Huszka József klasszikus műve a tárgyi néprajz és az őstörténet kapcsolatát vizsgálja. A szerző bemutatja, hogyan segíthet az ethnográfia a magyar nemzet eredetének és korai történetének feltárásában, messze túlnyúlva az írott források és régészeti leletek által elérhető időhorizonton.

A könyv rávilágít arra, hogy a néplélekben és a népi kultúrában megőrződött hagyományok, tárgyak és szokások milyen értékes információkat hordoznak a nemzetek keletkezéséről, vegyüléséről és egymással való érintkezéséről. A tárgyi emlékek tanúságot tesznek az egykori foglalkozásokról, iparról és művészetről is.

Különös figyelmet fordít a magyar nép honfoglalás előtti történetére, hangsúlyozva, hogy a magyarság már fejlett, érett nemzetként érkezett a Kárpát-medencébe. A mű 1900-ban jelent meg, puhatáblás kötésben, 64 oldalon, a Nemzeti Örökség Kiadó gondozásában.