A tesztelési kapacitással a COVID-19 járvány kezdete óta világszerte problémák vannak, pedig a fertőzés terjedésének hatékony megakadályozásához az általános higiéniai szabályok (gyakori kézmosás, maszkhasználat, távolságtartás) betartása mellett arra is szükség lenne, hogy gyorsan és megbízhatóan kiderüljön, ki fertőződött meg, illetve még inkább, hogy ki fertőz.

A tavaszi időszakban azonban erre alkalmas módszer (a laborkapacitásokat és más tényezőket is figyelembe véve) még nem igazán létezett. A vírus RNS-ének garatból való kimutatásán alapuló PCR-tesztek feldolgozásához komoly technikai háttérre, és ezzel együtt időre van szükség. A gyors szerológiai tesztek pedig egyrészt nem az aktív fertőzés kimutatására lettek elsődlegesen kitalálva, másrészt minőségi okokból, illetve statisztikai okokból bizonyultak megbízhatatlannak (alacsony átfertőzöttség mellett ezeknél a teszteknél rendkívül magas az álpozitív eredmények aránya a valódi pozitívokhoz képest).

A második hullámmal azonban megérkezett egy új típusú teszt is, amely egyszerre tűnik megbízhatónak és gyorsnak. A több más fejlesztő mellett az Abbott és a Roche által gyártott, és

Az antigéntesztek specifikus fehérjékre, úgynevezett antigénekre érzékenyek, amelyek a vírusrészecske felszínén fejeződnek ki. Így képesek arra, hogy azonosítsák azokat, akik a fertőzés csúcsán vannak, amikor a testben lévő vírusszint magas. Ezek a tesztek egyre inkább a járványvédelmi stratégia központi eszközeivé válnak az olyan országokban, mint India vagy Olaszország.

Ezek a tesztek sem tökéletesek persze. Bár sokkal olcsóbbak és egyszerűbben kivitelezhető velük a szűrés, mint a PCR-tesztekkel, nem olyan érzékenyek, mint az utóbbiak, amelyek már egészen kis mennyiségben is képesek kimutatni a megfelelően levett mintából a vírus jelenlétét (hiszen az RNS felszaporításán alapulnak). Az alacsonyabb érzékenység ugyanakkor akár előnyös is lehet, hiszen számos beteg azt követően is pozitív PCR-tesztet produkál, hogy már nem képes terjeszteni a vírust.

Az antigéntesztek így arra tökéletesek lehetnek, hogy a leginkább fertőző egyéneket kiszűrjék. Ami nagy fegyvertény lenne, tekintve, hogy a kutatások szerint a SARS-CoV-2 nagyon kevés ember adja át másoknak: a fertőzések 80 százalékáért a fertőzöttek nagyjából 10 százaléka felel, míg a maradék 90 százalék szinte nem fertőz tovább.

Hogyan működik?

Ahogy már említettük, a SARS-CoV-2-tesztek két kategóriába esnek: a PCR- és az antigéntesztek a vírus részeit, annak RNS-ét, illetve fehérjeburkának elemeit mutatják ki az orrból vagy garatból vett mintákból, míg a szerológiai tesztek a vírusfertőzésre adott immunválasz antitestjeit detektálják a vérből. Mivel az antitestek detektálható szintű megjelenéséhez a tünetek megjelenése után napoknak kell eltelnie, és ezek a gyógyulás után is hosszan (pontosan nem tudni mennyi ideig) megmaradnak, ezek a fertőzés megállapítására nem igazán használhatók.

A nagy érzékenységű PCR-tesztek csaknem 100 százalékosan megbízhatóak a fertőzés kimutatásában – amennyiben megfelelően veszik le a mintát, rendelkezésre áll minden reagens, a megfelelő személyzet, illetve a szükséges, költséges gépek is. Jelenleg nagy léptékben a legfejlettebb rendszerekkel is órákba telik, mire egy ilyen tesztelés eredményt hoz (vagyis a mintavételt követően eljut az eredmény az érintetthez).

Egyes országokban, például Dél-Koreában és Új-Zélandon sikerült annyira megnövelni a laborok kapacitását és a szükséges infrastruktúrát, hogy a PCR-tesztelés kellően tempósan menjen, a legtöbb helyen azonban közel sem ilyen rózsás a helyzet. Jelenleg Magyarországon jó esetben napokat, rossz esetben több mint egy hetet kell várni a teszteredményre, ami a kontaktkutatás lassúságával vagy teljes elmaradásával együtt gyakorlatilag lehetetlenné teszi a járvány terjedésének követését és kontrollját. (Ezzel persze nem vagyunk egyedül, többek közt az Egyesült Államokban is hasonló a helyzet.)

