Bevezető, előzmények
A Samsung néhány hete meglehetősen érdekes és ígéretes SSD meghajtókat jelentett be a 850 Pro sorozat tagjainak személyében, amelyek a nagy teljesítményre, megbízható működésre és komoly strapabíróságra vágyó felhasználókat veszik célba.
Az új SSD meghajtók különlegessége a 3D V-NAND Flash memóriachipek használata, valamint a 10 év garancia – hasonlóra eddig nem volt példa az SSD piacon. A 850 Pro modellek legfontosabb tulajdonságaira rövidesen kitérünk, előtte azonban vessünk egy pillantást a Samsung útjára, ami ide vezetett.
Múlt, jelen és jövő
A Samsung anno a 830-as SSD családdal rálépett a siker útjára, de az igazi elismertséget a 840-esek hozták meg 2012-ben. A 840 Pro családban elhelyezkedő meghajtók magas teljesítményt és jó strapabíróságot biztosítottak, utóbbit még a mi garanciális részlegünk is meg tudja erősíteni. Talán nem csoda, hogy a cég 73 országban lett piacvezető az SSD-ivel.
Főleg, hogy az elsők között kezdtek el foglalkozni az igazán költséghatékony szegmenssel is. Tavaly ugyanis befutott a 840 EVO széria, ami már TLC memória-chipekre alapozott. A cellánként három bit tárolásának persze vannak hátrányai, például kevesebb írási ciklust visel el egy ilyen chip, mint az MLC-s változatok, és ezért eleinte kétkedve fogadta a piac az újítást, de hamar kiderült, hogy nem kell aggódni, átlagfelhasználói szemmel nézve bőven képes kiszolgálni az idejét az új technológia.
Itt tartottunk eddig, pár hete azonban bejelentették az új, 850-es sorozatot is, amelynek egyelőre csak első tagjai, a 850 Pro széria képviselői mutatkoztak be. Jönnek majd a kedvezőbb árfekvésű, egy picivel szerényebb tulajdonságokkal rendelkező 850 EVO modellek is, de majd csak november tájékán, először a felsőkategóriás megoldások rajtoltak el. A 850-es család érdekessége, hogy nem egyrétegű, alacsony csíkszélességgel készülő NAND Flash memóriachipekre alapozták, hanem olyan háromdimenziós megoldásokra, amelyek több rétegből épülnek fel.
A 850 Pro modellek MLC NAND Flash alapokon nyugszanak, míg a 850 EVO modellek esetében már 3-bites MLC, azaz TLC chipeket alkalmaznak. Hogy mi indokolja a 3-bites MLC megnevezést? A Samsung szerint az, hogy a TLC NAND Flash fogadtatása nem volt túl pozitív, így nem szeretnék, ha az új termékeket a korábbi, alaptalanul megfogalmazott kritika következtében beskatulyáznák, méghozzá teljesen érdemtelenül.
A háromdimenziós gyártástechnológia
3D: a gyártástechnológia kétféle jövője
A háromdimenziós gyártástechnológia napjainkban kétféle változatban létezik. Az egyik lényege, hogy a szilíciumlapkán háromdimenziós tranzisztorokat helyeznek el, amelyek számos előnyt kínálnak planáris, azaz kétdimenziós társaikhoz képest. Ezt az eljárást az Intel vezette be a 22 nm-es Tri-Gate gyártástechnológiával, nemrégiben pedig tovább is fejlesztette, így már 14 nm-es formában is létezik.
A csíkszélesség-váltás nem volt zökkenőmentes, így az új gyártástechnológiára alapozó termékek a korábban tervezetthez képest egy kis csúszással jelennek meg, de idén már biztosan jönnek, ahogy azt a Broadwell-Y processzorokról szóló cikkünkben már megemlítettük. A háromdimenziós tranzisztorokra támaszkodó gyártástechnológiában persze nem csak az Intel, hanem riválisai is látnak fantáziát, igaz, ők alaposan le vannak maradva, ugyanis a Tri-Gate – vagy ahogy ők nevezik, a FinFET – eljárást még nem kezdték el alkalmazni kereskedelmi forgalomban kapható termékeknél.
A másik háromdimenziós gyártástechnológia teljesen más koncepcióra támaszkodik: lényege, hogy speciális, hengerszerű felépítéssel rendelkező tranzisztorokból épülő lapkákat rétegeznek egymásra, majd ezeket úgynevezett TSV csatornákkal (Through-silicon Via) összekapcsolva egy háromdimenziós, többrétegű chipet hoznak létre. Ebben a koncepcióban sokan látnak fantáziát, közülük viszont a Samsung volt az első, aki piacra dobta az első olyan termékeket, amelyek háromdimenziós alapokon nyugszanak.
