Ez a lélekkalauz a szeretetről, és rólad szól. A kisbetűs, és a nagybetűs szeretetről, és a te lelkedről. Szteliosz Thalasszinosz emlékeit cédulákra írta. Ezeket minden reggel a homlokára és a szívére tűzte. Hogy érezze őket, és tudatosan együtt éljen velük. Cédulái békések, fehérek, tiszták, néha ezüstként ragyognak.

"Úgy gondoltam, elmondom neked, hogy sokat tudsz az életről. Bátorságot, erőt, hitet a lelkedből meríthetsz, hogy ezt a tudást használd, és jól használd. Aztán arra gondoltam, azt is elmondom neked, hogy hiszek benned. A tisztánlátásodban, az érzéseidben, a lelked erejében. Ha te is hiszel magadban, összekapcsolódunk. Az ilyen kapcsolódások jelentik az élet igazi értelmét. A kölcsönös figyelem hatalmas erő, mert teljes emberré tesz. Kiegyensúlyozott, egyenes, boldog emberré. Megerősít önmagadban. És én ezt szeretném."