Az új eljárás lényege ugyanis annyi, hogy az adatok egymást váltó mágneses és nem-mágneses rétegeken kerülnek eltárolásra, amelyeket aztán nanoszinten, egy nem-mágneses mikroszkóppal olvasnak be. Ez egyrészt megsokszorozná az egy adott területre bezsúfolható információ mennyiségét, másrészt lehetőséget adna térbeli adatszerkezetek eltárolására is - harmadrészt pedig még csökkentené is a korongok árát és fogyasztását is.
Miután pedig a nanotechnika is folyamatosan fejlődik, így a mikroszkóp is egyre csekélyebb mágneses eltérések észlelésére lesz képes, folyamatosan növelve és bővítve így a technika lehetőségeit - vagyis a lehetséges tárkapacitást is.
Az elmélet tehát hibátlan, most már csak a gyakorlaton kell finomítani - jelenleg ugyanis az eszköz még csak egyszerre több réteg beolvasására képes, ez a megoldás pedig még nem a legpraktikusabb. A végső cél az, hogy egyszerre csak egy réteget olvashasson be, mivel így tudná megvalósítani a legfinomabb és legrészletesebb adatfeldolgozást.
Azt még nem lehet megtippelni, hogy mikor kerülhet kereskedelmi forgalomba ez az új fejlesztés, de határozottan úgy tűnik, hogy érdemes lesz várni rá.