Ezek a termékek üzleti sorozatú SSD meghajtók voltak, a fentebb említett háromdimenziós gyártástechnológiával készülő chipek pedig a 3D V-NAND Flash nevet viselik. Hab a tortán, hogy a gyártó az első generációs, 24 rétegű 3D V-NAND Flash memóriachipek után nem sokkal második generációs, 32 réteggel rendelkező 3D V-NAND Flash memóriachipeket is készített, amelyek tesztünk főszereplőjében is jelen vannak.
A 3D V-NAND
3D V-NAND: egy remek ötlet, ami tökéletesen működik
A háromdimenziós NAND Flash memóriachipek készítésének tervéről már régóta hallhattunk, így várható volt, hogy csak idő kérdése, mikor érkeznek meg a köréjük épülő első termékek. A Samsung műhelyében már kétféle 3D V-NAND megoldás is készült az elmúlt időszakban, míg más gyártók még nem mutattak be hasonló alapokon nyugvó termékeket.
Az első generációs Samsung 3D V-NAND memóriachipek még 24 rétegűek voltak, a második generáció azonban, amire a 850 Pro is épül, már 32 réteget használ, így még nagyobb adatsűrűség érhető el vele.
Az eljárás megértéséhez feltétlenül érdemes tisztázni az alapokat. A hagyományos, egyrétegű NAND Flash memóriachipek esetében a gyártók a csíkszélesség csökkentésével érik el, hogy egy adott területre több tranzisztort lehessen elhelyezni, ezáltal növekedjen az adattároló kapacitás, illetve csökkenjen az előállítási költség.
A csíkszélesség csökkentésével adott területre több tranzisztor fér
A stratégia ideig-óráig működik, de hamarosan eljöhet az a pont, ahonnan már nem lehet költséghatékonyan továbblépni. A gyártók most a 16 nm-es csíkszélességnél tartanak.
Alapjában véve elmondható, hogy a csíkszélesség csökkentése időről-időre egyre nehezebbé válik: nehezebb megoldani a mintázást – az áramkör méretcsökkenése miatt speciális módszerekkel lehet csak megoldani a levilágítást, ami emeli a költségeket –, plusz a miniatürizálás hatására egyéb kihívások is felmerülnek: egyre nehezebb úgy programozni a parányi cellákat, hogy ez a szomszédos cellákat ne érintse.
Itt jön be a képbe a 3D-VNAND, amely teljesen új utat képvisel. A technológia alapját egy meglehetősen kiforrott gyártástechnológia adja, amely a többi terméktől sem veszi el a gyártókapacitást, hiszen a 40 nm-es gyártósorokat egyre kevésbé használják. A 40 nm-es csíkszélességnek köszönhetően a cellaméret is optimálisabban alakul, így a miniatürizálással jelentkező problémák jó részét el lehet kerülni.
A 3D-VNAND technológia alapját adó Charge Trap Flash eljárást még 2006-ban fejlesztették ki. A 3D-VNAND chipek esetében a NAND Flash cellák vertikálisan és horizontálisan egyaránt terjeszkednek, nem úgy, mint a tradicionális, egyrétegű NAND Flash memóriachipeknél. Egy egy cella így néz ki:
Ezek a cellák egymás mellé kerülve egy réteget alkotnak, egymásra pakolva pedig egy többrétegű 3D V-NAND Flash memóriachipet kapunk eredményül. A különbséget úgy szemléltethetnénk leginkább, hogy az egyrétegű NAND Flash memóriachipek egy kertes házakat tartalmazó városrésznek felelnek meg, ahol a házak között utcák vannak.
Ezzel szemben a 3D-VNAND már inkább emeletes háznak tekinthető, ahol az emeletek képviselik a rétegeket, a szobák a cellákat, az emeletek között pedig liftek teremtenek kapcsolatot. Talán így lehet legjobban leírni az új eljárás lényegét.
A cellák a 850 Pro modell esetében 2 bitnyi adat tárolására képesek, azaz MLC típusúak. A gyártástechnológia az első generációs megoldáshoz hasonlóan a második generációs 3D V-NAND chipeknél is 40 nm-es, és a jelek szerint ez az eljárás nem is változik a közeljövőben, hiszen a Samsung szerint még további 5 újabb generációt lehet majd készíteni ezzel a módszerrel, illetve a meglévő infrastruktúrával.
