Windows 7: kiadásra jelölve

Az előző írás áttekintette a Windows verziók fejlődését 1985-től napjainkig. Ebben a cikkben pedig teljes egészében a Windows 7 kerül terítékre.

Windows 7: kiadásra jelölve

Miért 6.1?

Az előző írás áttekintette a Windows verziók fejlődését 1985-től napjainkig. Ebben a cikkben pedig teljes egészében a Windows 7 kerül terítékre, elsősorban abból a szemszögből, hogy miként sikerült a Vista problémáit kiküszöbölni.

Miként már említettem, az új változat számát tekintve nem „nagy” (major), hanem „kis” (minor) kiadásnak minősül, hiszen az NT kernel 6.1-es verziójára épül (az előző volt a 6.0). Ezt két dolog indokolta: az egyik, hogy számos program telepítője pusztán a verziószám ellenőrzésekor megtagadta volna az installálást, ha az új operációs rendszer NT 7.0-ként „mutatkozik be” (sajnos az a tapasztalat, hogy számos program 6.1 esetén is így tesz, holott nincs más akadálya a működésének). A másik, hogy ezzel is jelzik, hogy a programok és driverek döntő többsége, amelyek Vista alatt működtek, itt is kifogástalanul fognak üzemelni. Ezen kívül ne felejtsük el, hogy az XP is 5.1-es verziószámmal rendelkezett, tehát „minor” kiadásként szerepelt, mégis nagyon sikeres és népszerű termék vált belőle. Elhamarkodott lenne tehát a Windows 7-et „Vista R2”-nek csúfolni.

Az előző cikkben következőt írtam a Windows Vistáról:

„Legfőbb hibájának az alábbiakat rótták fel: igencsak (némileg indokolatlanul) magas hardverigény, rengeteg kompatibilitási gond, sok helyen túlbonyolított felhasználói felület, meglehetősen lassú működés, illetve a felhasználói fiókok felügyeletének (UAC – User Account Control) rendkívül idegesítő viselkedése.”

Nézzük meg, hogy ezeken a területeken mennyiben és hogyan sikerült előrelépni!

Hardverigény

Hardverigény

Ezen a téren kapta talán a legtöbb kritikát a Vista. Fejlesztése során a Microsoft a hardverek teljesítményének lényegesen nagyobb növekedési ütemével kalkulált, mint ami végül megvalósult. Így fordulhatott elő, hogy a Vista megjelenésekor rengeteg olyan (régebbi) konfiguráció volt, amin az új szoftver egyáltalán nem, vagy rendkívül lassan futott. A cég tanult az elkövetett hibákból, és az utód fejlesztésekor figyelembe vette a jelenleg érvényes piaci trendeket a hardverkövetelmények meghatározásakor.

Az új, DWM (Desktop Window Manager) nevet viselő ablakkezelő lehetővé tette a látványos és hardveresen gyorsított Aero kezelőfelületet, de ez jelentős mértékben megnövelte a rendszer memóriaigényét. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az új drivermodell, a WDDM (Windows Display Driver Model) 1.0-s verziója minden ablak képét tárolta a RAM-ban is (a Video RAM mellett, természetesen). Így minél több ablak volt nyitva, annál nagyobb lett a memóriafoglalás.

A WDDM 1.1 számos jelentős változást hoz. Először is, a korábbi DirectX 9 helyett már a 10-est használja az Aero-hoz is, ezzel (elméletileg) sebességnövekedés érhető el. Másrészt, már nem tárolja a RAM-ban az ablakok másolatát, így több ablak megnyitásakor lényegesen kevesebb memóriával is beéri, amit az alábbi ábra is szemléltet:

Fontos megjegyezni, hogy a WDDM 1.1-hez új driverek szükségesek. Az ATi és az nVidia már hónapokkal ezelőtt elérhetővé tette ezzel kompatibilis meghajtóit, így ezekkel nem lesz olyan probléma, mint a Vista megjelenésekor volt. Amennyiben olyan videovezérlő van a gépünkben, amihez van Vistás driver, de Win7-es nincsen, akkor sincsen probléma, mert a korábbi meghajtók továbbra is működnek, de csak WDDM 1.0 üzemmódban. Ez elsősorban akkor fordul elő, ha az adott grafikus chip legfeljebb DirectX 9-et támogat, ilyenkor nem is számíthatunk WDDM 1.1-es meghajtóra. Például az Intel Atomjára épülő netbookokban lévő GMA950-nel is ez a helyzet:

Ennek, és a rendszer memóriaigényét érintő egyéb optimalizációknak köszönhetően a 32 bites Windows 7 telepítés után nagyjából 500 Mbyte RAM-ot emészt fel, szemben a Vista 6-700 Mbyte-jával. A feltelepített rendszer a merevlemezen is kevesebb helyet foglal elődjénél: nagyjából 7-8 Gbyte szabad területre van szüksége.

Jelen pillanatban két számítógépen használom a Win7 valamelyik buildjét; az egyik egy Phenom X3-as processzorral rendelkezik, 4 Gbyte RAM társaságában (64 bites verzió), a másik egy MSI Wind U100, tehát 1,6 GHz-es Intel Atom processzorú netbook, 1 Gbyte memóriával. Ez utóbbi az igazán izgalmas az új Windows szempontjából: elődjének ennél erősebb hardveren is gondjai akadtak. A Windows 7 (Ultimate verziója) gyakorlatilag teljesen gördülékenyen fut a HyperThreading-et is támogató kis Atom processzoron (az Aero Glass kezelőfelülettel együtt is), másodpercek alatt csatlakozik a Wi-Fi hálózatra, és bőven hagy szabad memóriát az alkalmazások számára. Mindez annak fényében érdekes, hogy a Microsoft a Windows 7 Starter változatát szánja a Windhez hasonló specifikációkkal rendelkező netbookokra (később lesz részletesen szó az egyes termékváltozatokról).

Kompatibilitás

Kompatibilitás

Bár a Vista keményen megszenvedett a különféle kompatibilitási gondokkal, ez mégsem volt hiábavaló, mert ezzel remekül előkészítette a terepet az utód számára. Az előző részben említettem, hogy minden olyan videovezérlő, amelyhez van legalább WDDM 1.0 (Vista-kompatibilis) driver, menni fog az új rendszerrel is. Ráadásul rengeteg ilyet beépítve tartalmaz a Windows 7 (köztük például a már említett Intel GMA950-hez valót, ahogyan az előző oldalon található képen a DirectX Diagnostics adatlapon is látható). A WDDM 1.1-re való áttérés pedig lényegében már megtörtént a két piacvezető gyártó esetében, ezzel tehát várhatóan nem lesz gond. A Realteknek már vannak HD Audio driverei az új rendszerhez, és a piaci debütálásra remélhetőleg a Creative mérnökei is elkészítik a szükséges illesztőprogramokat. A többi periféria valószínűleg minden probléma nélkül működni fog a Vistás driverekkel (kivételek persze mindig akadnak, és a rendszer sem végleges még).

A programokkal talán egy fokkal jobb a helyzet: volt pár inkompatibilis rendszerprogram (például a Daemon Tools), de ezek többségéhez már rendelkezésre áll az új operációs rendszerrel kompatibilis frissítés. Megfelelő driverek birtokában a játékoknak sem szabad problémát okozni. (Mivel egyáltalán nem használom játékra a gépet, ebben az ügyben nem tudok saját tapasztalattal szolgálni. Tudok azonban olyan játékról, ami egy adott gépen Vista alatt el sem indult, ugyanott a Win7 viszont játszi könnyedséggel elindította.)

