Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Lost Planet 3 – Egy jégbolygó meghódítása

  • Dátum | 2013.10.03 08:01
  • Szerző | dragon83
  • Csoport | JÁTÉK

Ha létezik identitás zavarban szenvedő videójáték, akkor a Capcom berkeiben készülő Lost Planet (LP) sorozat mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Bár alapvetően az első, a második és a harmadik felvonás is egy robotos harcokkal megfűszerezett TPS-nek számít, a három rész nagymértékben különbözik egymástól. A Lost Planet 1 főként az egyjátékos módra összepontosított, és egy meglehetősen lineáris, sztoriközpontú lövölde volt (egyszerű multival), amely hibái ellenére sokak tetszését elnyerte. A folytatás készítésekor viszont úgy gondolhatták a fejlesztők, hogy ideje kitalálni valami újat, így egy 4 fős kooperatív móddal, és számos multis lehetőséggel megspékelt részt adtak ki a kezeik közül, ami látványvilágában is alaposan eltért elődjétől. Nemrég letesztelhettük a harmadik részt, ami ismét egy, a szólómódra koncentráló epizód lett, amelyet ezúttal horror elemekkel tűzdeltek meg a készítők. Érdemes megjegyezi, hogy a Capcom folytatta a korábban megkezdett trendet, és a folytatás elkészítését egy nyugati stúdióra, a Spark Unlimitedre bízta. Ők sajnos meglehetősen középszerű alkotásokat tettek le eddig az asztalra (Legendary, Turning Point), így nagyon bíztunk benne, hogy ezúttal nem okoznak csalódást.

Balra a játék főszereplője, Jim Payton

Az egyik legszembetűnőbb különbség a Lost Planet 2 és a legújabb rész között az eltérő látványvilág. Az előd színes, változatos környezetét ugyanis felváltotta a fagyos, barátságtalan tél. Ennek oka a történet időpontjában keresendő, ugyanis a LP3 egy előzmény, ami negyven évvel az első epizód előtt játszódik, amikor még nem olvadt fel az E.D.N. III nevű bolygó, és mindent jég és hó borított. Amint a játék elején megtudjuk, a NEVEC nevű megavállalat éppen csak megkezdte az említett planéta feltérképezését, mi pedig részei vagyunk annak a különítménynek, aminek tagjai megvetik lábukat ezen a szinte lakhatatlan jéggolyón. Hősünk Jim Payton, aki lényegében véve egy olyan melós, akinek a fúrás, és az E.D.N. III magját alkotó különleges T-energia kinyerése a specialitása. A fejlesztők próbálták kicsit árnyalni a főszereplő karakterét azzal, hogy a játék bizonyos pontjain videóüzenet-váltásokat látunk Jim és a Földön maradt felesége között, de még így sem mondható túl érdekes karakternek a központi figura. Mondhatjuk, hogy hozza az eddigi Lost Planetekben látott átlagos szintet, de kiemelkedni nem tudott közülük. Amint említettük, hősünk elsősorban egy munkás, ám hamar kiderül, hogy kiválóan ért a lőfegyverek kezeléséhez, és a szörnyek levadászásához is. Ebben nyújt segítséget saját készítésű rigje, azaz óriási, masszívan megépített munkarobotja, ami teljesen véletlenül alkalmas a bolygót benépesítő lények elpusztítására is. Az akridekről van szó természetesen, amelyek nélkül nem létezhet Lost Planet játék. Ezek a szörnyek tele vannak T-energiával, már csak ezért is vadásznak rájuk az emberek. Ami a sztorit illeti, az nem eredetiségével fogja magával ragadni a játékost, de unalmasnak sem mondanánk. Jim a NEVEC szolgálatában kezdi meg „karrierjét”, ám hamar kiderül, hogy a bolygón egy másik csoport is él, akiknek sorsa összefonódik hősünkével. Pozitívumnak mondanánk, hogy akik ismerik a Lost Planet sorozat karaktereit, eseményeit, azok a harmadik részben több utalást, kapcsolatot is felfedezhetnek az előző játékokkal.

Egy régi ismerős a korábbi részekből

A történet tehát új, ám a játékmenet sok tekintetben maradt a régi. A TPS részekben sok újdonságot nem tudtunk felfedezni, 3 lőfegyver van nálunk, és pár gránát, amikkel átküldhetjük az örök hómezőkre a ránk támadó szörnyeket. Visszatért a korábbi részekből ismert csáklya is, amivel képesek vagyunk a magasabban fekvő területekhez felhúzni magunkat. Sajnos ezúttal már csak a játék által jelzett pontokon tehetjük ezt meg, ami nagyban korlátozza a lehetőségeinket a pályák felderítésekor, bizony ez is hozzájárul ahhoz a linearitáshoz, ami jellemzi a Lost Planet 3-at. A területek felépítését illetően a korábbi részek sem voltak túlságosan nyitottak, ám ezúttal ez még inkább tetten érhető. Erre részben magyarázatot nyújthat, hogy a fejlesztők ezúttal próbálták kicsit félelmetesebbre venni a hangulatot, így bizonyos pontokon már-már horrorjáték benyomását kelti az LP3. Sokszor szűk, világítás nélküli folyosókon vezet minket keresztül a játék, ahol bármikor ránk ronthat egy rusnya akrid. Mindeközben sejtelmes zene szól, vagy épp csak a rejtőzködő szörnyek zajai hallatszanak. Ezek a részek nagyon hangulatosak voltak, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy szerintünk kicsit túlságosan is sötétek voltak helyenként a pályák, időnként fel kellett tekerni a TV fényerejét, hogy lássuk, merre lehet tovább menni. Egy másik probléma, ami megzavarta a szórakozásunkat, hogy a pályák közötti töltési idők hosszabbak, mint szeretnénk, amit csak súlyosbít, hogy a Lost Planet 3 világa rengeteg kisebb-nagyobb helyszínből áll, amelyek között állandóan beugrik a töltőképernyő.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 5.
    2013. 10. 07. 00:06
    Én meg épp most játszom, de kezdem unni. Szerintem igaza van a második hozzászólónak.
  • 4.
    2013. 10. 04. 21:38
    Én nem játszottam egyik részével sem de COD 2 óta elég kevés játékot vittem végig kétszer vagy annál többször. COD 2 kivittem vagy 15x, nagyon tetszett. De kinek mi...
  • 3.
    2013. 10. 03. 23:50
    Engem is +fogott annyira ,hogy 2szer kipörgettem
  • 2.
    2013. 10. 03. 15:55
    Én annyira élveztem, hogy 3x végigvittem (persze ez nem annyira nagy szó, mivel sajnos marha rövid a játék).
  • 1.
    2013. 10. 03. 10:42
    Ezt a játékot nagyon vártam és hatalmasat csalódtam... azt gondoltam a 2. rész hibáiból tanulnak és valami nagyszerű játékot készítenek. Hát nem sikerült. A látvány szerintem az első rész szintjét sem érik el, nálam max 5... a hangzás olyan mély nyomot hagyott bennem, ahogy a szél süvít, ahogy a dögök támadnak, hogy még csak nem is emlékszem már rá... 5 pont, játékélmény, az szó szerint nincs, tipikusan Unreal-es semmilyenség az egész... menj ide, mássz fel, lődd le, kapcsold ki vagy be, szájbarágós semmilyenség az egész, agyatlan felhasználóknak. Nekem nem nyújtott semmilyen élményt, 0 azaz nulla pont. Ha nincs játékélmény, akkor a szavatossága sem lesz valami hű de jó, 0 pont az is... Úgyhogy nálam összesítésben 25%-os a játék...