Ha a fentiek ellenére még mindig nem teljesen világos, hogyan is épül fel egy 3D V-NAND Flash memóriachip, az alábbi videó lerántja a leplet a homályos részletekről. Íme:
Érdekesség, hogy a Samsung mérnökei már készítettek olyan 3D-VNAND memóriachipet is, amely nem kevesebb, mint 100 rétegből áll. Jól látható tehát, hogy van még tér a fejlődésre.
A vállalat a jövőt egyértelműen a 3D V-NAND memóriachipekben látja, így ezeket fogja a továbbiakban fejleszteni, a csíkszélesség-hajhászásból pedig egyértelműen kiszáll. A cég szerint ezen a területen nincs értelme a jelenlegi legfejlettebb csíkszélességüknél lejjebb menni, ha egyszer itt a 3D V-NAND, ami remek tulajdonságokkal rendelkezik, így a jövőre nézve ígéretes alapnak tekinthető – és bőven lapul még benne kiaknázható potenciál is.
A 3D V-NAND esetében a jelenlegi gyártástechnológia alkalmazásával akár 100 rétegű chipek is készíthetőek, később pedig akár a csíkszélesség csökkentésével is növelhetik majd a memóriachipek adattároló kapacitását, ha a rétegek növelésénél amúgy már elérték a plafont.
Az SSD vezérlő, a sebességek és a fogyasztás
Főszerepben a 840 EVO modellekből ismert SSD vezérlő
A 850 Pro SSD meghajtók fedélzetén az MLC típusú 3D-VNAND Flash memóriachipek mellett egy Samsung 3-core MEX SSD vezérlő is helyet kapott, ami a 840 EVO sorozatból már ismerős lehet. A MEX modell gyakorlatilag a 840 Pro fedélzetén helyet foglaló MDX vezérlő alapjaira támaszkodik, azaz szintén három darab ARM alapú processzormagot tartalmaz, ám ezek 300 MHz helyett immár 400 MHz-en ketyegnek, és a tudásuk is nagyobb valamivel.
A 3-core MEX SSD vezérlő nyolc darab párhuzamos NAND Flash memóriacsatornával gazdálkodik, amelyeken ezúttal nem tradicionális MLC memóriachipek, hanem 3D-VNAND Flash MLC memóriachipek lógnak. A Samsung azért tud ilyen gyorsan váltani technológiákat, mert különleges pozícióban van a piacon: minden fejlesztést házon belül old meg, így nem kell várni a NAND Flash memóriachipekre, illetve az SSD vezérlőre, vagyis a gyártó senkitől sem függ, csak saját magától – ez az SSD piacon komoly fegyvertény. További előny, hogy a szoftveres optimalizáció is házon belül történik. A gyártó emellett azt sem tervezi, hogy SSD vezérlőit, illetve 3D V-NAND Flash memóriachipjeit harmadik fél számára értékesítse – munkájának gyümölcseit maga szeretné értékes piaci részesedéssé kovácsolni.
No, de térjünk vissza inkább a 3-core MEX SSD vezérlőhöz. A korábbi generációhoz képest a 850 Pro SSD meghajtók esetében a DRAM alapú gyorsítótár méretét növelték: a korábbi 512 MB helyett immár 1 GB-nyi DRAM cache áll rendelkezésre.
Átlagfelhasználói szemmel nézve kevésbé fontos, de mindenképpen említést érdemel, hogy a 850 Pro sorozat tagjai rendelkeznek 256-bites AES adattitkosítás-támogatással, és a Windows eDrive (IEEE 1667), valamint a TCG OPAL 2.0-s szabványok követelményeinek is tökéletesen megfelelnek.
Sebességek
Mielőtt rátérnénk a sebességek vizsgálatára, egy kicsit érdemes visszakanyarodni a gyártástechnológiához. Mivel a 3D V-NAND memóriachipek 40 nm-es gyártástechnológiával készülnek, nem kell cellák közötti interferenciától tartani, ami a 10 nm-es osztályú NAND Flash memóriachipeknél komoly problémát jelent, ugyanis programozás során fennáll a veszélye, hogy a programozni kívánt cella tartalmán kívül egy szomszédos cella tartalmát is módosítjuk, így egy-egy folyamatot alaposan ellenőrizni kell, mielőtt továbblépne a rendszer.