A legnagyobb dobás leginkább a vállalati felhasználók (és a nagyon régi programokat futtatók) számára lehet érdekes: a sokáig titkolt Windows XP Mode. Ez sokkal többet nyújt, mint a korábbi Compatibility opciók, ugyanis lényegében nem más, mint egy Windows 7-re igazított Virtual PC, rajta egy teljes értékű Windows XP Professional SP3 operációs rendszerrel. Ettől még nem lenne különleges, viszont ebben a megoldásban egyrészt a Windows 7 Start menüjéből közvetlenül indíthatók a virtuális XP-re telepített alkalmazások (mintha a Win7-re raktuk volna fel őket), másrészt ezek a programok a Virtual PC programablaka nélkül jelennek meg, a gazda operációs rendszer ablakaival együtt. Arról nem is beszélve, hogy a Professional, Enterprise és Ultimate kiadások tulajdonosai mindezt ingyenesen letölthetik majd a Microsofttól, jelenleg a béta bárki számára hozzáférhető.

Érdekes látványt nyújt a Win7 Aero felülete, és benne egy XP-stílusú ablakkeret:

 

Felhasználói felület - Superbar

Felhasználói felület

Ezen a téren bizonyos szempontból kevés, ugyanakkor máshonnan nézve pedig sok és jelentős változásról beszélhetünk.

Kevés azért, mert az operációs rendszer telepítője, az Aero Glass felület, az ablakok külleme, a Start menü, a gyengébb gépekre szánt Aero Basic lényegében pontosan úgy néz ki, mint ahogy a Vistában megszokhattuk (már akinek sikerült megszoknia). Sok azért, mert számos ponton mégis változtattak a rendszeren, mégpedig néhány olyan ponton, ahol a Windows 95 óta nem történt érdemi, vagy legalábbis radikális változás. Igen, elsősorban az alapjaiban megújult Tálcára (Superbar) gondolok. Ez a megoldás az első felbukkanásának pillanata óta heves viták kereszttüzében áll.

A Vistával bezárólag a Tálcán a futó programok gombjai az elindításuk sorrendjében helyezkedtek el, változtatásra nem volt lehetőség (csak ha bezártuk a programokat, és újból elindítottuk őket). A programok indítására csak az Internet Explorer 4.0-val együtt érkező Windows Desktop Update megjelenése óta létező gyorsindítás (Quick Launch) eszköztár segítségével volt lehetőségünk. Egy futó alkalmazásra jobb gombbal kattintva gyakorlatilag csak a méretezés (kis, előző és teljes méret) és a bezárás bukkant fel lehetőségként.

Ezen a három területen hoz alapvető változást az új Superbar. Az ikonok és gombok sorrendje mostantól bármikor tetszőlegesen (húzd és vidd módszerrel) megváltoztatható. Ez egy nagyon régi hiányosság, számomra nagy öröm, hogy bekerült. A Tálca magassága megnőtt, és immár teljes egészében magába foglalja a Vista óta Start gombból Start gömbbé változott, az idők során a Windows jelképévé vált elemet. A programok indítóikonjait a Superbarra lehet „tűzni” (Pin to taskbar), ám ezek átalakulnak a futó programokat jelző gombbá, amint rájuk kattintva elindítjuk a kívánt alkalmazást. Az alapbeállításban nehéz elsőre megkülönböztetni a parancsikonokat a futó programoktól, ám ha föléjük visszük az egérmutatót, a különbség máris nyilvánvalóvá válik. A gombok ugyanis egyrészt kiemelkednek a síkból, másrészt a rajtuk lévő ikon színeiből meghatározott, egyedi háttérszínt kapnak. A régi megoldás kedvelőinek jelenthet segítséget, ha a Tálca beállításainál a „Combine when taskbar is full” lehetőséget választják, mert ekkor a programok ikonjai mellett a nevük is megjelenik, ahogyan ez korábban is történt. Ugyanakkor sok gomb esetén a címkék eltűnnek, és az XP-hez hasonlóan összevonja az azonos alkalmazáshoz tartozó gombokat, csak itt vizuálisan egymás mögött jelennek meg, mintha tényleg egymás tetején lennének.

A következő két ábra szemlélteti a beállítások közti különbséget:

  

Érdekes újítás, hogy ha az új Tálca jobb szélén található sáv fölé visszük az egérmutatót, az ablakok eltűnnek, és láthatóvá válik az asztal. Rákattintva pedig minden ablakot minimalizál (régebben a Quick Launch-on volt egy hasonló gomb „Show desktop” felirattal).

