Mivel ezen a ponton az előzményeket már valószínűleg mindenki ismeri, és még egy hosszabb cikket is írtunk róla, így most nem mennék bele hosszabban, hogyan jutottunk el idáig. Röviden arról van szó, hogy a Justice League még 2017-ben került mozikba, azonban különböző okok miatt azt nem az eredeti rendező, Zack Snyder fejezte be, hanem Joss Whedon, aki a film jelentős részét újraforgatta, és a stúdió követelésének megfelelően belesűrítette az egészet két órába.
Ezt követően hosszan tartó rajongói nyomás következett a Warner Bros.-ra, aminek az eredménye végül az lett, hogy visszahívták Zack Snydert, és lehetőséget adtak neki arra, hogy elkészítse (vagyis inkább visszahozza) a saját vízióját. Ezzel a stúdió is jó pontokat szerzett a rajongóknál, ráadásul az HBO Maxra úgyis kell az új tartalom, illetve a film már amúgy is le volt forgatva, tehát igazából ebből az egészből olyan túlzottan rosszul nem lehetett kijönni.
A Zack Snyder's Justice Leauge most már itthon is elérhető az HBO Go kínálatában, és ha a fontosabb különbségeken szeretnénk végigmenni, akkor először is azt kell kiemelni, hogy ez a verzió a hagyományos 16:9-es (vagy még ennél is szélesebb mozis) képarányhoz képest 4:3-ban készült, és nincs is lehetőség másként megtekinteni. Ez azért van, mert Snyder eredetileg IMAX mozikba szánta a filmet, és az egészet úgy vette fel és alakította ki, hogy ezzel a képaránnyal tudja megfelelően keretezni a jeleneteket. Ettől egyébként tévén megtekintve kicsit oldschool hatása van az anyagnak, de egyébként ez nem tesz rosszat neki.
A másik fontos különbség, hogy a játékidő megduplázódott 2 óráról 4 órára, azonban Snyder ezt 6 fejezetre és egy epilógusra osztotta fel. Mindegyik fejezet végén elsötétül a képernyő, majd indul a következő fejezet a maga kis alcímével. Tulajdonképpen minden egység valamennyire megáll a saját lábán is történetileg. Így tehát az új Justice League megtekinthető egyben egy maratoni eposzként, vagy akár darabokban, amolyan miniszéria jelleggel is.
A film képi világa le se tagadhatná, hogy Snyder áll mögötte. A rendező annyira egyedi ebben a tekintetben, és annyira jellegzetes, hogy ezen a ponton ez már szinte védjegynek számít. A kontrasztos, sötét hangulatú felvételek nagyon jól illeszkednek a filmhez, illetve az sem újdonság, hogy a rendező rendkívül szereti a lassított felvételeket, így ebből is jelentős mennyiséget kapunk. Na meg persze CGI-ből sem lesz hiány, és ráadásul az effektek többsége kifejezetten jól sikerült, csak néha lóg ki a lóláb (akkor viszont elég látványosan).
Fontos visszatérni arra, hogy Snyder eredetileg befejezte a forgatást még 2017 előtt, azonban Whedon annyi új jelenetet készített el, hogy az eredeti rendező anyagainak csak körülbelül fele került be a korábbi filmbe.
Na, most Snyder ezeket úgy ahogy van kidobta, tehát Whedon felvételei közül semmi sincs bent az új Justice League-ben.
Ezen kívül Snyder már csak minimális utóforgatást tartott az új változat megjelenése előtt, mindössze 4-5 percnyi olyan felvételre volt szüksége, ami korábban nem állt rendelkezésre. Mindezek fényében tehát egyrészt beszélhetünk arról, hogy a 2017-es verzióhoz képest ez most javarészt tényleg egy új film, ugyanakkor azért mégsem. A történet alapjai nem változtak, irgalmatlan nagy meglepetések senkit nem fognak érni, egészen egyszerűen arról van szó, hogy minden jobban ki van bontva, körül van járva és meg van magyarázva, és ettől az egész sokkal jobban működik.
Ennek az egyik legnagyobb nyertese a főellenség Steppenwolf lett, akinek nem csak, hogy visszaállították az eredeti CGI-modelljét és megváltoztatták a hangját, hanem jóval alaposabb történetet kapott, aminek kapcsán végre érthetővé válnak a motivációi. Most persze ne gondoljuk azt, hogy hirtelen ez egy Scorsese-mélységű karakter lett, tehát ezeket a dolgokat a megfelelő helyén kell kezelni, hiszen akárhogy is csűrjük-csavarjuk, akkor is csak egy képregényfilmről beszélünk, de ez a változás nagyon kellett a film egészének.
Ugyanez igaz szinte minden karakterre. A Snyder-féle változatban egyszerűen van idő arra, hogy alaposabban megismerjük minden karakter hátterét és motivációját, és ennek megfelelően a karakterek tényleg kaptak egy ívet, bevezetéssel, tárgyalással és befejezéssel. Ettől nem csak Batman vált sokkal jobbá, de így már sokkal konkrétabban illeszkedik a filmbe Wonder Woman, Aquaman és Flash is. Továbbá ez az egész ahhoz vezet, hogy Superman visszatérése és az ezt követő sztoriszál is jóval működőképesebb ebben a verzióban.
Ha Steppenwolfot a Snyder-vágás egyik nagy nyertesének tartottam, akkor a másik viszont kétségtelenül Cyborg. Ennek a karakternek a sztoriját Whedon szinte teljesen kivágta, ami pedig bekerült a 2017-es változatba, azt már nagyrészt ő forgatta újra. Itt azonban Snyder teljesen visszaállította és maximálisan jelentőségteljessé tette Cyborg történetszálát, amitől persze ismételten csak nem kell valamiféle hihetetlenül komplex sztorira számítani, de rendesen el van indítva és méltón be van fejezve, Ray Fisher pedig egészen kiválóan alakít.
De a színészi munkára egyébként sem lehet panasz, ebben a változatban tényleg mindenki kihozza a maximumot a karakteréből, főleg azért, mert a fentebb említetteknek megfelelően végre minden karakter tud érvényesülni és kapott egy rendes ívet.
A Justice League ezen verziója olyan, mintha a rendező nem is feltétlenül a fő történetet tartotta volna lényegesnek, hanem sokkal inkább a karaktereket. Ezen kívül jóval lassabb menetű, mint a brutálisan feszesre vágott mozis verzió, de ez nem azt jelenti, hogy unalmasabb, sokkal inkább azt, hogy nem fejrángatósan kapkodós, a hangulata pedig kiváló. Sokat segít a helyzeten, hogy a Whedon-féle szekunder szégyenérzetet keltő humorbonbonok is eltűntek szerencsére, azonban a filmben így is akadnak vicces momentumok, csak ezek most történetesen illeszkednek is az egészhez - Batman még káromkodik is egyet!
Igazából tehát a Zack Snyder's Justice League egy sikertörténet lett. A világot nem váltja meg, néhány dolog feleslegesnek tűnik benne, illetve bírni kell hozzá Snyder "egyedi" stílusát. Illetve abban a tudatban kell nekiülni, hogy akármennyire nagyok is a változtatások, azért alapvetően ezt a filmet már láttuk egyszer, csak sokkal rosszabb kivitelezésben.
Végső soron ez a film leginkább a DC-univerzum rajongóinak szól,, nekik tiszteleg, az ő lelkesedésük miatt készült el, és vélhetően leginkább nekik fog tetszeni.