Ez természetesen a sebesség csökkenését vonja maga után. A 3D V-NAND esetében a cellák a 40 nm-es csíkszélességnek köszönhetően kellően távol vannak egymástól, így programozásuk is sokkal hatékonyabban, gyorsabban, kevesebb lépésben történhet.
Ez jótékonyan hat a sebességre és a fogyasztásra is, sőt, a közel kétszer jobb hatékonyság miatt ugyanazon teljesítmény eléréséhez kevesebb NAND Flash memóriachip is elég, ami a kisebb adattároló kapacitású, kompaktabb SSD kártyák esetében lehet komoly fegyvertény.
A 850 Pro sorozat tagjai meglehetősen gyorsak, és a 3D V-NAND jóvoltából a legkisebb, 128 GB-os modell sem sokkal lassabb, mint nagyobb társai. Ez pont annak köszönhető, hogy a 3D V-NAND memóriachipek közel kétszer gyorsabbak, mint hagyományos társaik, így a kisebb adattároló kapacitású SSD meghajtókra jellemző lassulás mértéke ebben az esetben jóval csekélyebb, legalábbis ami a folyamatos írási tempót illeti.
A 128 GB-os modell hátránya a nagyobbakhoz képest csak ~10%, ami egyáltalán nem rossz eredmény. A 256 GB-os modelltől felfelé mindegyik SSD meghajtó ugyanazt a teljesítményt kínálja – itt már nem az SSD meghajtók képessége miatt alakulnak úgy a sebességek, ahogy az a lenti táblázatban is látható, hanem azért, mert a SATA 6 Gbps-os csatolófelületen keresztül ennyi a maximálisan elérhető adatátviteli sávszélesség, legalábbis olvasási sebesség tekintetében egészen biztosan, minden felsőkategóriás megoldás megáll 550MB/s-nál.
Aki már elolvasta korábbi hírünket, tudhatja, milyen kedvező garanciális feltételekkel érkeznek a 850 Pro sorozat tagjai. Ez az egyik legnagyobb vonzerejük talán, így rövidesen erre a témakörre is kitérünk, de előtte vessünk pár pillantást a fogyasztásra is.
Fogyasztás
A 850 Pro sorozat tagjai 840 Pro modellekkel ellentétben 10 milliwatt helyett csak mindössze 2 milliwattot fogyasztanak DevSleep módban, ami igen impozáns érték – a 2,5 hüvelykes SSD meghajtók szegmensében jelenleg egy termék sem tudja lekörözni őket.
Ez a tulajdonság noteszgépekben történő felhasználás alkalmával különösen előnyös lehet, hiszen az akkumulátorra támaszkodó termékeknél minden egyes milliwatt elfogyasztását alaposan át kell gondolni a minél hosszabb üzemidő biztosítása érdekében. Az említett előny egyébként azért is fontos, mert az átlagfelhasználóknak szánt rendszerek működésénél az üzemidő 10%-a megy csak el aktív használatra, a maradék 90%-ban üresjáratban ketyeg a konfiguráció. Ahogy az a lenti diagramból is kiderül, aktív fogyasztás terén is történt némi fogyasztáscsökkenés a 840 Pro modellekhez képest.
Az SSD vezérlő emellett egyéb trükköket is bevet, ami ugyancsak a mobil konfigurációk, illetve a kompaktabb számítógépek alkalmával lehet fontos. A processzormagok órajelét a vezérlő dinamikusan tudja módosítani, így ha forróvá válik a talaj, az órajel csökkentésével visszahűti magát a vezérlő.
