Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Zombiológia

  • Dátum | 2014.04.13 01:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A brazil őserdők hangyakolóniáit időről időre elhagyja egy-egy lóhangya, hogy a biztos halálba meneteljen. A rovart előzőleg egy különleges gomba, az Ophiocordyceps unilateralis fertőzte meg, átvéve az uralmat annak teste fölött. Miközben gyakorlatilag élve felemészti az állatot, zombivá változtatott áldozatát arra is rá képes venni, hogy a kolóniát elhagyva egy növényi hajtást keressen, majd elpusztulása előtt annak egyik levelébe mélyessze rágószervét.

A levél fonákján lógó hangya fejéből egy hét elteltével aztán egy szárszerű képződmény szökken ki, amelynek végén spóratartó tok fejlődik. Ez spórákkal árasztja el a levél alatti részeket, megfertőzve az arra járó hangyákat. A gomba elképesztő precizitással kontrollálja a gazdaszervezet viselkedését. A hangyák minden esetben nagyjából 25 centiméteres talaj fölötti magasságban állapodnak meg, és harapnak bele a levélbe. Ez a régió mind páratartalom, mind hőmérséklet szempontjából ideális a gomba fejlődése szempontjából.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért távozik egyáltalán a gombával megfertőzött hangya a kolóniából. A bolyból kiérve kellő magasságba kell emelkednie, hogy hatékonyabban terítse szét spóráit és újabb gazdatesteket találjon utódainak, ha azonban a kolónián belül maradna, sokkal több potenciális hordozó állna rendelkezésére.

Lehetséges persze, hogy a távozás nem a gombának, hanem a hangyának köszönhető. A kolónialakó rovarok közt több esetben is megfigyeltek már egyfajta társas immunműködést, vagyis olyan viselkedésmintákat, amelyek a bolyon belüli fertőzések szétterjedését hivatottak megakadályozni. A kolónia lakói rendszeresen tisztogatják egymást, és a halott egyedeket eltávolítják a boly területéről. A gombával fertőzött hangyákat általában messze elkerülik társaik, így elképzelhető, hogy a kolónia túlélése érdekében ezek az egyedek önként távoznak onnan.



Raquel Loreto és David Hughes, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói azonban nem tartják valószínűnek, hogy valamiféle önzetlen, önfeláldozó tettről lenne szó. A szakértők több különféle kísérletet is végeztek a témában, amelyek megerősítették ezen gyanújukat. Ezek egyike során kisebb hangyabolyokat gyűjtöttek be, és az Ophiocordyceps által frissen elpusztított tetemeket helyeztek el bennük. A befogott hangyák rövidesen detektálták a tetemeket, és ezek nagyjából felét el is távolították a fészekből. A maradék holttestek vizsgálata során kiderült azonban, hogy fölösleges volt vesződniük, a gomba ugyanis a kolónián belül nem képes kifejlődni. A gombával fertőzött tetemek még a teljesen üresen hagyott fészkekben sem kezdtek spórákat eregetni.

„A fertőzöttek számára a legjobb az lenne, ha otthon maradnának” – mondja Hughes, aki évek óta tanulmányozza a „zombifikáló” gomba működését. „Első pillantásra ugyan a fészek elhagyása önzetlen cselekedetnek tűnhet, valójában azonban mindez része a gomba manipulációjának.”

Annak kiderítése érdekében, hogy mi történik a bolyon kívül, Loreto 17 hangyakolóniát tanulmányozott közelebbről 20 hónapon keresztül a brazil őserdőben. Éjszakánként infravörös érzékelőkkel térképezte fel a dolgozók által bejárt útvonalakat. Külön figyelmet szentelt négy kolónia 200 négyzetméteres környezetének is, amelyet a fészek „bejáratának” nevezett, hiszen a bolyba igyekvő és onnan távozó hangyáknak mindenképp keresztül kell haladniuk ezen a részen. Loreto havonta egyszer megvizsgálta tehát a bolyok bejáratát is, vagyis egy 200 négyzetméteres területen minden egyes levél fonákját megnézte, a gomba áldozatai után kutatva.

„Azon kevés, de annál fontosabb kutatások egyikéről van szó, amely a terepen vizsgálja a hangyák és parazitáik interakcióit” – mondja Sylvia Cremer osztrák kutató. A társas immunrendszereket a legtöbben mesterséges környezetben, laborkörülmények közt vizsgálják, így a tudományterület kiemelten igényli, hogy időről időre reális, a való életből szerzett adatokhoz, információkhoz jusson, teszi hozzá a szakértő.

Loreto óriási munkával végül mind a 17 tanulmányozott boly körül talált gombával fertőzött tetemeket, a négy kiemelt kolónia havonkénti vizsgálatából pedig kiderült, hogy ezek környékén rendszeresen új holttestek jelennek meg. Az eredmények alapján tehát a kolóniák immunrendszere tehetetlennek bizonyult a gomba ellen: a vizsgált fészkek 100 százalékos fertőzöttséget mutattak az év minden hónapjában. A zombifikáló gomba tehát állandó és legyőzhetetlen fenyegetést jelent.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 10.
    2014. 04. 18. 16:00
    Tök érdekes írásokat lehet itt olvasni, piros pont érte!
  • 9.
    2014. 04. 18. 13:10
    Pont ez a csigás eset jutott nekem is eszembe!
  • 8.
    2014. 04. 15. 12:45
    Szerintem ez keményebb...ezt egy parazita féreg csinálja...

    [Zombi csiga]
  • 7.
    2014. 04. 15. 01:00
    Tiszta The Last of Us. Na jó, csak majdnem.
  • 6.
    2014. 04. 14. 11:11
    Ja, most jól összeszégyelltem magam, bűntudatból most meg is etetem az ittenieket!
  • 5.
    2014. 04. 14. 10:57
    Alábecsülöd a hangyákat, szégyelld magadat Asagrim.

    Nagyon tetszett a cikk, köszönöm Jools!
  • 4.
    2014. 04. 13. 18:37
    Leesett, csak az a "mindez része a gomba manipulációjának" mondatrész volt félrevezető.
  • 3.
    2014. 04. 13. 18:28
    Raquel Loreto és David Hughes kutatása abból indul ki, hogy a hangyák képesek lekövetni az egyes betegségek hatásmechanizmusát, és aszerint cselekedni.

    Szerintem eléggé merész dolog egy hangyáról azt feltételezni, hogy tudná valamilyen úton-módon, hogy olyan betegsége van-e ami fertőző, és ha nem, akkor nem különíti el magát a kolóniától. Mi el tudjuk végezni ezt a megfigyelést, de a hangyák?
  • 2.
    2014. 04. 13. 14:10
    Ritka bizarr, kiváló cikk
  • 1.
    2014. 04. 13. 11:34
    Húúú! Ez jó cikk volt! Köszönöm szépen