A kábítószerek rendkívül elterjedtek a környezetben, a kokain és bomlástermékei például világszerte megtalálhatók a folyókban és a tavakban. És akárcsak a passzív dohányfüstnek kitett gyerekek, a szennyezett vizekben élő vadon élő állatok – beleértve a apró rákokat, halakat és akár a cápákat is – akaratlanul felveszik ezeket a szereket.
A hatásokról ugyanakkor a probléma elterjedtsége ellenére is keveset tudunk. Laboratóriumi vizsgálatokban a kokainnak kitett apró rákok gyorsabban úsznak, más fajok pedig elhagyják rejtekhelyüket, ami a természetben kockázatos viselkedésnek számít. Egy kutatócsoport viszont nemrégiben elvégezte az első vonatkozó vizsgálatot vadon élő halakkal. Az eredményekről a Current Biology oldalain számolnak be, és ezek alapján úgy tűnik, hogy a kokainnak és fő bomlástermékének kitett lazacok messzebbre körben vándorolnak. „Ez egy fontos és nagyon érdekes tanulmány” – mondja Mark Servos, a Waterloo Egyetem ökotoxikológusa, aki nem vett részt a kutatásban.
A szennyezett víz hatásainak utánzása érdekében a kutatók sebészi úton kis eszközöket ültettek be tenyésztelepről származó, kétéves atlanti lazacokba. Az implantátumok lassan olyan dózisú vegyi anyagokat bocsátottak ki, mint amilyennel a halak viszonylag nagy mennyiségű kábítószerrel szennyezett vízben találkoznának.
Az egyik, 35 halból álló csoport kokaint tartalmazó implantátumokat kapott, egy másik csoportnak pedig benzoilekgonint adagoltak, amely a kokain fő bomlásterméke, és gyakran nagy mennyiségben található meg a vizekben. A harmadik csoport kábítószert nem tartalmazó kontrollimplantátumokat kapott. Az összes halat apró jeladóval látták el, így a Svéd Mezőgazdasági Tudományegyetem viselkedésökológusai, Jack Brand és Michael Bertram által vezetett kutatócsoport 2 hónapig nyomon követhette mozgásukat a Vättern-tóban.
A fiatal tenyésztett lazacok a kiengedés után általában felfedezőútra indulnak, de ahogy megismerik új környezetüket, egyre kevesebbet mozognak. Ezt most is megfigyelték a kutatók a két hónap alatt – de volt egy kis csavar. A kábítószeres implantátummal ellátott lazacok jobban megőrizték kalandvágyukat. A kontrollcsoporthoz képest a benzoilekgonin metabolitnak kitett halak hetente akár 1,9-szer olyan messzire úsztak.
A kísérlet végére a kontrollcsoport halai nagyrészt a tó déli részén, a kiengedés helyétől körülbelül 20 kilométerre telepedtek le. A kokainnak kitett halak valamivel távolabb éltek, a benzoilekgoninnek kitett halak pedig nagyjából 32 kilométerre kötöttek ki a kiengedés helyétől. Az, hogy a metabolit hatása még erősebb volt a viselkedésre, mint a kokainé, összhangban áll a korábbi laboratóriumi kutatásokkal, amelyek szerint a benzoilekgonin hosszabb ideig marad meg a halak szervezetében. Hogy pontosan milyen módon változtatja meg a halak viselkedését, az viszont egyelőre nem ismert.
Hogy ezek a megváltozott viselkedésformák hosszú távon mit jelentenek a lazacok számára, az sem világos. Lehetséges, hogy befolyásolják, hogyan vadásznak és hogyan vadásznak rájuk, mondják a szakértők, de ezt további vizsgálatokkal kell alátámasztani. Egy másik fontos kérdés, hogy a megállapítások igazak-e a vadon született halakra is; a tenyésztett lazacokról például eleve ismert, hogy kevésbé óvatosak. Az azonban biztos, hogy a kábítószerek és más szennyező anyagok alaposabb vizsgálatot érdemelnek az élőhelyeken.