Strapabíróság és garancia
Strapabíróság és garancia
A Samsung 3D V-NAND memóriachipjei a 40 nm-es csíkszélességnek és a technológiából fakadó előnyöknek köszönhetően meglehetősen strapabíróra sikeredtek: az új SSD meghajtók 5 éven keresztül napi 80 GB-nyi írásmennyiséget viselnek el, ami az átlagfelhasználóknak szánt SSD meghajtók szegmensében nagyon magas érték. Az átlagfelhasználók rendszerint a napi 10 GB-nyi írásmennyiséget sem érik el, de az igazán komoly igénybevétel mellett üzemelő konfigurációknál sem lépi át a napi írásmennyiség a 30-40 GB-os határt. Az új SSD meghajtók 840 Pro sorozatú társaikhoz képest jelentősen több írásmennyiséget viselnek el élettartamuk során: míg a 840 Pro modelleknél 73 TB-ra tehető az élettartam során elviselt írásmennyiség, addig a 850 Pro modelleknél ez az érték már 150 TB. Utóbbi 10 évre leosztva napi 40 GB-nyi írást jelent.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a fenti írásmennyiség elérését követően az adott SSD azonnal kimúlik, és már csak papírnehezékként áll helyt, sőt, mivel nagyon könnyű, még papírnehezéknek sem lesz jó. Erről szó sincs. A NAND Flash memóriachipek nagyon strapabíróak, amit az is bizonyít, hogy a belsős tesztek alapján nem egy és nem két olyan modellel találkoztak már a szakemberek, amelyek már túl vannak több száz, illetve több ezer TB-nyi írásmennyiségen, de még mindig köszönik szépen, tökéletesen vannak, hibátlanul működnek. A The Tech Report munkatársainál is működik egy olyan 840 Pro sorozatú SSD meghajtó, amely már az 1,1 PB-nyi szintet is átlépte. Sőt, a TLC alapú 840 EVO SSD meghajtókból is van olyan, amelyre eddig hiba nélkül írtak több száz TB-nyi adatot, és még mindig működik.
A Samsung illetékesei szerint olyan SSD meghajtóval eddig nem találkoztak, amelynél a NAND Flash memóriachipek bármelyike elérte volna élettartama végét – ha fel is merül működésbeli probléma, akkor az inkább az SSD vezérlőt érinti, de szerencsére csak ritkán.
A 3D V-NAND alapú 850 Pro SSD meghajtók a fentiek alapján meglehetősen strapabíróak, így nem meglepő, hogy a Samsung meg merte lépni, hogy a piacon elsőként küld kereskedelmi forgalomba olyan átlagfelhasználóknak szánt SSD meghajtókat, amelyekre nem kevesebb, mint 10 év garanciát vállal. Ez azért impresszív dolog – remekül mutatja, mennyire biztos a gyártó a dolgában.
Szoftveres extrák
Szoftveres extrák
A Samsung 850-es SSD meghajtókhoz természetesen jár a szokásos adattároló klónozó szoftver, amellyel merevlemezünk tartalmát könnyedén átmásolhatjuk frissen vásárolt SSD meghajtónkra, így az átállás zökkenőmentesen megoldható. Más kérdés, hogy általában régi, alaposan elhasznált operációs rendszer lapul a csereérett merevlemezen, így célszerűbb az SSD-re egy friss operációs rendszert telepíteni.
Ennél sokkal fontosabb, hogy az újdonságokhoz jár a Samsung Magician szoftvercsomagjának 4.4-es kiadása is, amely egy rendszer-diagnosztikai, rendszer-finomhangoló, és rendszer információs alkalmazás. A szoftverrel lehetőség van az SSD meghajtó aktuális állapotának ellenőrzésére – sebességek, eddig felírt adatmennyiség, "egészségügyi" állapot, stb... – plusz az alkalmazás jóvoltából a korábbról már ismert RAPID mód engedélyezése is elvégezhető.
Hogy mi az a RAPID mód? Egy rendszermemória-alapú gyorsítótár, amely az SSD sebességének növelését segíti. A RAPID mód segítségével lefoglalhatjuk az adott konfiguráció rendszermemóriájának egy részét, majd írási gyorsítótárként használhatjuk. A rendszer az írásra váró adatokat ide pakolja, majd később az SSD meghajtóra is áthelyezi, így a konfiguráció bizonyos terhelésformák alkalmával rugalmasabban, gyorsabban működhet.
Ahogy azt korábbi cikkünkben már említettük, a RAPID módnak hátránya is van: ha akkor jön egy áramszünet, amikor a rendszermemóriából lefoglalt gyorsítótárban található adatok még nincsenek átírva az SSD meghajtóra, adatvesztés következhet be. A Samsung álláspontja szerint így is érdemes használni a technológiát, hiszen az új SSD meghajtókra rendkívül gyorsan átkerülhet az adat: a példa szerint az 1 GB-nyi gyorsítótár teljes tartalma 2 másodperc alatt az SSD-re kerülhet. Ez egy-két kivételtől eltekintve – például sok kis apró, lassan felírható fájl – valószínűleg igaz is, de még mindig problémát okozhat egy esetleges áramszünet, mert ha abban a két másodpercben megy el az áram, akkor sem kerülnek át az adatok az SSD-re.