A jobb gombra felbukkanó menü is teljesen megváltozott és a „jump list” nevet kapta. Lényegében a programok által elvégezhető leggyakoribb műveletek (pl. Media Player esetén számváltás, Internet Explorernél az előzőleg látogatott oldalak), illetve az utoljára megtekintett dokumentumok kerültek bele ebbe a listába. Itt van lehetőség arra is, hogy az adott alkalmazásnak még egy példányát elindítsuk.

Hasonló listák a Start menü elemeinél is megjelennek, így például a Windows Live Messenger indítása is közvetlenül paraméterezhetővé válik:

  

Felhasználói felület - Aero, egyebek

Az Aero sem maradt a régi a Windows 7-ben, számos új lehetőséggel gazdagodott. Az Aero Peek segítségével most már nem csak megjelenik az ablakok kicsinyített képe a Tálca gombjai felett, hanem ezekre a képekre mozgatva az egérkurzort, az ablak teljes képe is megjelenik, mintegy az aktív ablak felett „lebegve”. Ez a lehetőség a béta utáni buildek óta az Alt+Tab billentyűkombináció használatakor is aktivizálódik. Ráadásul, ha az Internet Explorerben több fület használva böngészünk, akkor ez a lehetőség betekintést nyújt a böngészőfülek tartalmába is. Remélhetőleg ezt a lehetőséget a többi rivális megoldás is támogatni fogja.

Az Aero Snap használatával kényelmesen átméretezhetjük az ablakokat. Amennyiben a címsort felülre visszük, az ablak teljes méretű lesz. A képernyő bal és jobb szélére vonszolva 50%-os méretűre zsugorodik, mintegy „igazodik” a megfelelő oldalhoz. Szélesvásznú kijelző esetén rendkívül kényelmes, ugyanis nagyon szépen egymás mellé tehető két ablak (például a tartalmuk összehasonlítása céljából).

Az Aero Shake egy érdekes újítás: az ablakot címsoránál fogva megrázva az összes többi ablakot automatikusan lekicsinyíti, majd újból megrázva visszaállítja az eredeti állapotot.

Anno még a Windows 98 esetében, a Plus! csomagban jelentek meg az asztal témák, amelyek háttérképet, hangokat, és ikonokat tartalmaztak egy adott motívum köré építve. Ezek tértek vissza most Aero Themes néven, jó párat maga a Windows is tartalmaz (bár, ha jól láttam, ikonkészlet nincsen bennük), és természetesen újakat is letölthetünk majd az Internetről. Ismerve a Windows-közösséget, nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan szebbnél szebb témák közül válogathatunk majd.

A Vistát sokan támadták a túlbonyolított kezelőfelület miatt is. A Computer ablak kusza volt és követhetetlen, a virtuális mappák is rendkívül komplikáltan voltak használhatók. A Win7-ben a kezelőfelület letisztult, átlátható lett, mindenütt az egyszerű áttekinthetőséget és a könnyű navigációt helyezték előtérbe.

   A virtuális mappák helyét a könyvtárak (Libraries) vették át. Ezek segítségével külön könyvtárba gyűjthetjük a dokumentumokat, a zenéket, a képeket és a videókat. Hasonlítanak a Media Player által használt médiatárhoz, sőt, az új 12-es verzió már ezeket használja a saját megoldása helyett. A könyvtárak szervezésekor meg kell adnunk egy vagy több mappát, és a bennük levő, adott típusú objektumokat összegyűjti, kategorizálja és lehetővé teszi, hogy keressünk benne mindenféle szempont szerint. Ezeket természetesen később bővíthetjük is saját igényeinknek megfelelően.

Megújult a Control Panel is: egyértelműen elmozdult egy teljesen egységes kezelőfelületű beállító központ kialakítása felé, ám még mindig vannak benne olyan appletek, amelyek „kilógnak a sorból”, és a régi párbeszédablak formát öltik fel. A Windows 3.1 (!) óta meglévő „Add new font” párbeszédpanel viszont végre eltűnt a rendszerből, átadva a helyét egy valóban modern fontkezelő alkalmazásnak.

