A nyarat a Csendes-óceán északnyugati partjainál lévő sekély vizekben töltő szürke bálnák testhossza jelentősen csökkent 2000 óta, állapítja meg az Oregoni Állami Egyetem új tanulmánya. A kisebb testméret komoly következményekkel járhat az érintett bálnák egészségére és szaporodási sikerére nézve, és a kutatók szerint fontos figyelmeztetésnek tekinthető a táplálékhálózat állapotával kapcsolatban, amelynek az állatok részei.

Ez korai figyelmeztető jel lehet arra, hogy a populáció mérete csökkenni kezd, illetve nem egészséges, mondja K. C. Bierlich, az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője, a newporti Tengeri Emlősök Intézetének adjunktusa. A kutató elmondása szerint a bálnákat az ökoszisztéma őrszemeinek tekinthetjük, így ha egy bálnapopuláció nincs jól, az sokat elárulhat az egész környezetről.

A Global Change Biology című folyóiratban közzétett tanulmány a Pacific Coast Feeding Group (PCFG) nevű csoportot vizsgálta, amely egy kis, körülbelül 200 szürke bálnából álló alcsoport a nagyobb, mintegy 14 500 egyedes kelet-észak-csendes-óceáni (ENP) populáción belül. Ez az alcsoport közelebb tartózkodik az oregoni partokhoz, és sekélyebb, melegebb vizekben táplálkozik, mint a sarkvidéki tengerekben jellemző, ahol a szürkebálna-populáció nagy része az év javát tölti. Az oregoni csapat közelmúltbeli vizsgálatai már jelezték, hogy az ebbe az alcsoportba tartozó bálnák kisebbek és összességében rosszabb állapotban vannak, mint az ENP többi tagja. A mostani kutatásból pedig az is kiderül, hogy az utóbbi évtizedekben lettek kisebbek.

A Tengeri Emlősök Intézetének tengeri megafauna térbeli ökológiájával foglalkozó laboratóriuma (GEMM) 2016 óta tanulmányozza a szürke bálnák ezen alcsoportját, többek közt drónokat reptetve a bálnák fölött, hogy monitorozzák a méretüket. A kutatók 130 ismert vagy becsült életkorú bálnát vizsgáltak alaposabban, és a 2016–2022 között készült felvételek alapján megállapították, hogy a 2020-ban született szürke bálnák nagyjából 1,65 méterrel rövidebb testhosszúságot érnek el felnőttként, mint a 2000 előtt született szürke bálnák. A PCFG szürke bálnái esetében, amelyek teljesen kifejlett korukra 11–13 méter hosszúra nőnek, ez több mint 13%-os csökkenést jelent.

„A testméret általában kritikus fontosságú az állatok számára” – mondja Enrico Pirotta, a tanulmány vezető szerzője, a skóciai St. Andrews Egyetem kutatója. „Befolyásolja a viselkedésüket, a fiziológiájukat, az élettörténetüket, és ez kaszkádhatással van az állatokra és a közösségre, amelynek részei.” Az elválasztáskor kisebb méretű bálnaborjak például nem képesek megbirkózni az újonnan függetlenné válással járó bizonytalanságokkal, ami kihathat a túlélési arányokra, folytatja a szakértő. A felnőtt szürke bálnák esetében az egyik legnagyobb aggodalom a szaporodás sikerességének kérdése.

„Mivel kisebbek, kérdéses, hogy ezek a PCFG szürke bálnái mennyire hatékonyan tudják tárolni és beosztani az energiát a növekedés és az egészségük megőrzése érdekében. Nem tudni, hogy képesek-e elegendő energiát fordítani a szaporodásra és a populáció fenntartására” – mondja Bierlich. Az alcsoport bálnáin látható, hajókkal való ütközések és halászeszközökbe gabalyodásokból származó hegek miatt a kutatócsoportot az is aggasztja, hogy a kisebb testméret és az alacsonyabb energiatartalékok miatt a bálnák talán kevésbé ellenállóak a sérülésekkel szemben is.

A vizsgálat során az óceáni környezet azon áramlási mintázatait is tanulmányozták, amelyek vélhetően befolyásolják a Csendes-óceán partjainál élő szürke bálnák táplálékhoz való hozzáférését. Az úgynevezett feláramlás a tápanyagokat a mélyebb régiókból a sekélyebbekbe sodorja, míg a nyugalmi időszakok lehetővé teszik, hogy ezek a tápanyagok a sekélyebb területeken maradjanak, ahol a fény lehetővé teszi a planktonok és más apró organizmusok növekedését.

A feláramlás és a nyugalom közötti egyensúly nélkül az ökoszisztéma nem képes elegendő tápanyagot termelni ahhoz, hogy eltartsa a szürke bálnákat, mondják a kutatók. Az adatok pedig azt mutatják, hogy a bálnák mérete a feláramlás és a nyugalom közötti egyensúly megváltozásával párhuzamosan kezdett csökkenni. „Nem vizsgáltuk konkrétan, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja ezeket a mintázatokat, de általánosságban tudjuk, hogy az éghajlatváltozás a széljárás és a vízhőmérséklet változásán keresztül hatással van a Csendes-óceán északkeleti részének oceanográfiájára” – mondja Pirotta.

A PCFG bálnáinak zsugorodása kapcsán sok új kérdés merülhet fel a jelenség átfogóbb következményeivel kapcsolatban is, vagyis hogy a bálnák kisebb mérete milyen hatással van az élőhelyükön lévő más élőlényekre és a környezetre.