A RAPID mód korábbi implementációja eléggé korlátozott keretek között működött, azaz a rendelkezésre álló rendszermemóriából maximum 25%-nyit, de legfeljebb 1 GB-nyit lehetett vele lefoglalni. A friss kiadásnál a 25%-os limit még mindig megvan, de a felső határt eltörölték, így akármennyi rendszermemóriánk is van, annak a negyedét használhatjuk a RAPID módhoz. Néhány alkalmazási területen jól jöhet ez a megoldás, ezért kipróbáltuk, de véleményünk szerint az idő nagy részében csak plusz egy hibalehetőséget jelent.
Az SSD meghajtó és a tesztkonfiguráció
Az új SSD meghajtó
Tesztünkhöz a Samsung hazai képviseletétől kaptunk kölcsön egy 256 GB-os 840 Pro és egy 256 GB-os 850 Pro SSD meghajtót. Mivel utóbbi nem kereskedelmi csomagolásban érkezett, így nem tudtuk lefotózni, mi jár a termékhez – de szerencsére így is tudunk mutatni egy fotót, ami lerántja a leplet a csomag tartalmáról.
Az új SSD meghajtó szokás szerint elegáns kivitelben érkezik, ami dizájn tekintetében a 840 Pro és a 840 EVO modellekéhez hasonlít. A régi és az új SSD meghajtók között színárnyalat alapján lehet különbéget tenni, legalábbis kívülről.
A 2,5 hüvelykes formátumú, mindössze 6,8 milliméter magas SSD meghajtót nem szedtük szét, az ugyanis a hátoldali matrica jelentős roncsolásával járt volna. A meghajtó belsejét az AnandTech jóvoltából így is meg tudjuk mutatni.
Az SSD vezérlőhöz csak négy darab 3D V-NAND memóriachip csatlakozik, de mint azt már a bevezetőben kifejtettük, ez nem túl nagy gond a sebességeket figyelembe véve. Egy PCI-E alapú megoldás talán profitálna mind a nyolc csatornából, de egy SATA alapú nem kiaknázni a teljes sebességet 8 csatorna esetén.
Végezetül lássuk, mit kínál a 850 Pro sorozat, már ami az egyes tagok tulajdonságait és listaárát illeti. Íme:
Tesztkonfiguráció
A tesztekhez ezúttal az alábbi rendszert alkalmaztuk. Természetesen az összes szoftver az elérhető legfrissebb volt, illetve a Windows is megkapta az összes elérhető frissítést. Az SSD meghajtók esetében a teszt előtt ellenőriztük, van-e friss firmware, majd ha volt, alkalmaztuk azt. A 850 Pro SSD-hez még nem volt frissebb firmware a gyárinál (EXM01B6Q), de a 840 Pro modellhez volt – azt a Samsung Magician 4.4-es szoftver segítségével telepítettük is (DXM04B0Q-ról DXM06B0Q-ra frissítettünk).
Fontos, hogy a teszt megkezdése előtt Secure Erase-en, azaz biztonságos törlésen is átestek a versenyzők annak érdekében, hogy gyári teljesítményt nyújthassanak.
Processzor: Intel Pentium G840
Rendszermemória: 8 GB DDR3-1333 MHz (2 x 4 Kingston Predator DDR3-1866 MHz, CL9)
Videóvezérlő: Intel HD Graphics
Alaplap: Gigabyte Z77-UD5H v1.1
Adattárolók: Samsung 840 Pro és Samsung 850 Pro
Tápegység: Corsair TX650W
Ház: Cooler Master Test Bench
Most, hogy a tesztkörnyezetet bemutattuk, azonnal bele is vághatunk a közepébe: a következő oldalakon lerántjuk róla a leplet, hogy a 850 Pro mennyivel lett gyorsabb elődjénél, a 840 Pro modellnél.
ATTO Disk Benchmark, Crystal DiskMark
ATTO Disk Benchmark v2.47
Papíron a 850 Pro SSD meghajtók 840 Pro sorozatú társaiknál nem sokkal gyorsabbak, de azért a szokásos teszteket most is lefuttattuk, hogy kiderüljön, pontosan hogyan teljesít az újdonság elődjéhez képest. Ezúttal a két sorozat 256 GB-os tagjának teljesítményét vettük górcső alá.
Íme, az eredmények:
4-es szintű lekérdezési mélység alkalmazásakor meglehetősen kicsi különbség mutatkozott a két SSD meghajtó teljesítménye között – egyedül a 64K-s olvasási teszt alkalmával mértünk nagyobb eltérést, ahogy az a fenti diagram adataiból is kiderül.