Az XP SP2-ben debütált Windows Security Center kibővült, átalakult és az Action Center nevet kapta. Nem pusztán a biztonsági beállítások helye lett, hanem mostantól innen érhető el a megújult biztonsági mentés (Backup) alkalmazás, valamint a rendszerproblémákat diagnosztizáló új Troubleshooting is. A Tálca értesítési területén mostantól egyetlen ikon alá gyűjtötték össze az említett programok üzeneteit, és a korábbinál lényegesen kevésbé agresszívan figyelmeztet az általa súlyosnak vélt problémákra.

A felhasználói felület változása érintett néhány régi alkalmazást is. Az Office 2007-ben sikerrel debütált szalagot (Ribbon) megkapta a WordPad és a Paint is (sajnos, egyéb lényegi funkcionális bővülés nélkül). A Calculator viszont végre valóban jól használhatóvá vált, az eddigi alap és tudományos nézeten kívül egy programozói és egy statisztikai elrendezéssel is kibővült, továbbá mértékegység-átváltó és dátummal kapcsolatos funkciók is bekerültek.

  

A fenti ábrán is látható, hogy az Oldalsáv (Sidebar) eltűnt, de a Gadgetek megmaradtak, és továbbra is használhatók, csak mostantól az asztal bármelyik pontján elhelyezhetők.

Fontos megjegyezni, hogy az új Windows a megjelenítők kezelésével kapcsolatban is számos újdonsággal szolgál. Támogatja a multi-touch (többérintéses) érintőképernyőket, a felület számos elemét ennek jegyében fejlesztették. Átalakították a DPI-támogatást, így annak megnövelésekor a felület elemei követni fogják a változtatást (a korábbi verziókban sok ablak „szétesett” a nagyobb DPI használata esetén). Mostantól a „Windows billentyű + P” kombinációval könnyedén válthatunk a csatlakoztatott kijelzők között (például monitor és projektor). A képernyő tulajdonságai között mostantól a színeket kalibráló varázslóval is találkozhatunk.

 

Sebesség, energiagazdálkodás, UAC

Sebesség, energiagazdálkodás

A rendszer tervezésekor fontos szempont volt, hogy a gyakran igen lomha Vista sebességén igyekezzenek javítani. Ennek első lépéseként a betöltéskor párhuzamosították az eszközmeghajtók betöltését, ezáltal jelentősen csökkentve az elindulási időt. A Windows 7 új, animált indítóképernyőt kapott (ez sajnos a kisebb felbontású kijelzőkön nem jelenik meg, ott marad a Vista ronda fekete képernyője, a zöld csíkkal), viszont cserébe a grafikus képernyőn felvillanó Windows-zászló már a múlté.

Számos sebességteszt látott napvilágot az igencsak gyors bétaverzió megjelenése óta, és ezek azt mutatják, hogy a Win7 a béta óta folyamatosan lassabbá válik. Ezt én is érzem, ettől függetlenül a mindennapi használatban eléggé fürge, mentes a váratlan és nehezen megmagyarázható belassulásoktól, és kényelmesen lehet vele dolgozni. A Microsoft saját bevallása szerint is külön energiát fordított például a Start menü minél gyorsabb megjelenítésére. A GDI grafikus alrendszer párhuzamosítása segítségével a többmagos processzorokat képes jobban kihasználni, ezáltal csökkent annak a valószínűsége, hogy sok feladat együttes futtatása esetén egyes programok látszólag néhány másodpercre lefagynak, mert nem tudják frissíteni ablakukat.

Az energiagazdálkodás területén is jelentős fejlődés tapasztalható. A Sleep és a Hibernate üzemmódokból a számítógépek gyorsabban és megbízhatóbban képesek „feléledni”. Számos optimalizációnak köszönhetően a Windows 7-et futtató laptopok akkumulátorai tovább bírják egy feltöltéssel (a különbség a Winden nagyjából 20-30 perc, ami az XP alatti átlagos használat melletti 1 óra 50 perces üzemidőhöz képest elég jó eredménynek mondható).

