétesése után került volna ki a játék, szólt-e volna ekkorát?

Számomra három félreértés és még egy kérdés (erről majd a cikk végén) alakítja a történetet Stein oldaláról: 

Stein Róbert - legalábbis számomra úgy tűnik -, sosem lépett teljesen túl a Tetris-okozta fiaskón.

A CSEH RÉSZVÉTEL

Ján Ludvík Hyman Binyamin Hoch, későbbi nevén Robert Maxwell, cseh származású, minden hájjal megkent üzletember-médiamágnás is megjelenik a történetben. Nevével a Sinclair-eladás során már találkozhattunk, illetve jóval később a sötét Epstein-ügynél is előkerült e családnév. Cége adta ki az akkori szovjet vezető, Gorbacsov életművét, aki a családdal jó viszonyt ápolt.

A Tetrissel kapcsolatos, Stein szolgáltatásán felüli feladatokat fiára, Kevinre - pontosabban Mr. Maxwellre - bízta. Robert Stein talán nem mutatott számukra elegendő igyekezetet a kézikonzol változat jogainak megszerzéséért - más értelmezésben azok bebiztosításáért -, a megbízott Kevin sem járt sikerrel, így később saját kezükbe próbálták venni a dolgok irányítását, immár ismét az idősebb Maxwell személyében, természetesen Gorbacsov támogatásában bízva. A Tetris konzolos jogait magukénak érezték, így az Atari Tengen néven futó részlegének továbbpasszolták azt, ezzel borsot törve a Nintendo orra alá (és egyre hosszabb copyright szekciót előidézve a csomagoláson). Szépen el is kezdék a cartridge-okat gyártani, és nagy csinnadratta mellett értékesíteni, míg a bíróság ki nem mondta az ítéletét.

Azért a PC-s változattal a Spectrum Holobyte nevű amerikai lányvállalatuk is viszonylag jól kereshetett a Tetrisen. A Maxwell név különösen rosszul csengett, miután kiderült, a szintén Robert Maxwellhez tartozó nyugdíjalap egyenlege hatalmas hiányt mutat, erre a filmben is történik utalás. A Maxwellek mindenképpen hozzájárultak a Tetris ismertségéhez, ők találták ki a hagymakupolás grafika-dizájnt és a cirill, később fordított R betűs címet, és az ütős "hideg háborús" reklámokat.

Még Mathias Rust híres vörös téri repülős leszállását is megörökíti a játék -  kérdés, hogy ez a poén ült-e a szovjeteknél... A MirrorSoftnak mi magyarok pedig korai játékaink kiadását - és ezzel az ismertséget - köszönhetjük.

A HOLLAND VONAL

Ahogy a filmben hallhattuk, a főszereplő Hollandiából származott. Henk Rogers nem csak kereskedő volt, hanem a játékfejlesztésben is részt vett. Nevéhez fűződik az első japán, körökre osztott D&D alapú szerepjáték, a Black Onyx. A film elején a GO-játékát árulta, mely állítólag az egyetlen játék volt, melyet a Nintendo akkori ura hajlandó volt kipróbálni. A filmmel ellentétben nem ezért ment a CES-re, hanem az akkor már ismert Tetrist kipróbálni, mivel akkoriban programokra vadászott japán import céljából. Ahogy mondta, a 1988-as CES-en a bemutatott játékokhoz képest a Tetris egészen más volt: csendes játék, a grafika, a kidolgozottség is régies, mégis megragadja a játékost.

A konzolos Tetris Japánban kezdetben nem muzsikált elég jól, így Henk a Nintendo segítségét kérte. Együttműködésük már korábban kezdődött, a film elején, a CES-en bemutatott GO játék kapcsán. Shigeru Miyamoto - neve többek között a Zelda és a Mario kapcsán lehet ismerős - elismeréssel nyilatkozott, így a Nintendo felkarolta a Tetrist. A film szerint is, és valóban KGB-ügynök-tolmács vitte el végül az ELORG-ba, de ez számára nem volt meglepő, ellentétben a mozival.

A konzol és a kézikonzol-trükközés a szerződésben számomra kissé furcsa. A szovjeteknek volt konzoljuk és billentyűzetet is lehetett rá kötni. Sőt kvarcjátékokat is gyártottak szintén "Elektronika" név alatt, ergó a kézikonzolnak is lehetett jelentése.

1989. február 22-én valóban megtörtént a három érdeklődő "megversenyeztetése" ráadásul úgy, hogy erről ők nemigen tudtak előzőleg. Azonban az üzlet nyertese egyszerűen az volt, aki a legtöbbet fizette. Másnapra csak Henket hívták vissza. Ő egyébként szintén Stein ügyetlenkedése (vagy trükközése?) miatt ment Moszkvába, mivel csak ígéreteket kapott, tetteket nem látott. A Nintendo ajánlatával nem tudtak versenyezni. Mivel Kevin Maxwell ajánlata lényegében barter volt, alulmaradt a csatában. Amikor szembesítették a Nintendo-s ajánlattal mindössze egy napos határidőt szabva, már hiába kérte apja, Gorbacsov közbenjárását. Az ELORG illetékesét, Belikovot ugyan kérdőre vonták, de megvédte igazát, ügyesen kijátszotta a "kapitalistákat".