A tesztet 10-es lekérdezési mélység alkalmazása mellett is lefuttattuk, az így kapott eredményeket pedig az alábbi diagramban összesítettük.
Ebben az esetben 64K-s írás tekintetében elég nagy előnyre tett szert a 850 Pro, 4K-s olvasás alkalmával pedig lemaradt elődjétől, de ettől eltekintve nagyon hasonló teljesítményt nyújtott a két SSD.
A teljesítményt ebben az esetben már nem a vezérlő vagy a NAND Flash memóriachipek sebessége korlátozza, hanem a SATA 6 Gbps-os port adatátviteli sávszélessége. Jól látszik, hogy mára már sikerült kihozni a maximumot a SATA 6 Gbps-os csatolófelületből, így idővel áttérhet a piac a tempósabb SATA Express-re, vagy a sokkal vonzóbb M.2-es csatolófelületre. A dolgok jelenlegi állása szerint hosszabb távon utóbbi lehet majd a befutó. Ezt a Samsung illetékesei is így gondolják, ugyanis a gyártó abszolút nem gondolkodik SATA Express alapú SSD piacra dobásában.
Crystal DiskMark 3.03 x64
A következő tesztet a Crystal DiskMark legfrissebb, 3.0.3-as kiadásával végeztük el. A tesztprogramból ezúttal is a 64-bites változatot vetettük be.
A 256 GB-os 850 Pro összességében csak minimális gyorsulást hoz a 840 Pro sorozat 256 GB-os tagjával szemben, de ezen kár meglepődni. A legnagyobb gyorsulást az 512K-s olvasási-, illetve írási teszteknél láthattuk, de a gyorsulás mértéke ezekben az esetekben sem szignifikáns.
AS SSD Benchmark, Anvil's Storage Utilities
AS SSD Benchmark 1.7.4739.38088
Az AS SSD Benchmark legfrissebb kiadásával két tesztet is elvégeztünk. Kezdjük a sort az általános sebességteszt eredményeivel. Íme:
A fenti adatok közül a 64 szálon futó 4K-s olvasási tesztet emelnénk ki, hiszen itt elég tekintélyes előnyre tett szert a 850 Pro. Egyéb tesztek tekintetében ezúttal is csak minimális különbségek mutatkoznak a két termék között.
A következő tesztben különböző terhelésformák szimulálásával terhelte az alkalmazás az SSD meghajtókat. Az alábbi eredmények születtek:
Ezúttal is a 850 Pro lett a gyorsabb, de a gyorsulás mértéke most sem jelentős. Az igazi fejlődés persze nem is a sebességben, hanem a strapabíróságban történt, de azért némi gyorsulást hozott a 850 Pro, ha nem is túl sokat.
Anvil's Storage Utilities V1.1.0
A következő tesztsort kétféle beállítással végeztük el: első körben 0Fill módban zajlottak a mérések, majd átváltottunk tömöríthetetlen módra (100% incompressible). Az eredmények magukért beszélnek:
Jelentős különbséget csak 4K QD16 olvasási sebesség tekintetében figyelhetünk meg – ebben a tesztben a 850 Pro volt a nyerő. Kicsit rontja a képet az a tény, hogy 4K QD16 írás alkalmával 0Fill módban a 840 Pro volt a gyorsabb, de a különbség mérési hibahatáron belüli.
PCMark 8 Storage Test és fájlmásolás
PCMark 8 Storage Test
Az utolsó tesztprogram a Futuremark PCMark sorozatának legújabb tagja, a PCMark 8 volt. Ebben a tesztben azt is megvizsgáltuk, mennyit javít az eredményen, ha az egyes SSD meghajtóknál engedélyezzük a RAPID módot. A teszt elég alapos volt, hiszen meghajtónként közel 75 percet vett igénybe.
A tesztek során mindkét esetben a 850 Pro lett a gyorsabb, és a RAPID mód is gyorsította a rendszert, igaz összesített pontszám tekintetében elég csekély volt a különbség.
Fájl- és rendszerképfájl másolás
A tesztet ezúttal is a fájlmásolásos vizsgálatokkal zárjuk. Első körben kipróbáltuk, hogy SSD meghajtón belül mekkora sebességgel lehet különböző fájlokat egyik könyvtárból a másikba mozgatni. Ezt az alábbi diagram árulja el.