A netbookok megjelenésével az SSD meghajtók is terjedni kezdtek a hordozható eszközökben. A Win7-et már felkészítették ezek kezelésére, optimalizálták a lemezműveleteket, hogy az ilyen elvű meghajtók minél hosszabb ideig működjenek hibamentesen, alacsony fogyasztás mellett.

  

Felhasználói fiókok felügyelete (UAC)

A Windows Vista legidegesítőbb szolgáltatása minden kétséget kizáróan az UAC lett. Pedig az alapelv nem volt rossz: ne engedjük a programoknak, hogy adminisztrátori módban fussanak, hanem erre kérjenek engedélyt minden alkalommal, amikor a rendszer biztonsága szempontjából kényes műveletet készülnek elvégezni. Csakhogy a megvalósítás nem lett éppen ideális: egészen triviális műveletekhez is több jóváhagyásra volt szükség, és a szolgáltatást nem lehetett semmilyen módon finomhangolni, csak a be- és kikapcsolása között lehetett választani.

Ezen tehát mindenképpen változtatni kellett. A Win7-ben a választási lehetőségek száma négyre bővült, és mindhárom bekapcsolt lehetőségnél jelentősen csökkentették a felbukkanó megerősítések számát.

  

A fenti képen látható opció például nem sötétíti el az asztalt, amikor felbukkannak az üzenetek, ugyanakkor védelmet nyújt a programok „szabad garázdálkodása” ellen.

Természetesen van még egy-két idegesítő tulajdonsága: bizonyos programok esetén például nem enged dokumentumot tetszőleges mappába menteni, csak az adott felhasználó Documents mappájába. Néhány fontosabb program (pl. Total Commander) esetén érdemes a „Run as administrator” opciót kiválasztani a parancsikon tulajdonságainál; ekkor minden műveletet adminként hajt végre, viszont a program minden indulásakor rákérdez, hogy biztosan így szeretnénk-e futtatni. Valamit valamiért…

Ebben a verzióban a szolgáltatást már használhatónak tartom, és valóban képes bizonyos rossz szándékú programok megfékezésére, ám a biztonság oltárán némi kényelmet itt is fel kell áldoznunk.

Hálózatok, beépített szoftverek

Hálózatok

A Vistában debütált új hálózati alrendszer alapvetően két problémával küszködött: időnként rettenetesen belassultak a hálózati műveletek, és az új Network and Sharing Center átláthatatlan kezelőfelülete roppant módon megnehezítette a hálózati beállításokat.

Már a Vista javítócsomagjaiban, és itt a Windows 7-ben is jelentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy ne legyenek jellemzőek a belassulások, az ezzel kapcsolatos problémákat igyekeztek orvosolni. A vezeték nélküli hálózatok keresése, a rájuk csatlakozás, illetve az IP-címek kiosztása lényegesen gyorsabb, mint bármelyik eddigi verzióban. Ráadásul a Tálca értesítési területéről előhívható egy panel, amelynek segítségével minden eddiginél egyszerűbben lehet megtekinteni az elérhető WLAN-okat, és kapcsolódni is pofonegyszerű hozzájuk.

  

A felhasználói felület korábban említett egyszerűsítéséből nem maradhatott ki a sokat bírált Network and Sharing Center sem. Az új verzióban ez is lényegesen áttekinthetőbb, és minden fontos beállítás elérhető hivatkozások segítségével:

  

Új eszköz otthoni hálózatokon a fájlok megosztására a HomeGroup nevű szolgáltatás. Az egy „homegroup”-ba tartozó számítógépek könnyen megoszthatják a már említett könyvtárak (Libraries) tartalmát, és természetesen a nyomtatókat is. Ennél izgalmasabb, hogy zenék és videók esetén lehetőség van arra, hogy az otthoni hálózaton „streaming media” formájában továbbítsuk őket egyik gépről a másikra. Ehhez természetesen Windows Media Player 12-t kell használnunk, mint ahogy a HomeGroup szolgáltatás is csak Win7-et futtató gépek között működik. Ettől függetlenül, a „hagyományos” mappa- és fájlmegosztás is létezik, csak mostantól rendelkezésre áll egy egyszerűbb, gyorsabb módszer is, elsősorban persze a médiafájlokra koncentrálva.

