Az új diagnosztikai módszerhez nem kell sem drága laborfelszerelés, sem különösebben képzett személyzet, az akár az iskolákban és az irodákban is használható  lehet a fertőzöttek kiszűrésére. CRISPR-alapú teszteken az utóbbi hónapokban többen is dolgozni kezdtek, Doudna és kutatócsoportja módszere azonban sokkal gyorsabb az eddigi verzióknál – amelyek egyébként szintén nem lassúak. Májusban például két kutatócsoport is beszámolt saját ilyen típusú diagnosztikai tesztjükről, amelyekkel egy óra alatt lehetséges kimutatni a vírus jelenlétét a mintákból.

A CRISPR-tesztek egy nagyjából 20 bázis hosszúságú RNS-szakasz azonosításán alapulnak, amely egyedi a SARS-CoV-2 vírusára. A módszer úgy működik, hogy egy, ezzel a szakasszal komplementer irányító RNS-t adnak a mintához egy komplex részeként, amely aztán hozzákapcsolódik a célponthoz. Amikor ez megtörtént, a komplex részét képező Cas13 enzim átvág egy szintén bejuttatott RNS-t, aminek hatására fluoreszcens részecskék szabadulnak fel az oldatban. Ezeket lézerrel megvilágítva az oldat színt vált, jelezve a vírus jelenlétét.

Az első CRISPR-alapú tesztek esetében első lépésként még sokszorosítani kellett a vírus RNS-ét (hasonlóan a PCR-tesztekhez), hogy elég erős jelet kapjanak az értékeléskor. Ez megnyújtotta az elemzés idejét, megnövelte a költségeket, és ráadásul olyan reagenseket igényelt, amelyekből eleve hiány volt.

Doudna és kollégái módszere viszont felsokszorozás nélkül is működőképes. A friss kémiai Nobel-díjas és társai az elmúlt hónapokban több száz irányító RNS-t próbáltak ki egy hatékonyabb teszt kidolgozása érdekében, hogy olyan szekvenciákat azonosítsanak, amelyek együttesen alkalmazva jelentősen érzékenyebbé tehetik a módszert. Egyelőre preprintben közölt tanulmányukban arról számolnak be, hogy egyetlen irányító RNS-sel mikroliterenként 100 ezer vírus kimutatására képesek, ha pedig egy másik irányító RNS-t is bevonnak, az általuk fejlesztett teszt mikroliterenként 100 vírust is ki tud mutatni.

Ez még mindig nem éri el a PCR-tesztek érzékenységét, amelyek egyetlen vírust is jeleznek egy mikroliter oldatban, de erre nem is biztos, hogy szükség van. A vírus genetikai anyagának jelenléte a felső légutakban ugyanis nem egyenlő a fertőzőképesség igazolásával. A vonatkozó kutatások szerint a fertőző szakaszban, ami a fertőzés megtörténte után pár nappal kezdődik, és a tünetek megjelenése után nagyjából 8–10 napig tart, a garatban és az orrban nagy számban vannak jelen a vírusok, így ezek detektálására egy kevésbé érzékeny teszt is alkalmas lehet. Utána viszont meredeken lecsökkent a vírus jelenléte a felső légutakban, és bár PCR-rel még sokszor hetekkel később is kimutatható lehet a kórokozó, ekkorra a beteg fertőzőképessége gyakorlatilag nullára csökkent.

A ténylegesen fertőző alanyok szűrésére tehát egy kevésbé érzékeny diagnosztikai teszt is alkalmas lehet. Doudna tesztje pedig erre tökéletesnek tűnik, ráadásul 5 perc alatt eredményt ad, és egy mobiltelefonnal is kiértékelhető. A módszernek ezen felül egy másik nagy előnye is lehet: mivel a mintában jelen levő vírus nem kerül felszaporításra, az is megállapítható belőle, hogy mennyi vírus van jelen a vizsgált személyben, ami jelen ismereteink szerint nagyon jó indikátora a fertőzőképességnek és a betegség várható súlyosságának is. Doudna kutatócsoportjának vizsgálatai szerint ugyanis a fluoreszcens jel erőssége a vírusmennyiséggel arányosan változik.

A kutatók jelenleg a teszt validációján dolgoznak, illetve gyártókat keresnek a módszer kereskedelmi forgalomba hozásához.