A fenti eredmények túl nagy meglepetést nem okoznak. Az azért érdekes, hogy a 850 Pro egy nagy fájl másolásakor mennyivel jobban teljesített, mint a 840 Pro – ehhez hasonló javulást máshol is szívesen láttunk volna.
Annak érdekében, hogy az SSD meghajtók írási és olvasási képességeit limitáló tényező nélkül tesztelhessük, létrehoztunk egy 6 GB-os RAMDISK-et, majd ezt használtuk forrásként és célként a különböző másolási tesztekben. Az alábbi eredményeket kaptuk.
A RAMDISK-re történő másolás az SSD meghajtók olvasási sebességét teszi próbára. Itt semmi meglepő sem látszik: a 850 Pro hajszálnyival jobb elődjénél.
Ezek után lássuk, mi a helyzet akkor, ha az írási képességeket vesszük górcső alá. Íme:
Komoly meglepetést ez a teszt sem tartogatott: a két SSD meghajtó között sebesség tekintetében szinte alig volt különbség.
A végére egy extra tesztet is készítettünk, ami azt mutatja meg, hogy egy 500 GB-os, SATA 6 Gbps-os csatolófelületet használó asztali WD Black merevlemezről mennyi idő alatt sikerült az adott SSD meghajtóra átmásolni a tesztrendszerről készített rendszerképfájlt. A HDD itt limitáló tényező, ezt vegyük figyelembe.
Ebben a tesztben a 850 Pro már valamivel nagyobb előnyre tett szert, de a két SSD meghajtó közötti teljesítménykülönbség így sem szignifikáns.
Verdikt
A Samsung 850 Pro SSD sorozata túlzás nélkül nevezhető üde színfoltnak a 2,5 hüvelykes SSD meghajtók rendkívül zsúfolt piacán. Az újdonság elődjéhez képest nem hoz túl sok gyorsulást, ám igazi előnye nem is a sebességekből, hanem inkább a strapabíróságból és az alacsonyabb fogyasztásból fakad. A 850 Pro SSD meghajtók rendkívül sok írást viselnek el élettartamuk során, plusz megbízhatóságukra sem igazán lehet panasz, így nem meglepő, hogy a gyártó az SSD piacon elsőként merte meglépni, hogy 10 évnyi garanciával küldi harcba újdonságait a konkurensek megoldásai ellen.
A rendszermemóriát használó RAPID 2.0-s mód szintén előrelépés a 840 Pro meghajtók RAPID 1.0-s módjához képest, ám a benne rejlő lehetőségeket az adatvesztés kockázata miatt valószínűleg csak kevesen fogják kiaknázni.
A Samsung összességében tehát nagyot alkotott a 850 Pro sorozattal, így a friss SSD meghajtók valószínű, hogy elődeikhez hasonlóan rendkívül sikeres pályafutás és hatalmas népszerűség elé néznek – persze ehhez az is kell, hogy a rendkívül kedvező tulajdonságok és az extrém hosszú garanciaidő mellé kellően vonzó árcédula is társuljon.
Ezen a ponton egyelőre nem lehet felhőtlen az öröm, ugyanis a 850 Pro sorozat tagjai nem túl olcsóak: a 128 GB-os példány jelenleg 33 000 forintba, az 512 GB-os példány pedig 107 000 forintba kerül. A 840 Pro sorozat 128 GB-os tagja 29 000 forintért, az 512 GB-os példány pedig jelenleg 96 000 forintért érhető el, így a 128 GB-os 850 Pro 4000 forinttal, az 512 GB-os 850 Pro pedig 11 000 forinttal lett drágább elődjénél. A 256 GB-os példány sajnos nem volt még kapható, amikor a cikk készült, így e terméket ár tekintetében nem tudjuk összehasonlítani elődjével. Várhatóan azonban néhány hét alatt az új meghajtók beállnak a régiek helyére árban is, így a különbözetek eltűnhetnek, bár szerencsére most sem óriásiak.
Végezetül úgy gondoljuk, hogy a rengeteg előrelépés – pici gyorsulás, nagyobb strapabíróság, alacsonyabb fogyasztás és 10 év garancia – miatt a 850 Pro SSD meghajtók kiérdemlik az ajánlott vétel címet a felsőkategóriás megoldások között. Kíváncsian várjuk az EVO szériát is, ami kedvezőbb áron nyújthat hasonló előnyöket (bár valószínűleg nem ennyi garanciával).
A tesztben szereplő Samsung SSD meghajtókat a Samsung hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!