A keveréket aztán egy tesztcsíkra cseppentik, amely a keresett fehérjéket megkötni képes antitesteket tartalmaz. Ha a vírus specifikus fehérjéi jelen vannak az oldatban, a tesztcsík fluoreszkálni kezd vagy megjelenik rajta egy sötét csík. (A gyártók már dolgoznak olyan teszteken is, amelyekkel nyálmintákat lehet majd vizsgálni, ami egyszerűbbé és biztonságosabbá teheti a mintavételt, illetve esetlegesen otthoni tesztelést is lehetővé tehet.)

Ezek a tesztek kevesebb mint 30 perc alatt eredményt adnak, a gyorsaság azonban alacsonyabb szenzitivitással jár együtt. Míg egy érzékeny PCR-teszt akár egyetlen vírus RNS kimutatására is képes a mintából, az antigénteszt pozitív eredményéhez több ezer, de akár több tízezer vírusrészecskére is szükség lehet az oldatban mikroliterenként. Ha tehát valakinek alacsony a vírusszintje, mert enyhe tünetekkel megússza a fertőzést, vagy mert túl korán tesztelik, az antigénteszt álnegatív eredményt adhat.

Az Abbott antigéntesztje a vizsgálatok szerint 95–100%-ban kimutatja a pozitív a PCR-tesztet produkálók mintáiból a vírust, amennyiben a mintavétel a tünetek megjelenése után egy héten belül történik. A szenzitivitás azonban egy hét elteltével 75 százalékra csökkent. A piacon lévő más, már engedélyezett antigéntesztek szenzitivitása változatos határok között mozog – a megbízhatóbbak esetében 84–98% közötti, ha elég korán alkalmazzák ezeket.

Vigyázat, fertőzők!

Bár a PCR-teszt révén lehetséges megmondani, ha valakiben nagyon magas a vírusszint, a teszt azokat is pozitívnak jelzi, akikben alacsony a vírusterhelés, és nem valószínű, hogy fertőznek. Az antigénteszt viszont alacsonyabb érzékenysége miatt eleve csak a magas vírusszinttel rendelkezőket detektálja, vagyis azokat, akik a leginkább valószínűsíthetően fertőznek. Kérdés viszont ennek kapcsán, hogy milyen határokkal kell számolni. Egyelőre bizonytalan, hogy mekkora az a vírusterhelés, amely mellett az ember már nem fertőz, bár zajlanak ez ügyben vizsgálatok. Az antigéntesztek kapcsán így jelenleg csak sejtik (és remélik) a kutatók, hogy ezek érzékenyebbek ennél a határnál.

A vírusterhelés a vonatkozó kutatások szerint a SARS-CoV-2 fertőzés elején tetőzik, majd fokozatos csökkenésnek indul. A vírus RNS-e ugyan még hetekig, hónapokig kimutatható lehet a felső légutakból, a vizsgálatok szerint

Az tehát egyértelműnek tűnik, hogy a tesztelést az első bő héten érdemes végezni, ugyanakkor ezen belül sem egyszerű megállapítani az ideális időpontot. Ha túl korán végzik el a tesztet, lehetséges, hogy még túl alacsony a vírusterhelés. Erre megoldás lehet, hogy a tünetek megjelenése után többször, pár naponta tesztelnek, akár a PCR-nél sokkal kevésbé szenzitív eszközökkel is. Erre pedig ideálisak lehetnek az antigéntesztek.

A Harvard kutatói statisztikailag is modellezték ezt a stratégiát, és egyelőre csak preprintben megjelent tanulmányuk eredményei szerint egy kevésbé érzékeny teszttel végzett heti kétszeri teszteléssel sokkal hatékonyabban gátolható a vírus terjedése, mint egy érzékeny teszttel való kéthetenkénti szűréssel. Egy másik vizsgálat, amely az egyetemek biztonságos újranyitása kapcsán vizsgálta a kérdést, szintén hasonló eredményekkel zárult.

Merre tovább?

Április elejéig Indiában mindössze 150 ezer embert teszteltek le, ami lakosságarányosan  a világon az egyik legalacsonyabb szám volt.