Pazsitnov az egészből 12 éven át egy fillért (pontosabban kopejkát) sem látott, csak miután a jogok lejártak és az ELORG privát céggé vált, akkor kapott némi jogdíjat. 50% Pajitnovhoz és Henk Rogershez került, a másik fele pedig Nikolai Belikové lett, melyet végül 2005-ben előbbieknek eladott.

Kicsit játsszunk el a gondolattal: vajon nem lett volna egyszerűbb simán "ellopni" az ötletet - tehát nem is magát a játékot, csak az ötletet - Stein-nek? Nem először fordult volna elő a történelemben: ott az előbb említett Xonix / Antix, vagy Mario / Giana Sisters, Rally X / Radar Rat Race stb... Ráadásul a Commodore 64 magyarországi játékfeljesztése kapcsán már elég gyakorlott storyboard-olvasóvá is vált. Vajon mi történhetett volna? Ahogy a Stamps Back című remekműben is elhangzik: mit tudnak tenni a vasfüggöny túloldaláról? A játék eleve egy engedély nélkül készült, "koppintott" gépen íródott - mivel az Elektronika-60 valójában egy DEC-PDP11 klón -, de az sem kizárt, hogy a programozáshoz használt nyelvek sem lettek megvásárolva.

"Ne becsüljük alá a BASIC erejét!" hangzik el a mondat a filmben. A Tetris Commodore 64 változatának magyar alkotója, Bolgár Gábor nyilatkozta - aki mindössze azért hozta össze e változatot, hogy családjának megmutathassa mivel játszott aznap a SZTAKI-ban - sarkalatos kérdés volt az alakzatok esési sebessége, mivel ha nem tudott elég gyors lenni, az azt jelentette, hogy a játék gyakorlatilag bármeddig játszható. Ehhez végül gépi kódú rutinokkal kellett megtámogatni a hirtelenjében összelapátolt BASIC kódot. A filmben folyamatosan firtatják, vajon Pascal, C, vagy Assembly nyelven íródott-e a Tetris. Úgy tűnik, Borland Turbo Pascalban készült a játék kezdetben az 1.0-án, az utolsó, 3.12-es Tetris változat pedig más a 4.0-ás verzióval. 

A Tetris annyira meghatározóvá vált, hogy történetről könyvek íródtak Game Over, Ecstasy of Order The Tetris Masters, és több film is készült róla. E játék több szempontból is rendhagyó.  Egyrészt az addig ismert videojátékokhoz képest nincs történet, nincs hős, nem  megsemmisíteni kell valakit vagy versenyezni, hanem "rendet tenni", azaz teli sorokat alkotni - melyek aztán eltűnnek, így csak a "rendetlenséget",  tehát a foghíjas sorokat látjuk folyamatosan. Másrészt ez a játék nem egy elérhető diadalról szól, mindössze arról, hogy meddig tudjuk késleltetni a bukást. Sem a hang, sem a grafika nem kiemelkedő, viszont pillanatok alatt megérthető a játék lényege és egyszerű a kezelés.

A filmben viszonylag sok feszültség alakul a játéktermi változat jogai körül. Ahogy már írtam, az arcade gép bukás volt. Aki mégis kíváncsi rá, kipróbálhatja a flippermúzeumban. A Tetris tulajdonosai később létrehozták a The Tetris Company-t, mely meghatározta az alapjáték szabályait, pl. bárhányszor forgatható elemek vagy hogy az ejtésnél látható hova fog esni az elem. Valószínúleg kevesen tudják, de neveket is kaptak az alakzatok: straight, stick, strike, line, long bar, vav (vov, waw), final nun, one, the cyan piece, the long skinny one, the slim jim, tetril, TGM-red, hot shot, long, slim dandy, the flashmaker, long boi, big poppa, thin lizzy, stack-em-up, Euclid's Arrow, four on the floor, George and hero.

Véleményem szerint ha a Tetrist a Szovjetunió felbomlása után hozták volna csak ki, jó eséllyel csak egy játék lett volna a sok közül, és talán a GameBoynak sem lett volna akkora sikere. De nem így történt, talán ezért lehetséges, hogy a Tetrisből még világbajnokságot is rendeznek!

A Tetris filmet mindenkinek ajánlom, aki egy kis szórakozásra vágyik. Nincsenek benne elnyújtott unalmas részek, és mivel a '80-évek Szovjetuniójában játszódik, nem viszi el a hangsúlyt a történetről, hogy a film minden mai politikailag korrekt elvárásnak megfeleljen. Aki ragaszkodik az eredeti történethez, annak pedig a Tetris - From Russia With Love - BBC remekművet ajánlom.