Erre először Delhiben került sor még júniusban. Július közepére az aktív esetszám csökkenni kezdett, a napi halálozások száma pedig nem emelkedett tovább, azt sugallva, hogy az intenzívebb tesztelésnek szerepe lehetett a járvány terjedésének kontrollálásában. A járványkutatók szerint ugyanakkor ennek kapcsán egyelőre nem egyértelmű a helyzet. Tény, hogy augusztusban a korlátozások feloldása után ismét megugrott az esetszám, és hogy az antigénteszteknek köszönhetően sokkal több fertőzöttet sikerül azonosítani. Azt azonban, hogy az új módszer ténylegesen segít-e a COVID-19 terjedésének megakadályozásában, majd a következő hónapok döntik el.

Indiában jelenleg három gyártó antigéntesztjét használják tünetes és tünetmentes emberek szűrésére egyaránt, és a tüneteket mutatók esetében azt javasolják a központi hatóságok, hogy PCR-tesztet is célszerű végezni, akkor is, ha az antigénteszt negatív lett. Ez egybecseng az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával is.

Az Egyesült Államokban az FDA a múlt hónapban négy ilyen tesztnek garantált sürgősségi engedélyt. Az Abbottól a kormányzat eddig 150 millió tesztet rendelt, amelyeket a tervek szerint iskolákban és szociális intézményekben fognak felhasználni. Az FDA ugyanakkor az antigénteszteket egyelőre csak azoknál engedélyezte használni, akiknek 12 napja, vagy kevesebb ideje tüneteik vannak.

Egy globális partnerségi program keretében a Bill & Melinda Gates Foundation 120 millió antigéntesztet rendelt alacsony és közepes jövedelmű országok számára. A teszteket összesen hat hónap alatt szállítja ki az Abbott és az SD Biosensor, a megállapodás szerint egyenként maximum 5 dolláros áron, amelynek kifizetésében több más támogató, például a WHO is beszáll.

Olaszországban szintén elkezdték használni ezeket a teszteket, elsősorban a nagyobb reptereken szűrve velük a kiemelten kockázatosnak ítélt országokból érkezőket. Következő lépésként azt tervezik, hogy minden reptéren és minden járat kapcsán bevezetik ezt az eljárást, miközben a járványügyi szakértők sürgetik, hogy az oktatásban és a szociális szférában is kezdjenek antigénre tesztelni. Az olaszoknál jelenleg a negatív antigéntesztet nem kell PCR-rel megerősíteni.

Otthon is?

Sokan úgy vélik, hogy az antigéntesztek igazi kiaknázásához otthoni tesztekre lenne szükség, amelyek a terhességi tesztekhez hasonlóan működnek, vagyis bárki, bármikor elvégezheti ezeket szakképzettség és laborfelszerelés nélkül is. Ennek kétségtelenül meglenne az az előnye, hogy tehermentesítené az egészségügynek azt a részét, amely jelenleg a teszteléssel van lekötve, és sokkal átfogóbban lehetne szűrni a mostaninál.

Az otthoni tesztelésnek azonban lehetnek hátrányai is. Egyrészt az igények kielégítéséhez a jelenleginél sokkal nagyobb gyártási kapacitásra lenne szükség, ami kapcsán fennáll a veszély, hogy hasonló alapanyaghiány áll be, mint a PCR-tesztek során tavasszal.

Vagy egyenesen kijátsszák a rendszert, és mással végeztetik el a tesztet, hogy elkerüljék a karantént. Ingyenesen hozzáférhető tesztek és a karantén idejére is biztosított jövedelem hiányában pedig olyan helyzet is kialakulhat, hogy az otthon maradás és a tesztelés is a tehetősek kiváltságává válik, miközben a társadalom többi részében szabadon terjed a járvány. Végül az is problematikus, hogy az alacsonyabb precizitású tesztek hamis biztonságérzetet adhatnak azoknak, akik nincsenek tisztában a vizsgálat korlátaival.

***

Sok tehát a mérlegelendő szempont azzal kapcsolatban, hogy ki, hol és mivel végezze a tesztelést. Ezzel együtt az antigéntesztekben valóban óriási a potenciál: ezek okos alkalmazása a PCR-tesztelés folytatása mellett, és persze az alapvető higiéniai szabályok betartása új esélyt teremthet arra, hogy mérsékeljük a járvány terjedését a védőoltás, illetve a gyógymód kifejlesztéséig.