  

Beépített programok: bővülés és szűkülés

Az Internet Explorer 8.0-s változata helyet kapott az új Windowsban, a korábbi verziók tulajdonosai pedig ingyenesen letölthetik. Legfőbb újdonságait már ismerik az érdeklődők: új, a szabványokkal kompatibilis böngészőmotor, az ezzel együtt megjelent Compatibility View, csoportosított fülek, InPrivate mód, megújult címsor, és még sorolhatnánk. (A jelenleg kiszivárgott 7229-es Win7 build két meglepetést tartogat az IE kapcsán. Az egyik, hogy a nemrég bemutatkozott Bing keresőmotor lett az alapértelmezett. A másik ennél kellemetlenebb, sajnos a futtatás során két alkalommal is kék halálhoz vezetett a böngésző használata. Remélhetőleg, ez utóbbi a végleges változatban már nem fordul elő.)

Új versenyző a Windows Media Player 12-es verziója. Felhasználói felületén sokat egyszerűsítettek a Microsoft programozói, és ahogyan már említettem, együttműködik a Libraries szolgáltatással, vagyis egyszer kell csak megadnunk a médiafájlok mappáit, és azt az egész rendszerben használni tudjuk majd. Néhány fájlformátumot már extra kodekek nélkül is képes lejátszani, a haladóbb felhasználók azonban továbbra is kénytelen lesznek telepíteni valamelyik csomagot erre a célra. Szintén volt szó korábban a HomeGroup-pal összefüggésben a helyi hálózaton történő streaming-típusú lejátszásról.

  

A Microsoftnak az Internet Explorer Windowsba történő integrálása óta elég komoly trösztellenes eljárásokkal kell szembenéznie. Ez az oka annak, hogy a Win7-ben számos olyan lépés történt, amely igyekszik ezek vitorlájából kifogni a szelet.

Először is: eltűntek a Windowsból a Mail, a Photo Gallery, és a Messenger alkalmazások, viszont megújult változataikat a Windows Live Essentials csomag képében tudjuk letölteni. Akik ezekre a célokra más programokat használnak, azoknak nem foglalják feleslegesen a merevlemezén a helyet ezek a szoftverek.

Másodszor: a Microsoft nemrégiben felajánlotta, hogy a Windows 7-et Európában Internet Explorer (és bizonyos változatok esetén Windows Media Player) nélküli verzióban is forgalmazni fogja. Az EU-nak azonban ez nem nyerte el a tetszését, és azt akarja elérni, hogy a telepítés végén a felhasználó választhasson az IE és a rivális böngészők telepítése között, ám erre a Microsoft (érthető módon) nem igazán hajlandó. Az előttünk álló időszak el fogja dönteni, végül melyik megoldást fogják választani.

Harmadszor: amennyiben egy feltelepített összetevőt el szeretnénk távolítani, a korábbiaknál lényegesen több lehetőségünk van. Ráadásul itt valóban eltávolításról van szó, a rendszer ténylegesen törli az adott alkalmazást a gépről (a megosztott komponensek kivételével). Mi több, a listán olyan programok is vannak, mint az IE8, WMP12, Media Center és DVD Maker:

  

DirectX 11, variánsok, és a jövő

DirectX 11

A játékosok és a fejlesztők számára is elég nagy újdonság a Win7-ben debütáló DX11, amely Vistára is meg fog jelenni. Bár az új API komoly fejlesztésnek tekinthető, mostantól kezdve az újabb verziókra épülő programok futni fognak a régebbieket támogató kártyákon is, de ez a képminőség (DX10.1-es kártyák) és valószínűleg a sebesség rovására is (DX10.0-s kártyák) megy majd.

Jelen írásnak nem célja bemutatni teljes részletességében az új alkalmazásprogramozói felületet, ezért most csak két újdonságot emelnénk ki. Az egyik a tesszellációs fázis beépítése, amely azt jelenti, hogy a kis részletességű modelleket felbontja lényegesen nagyobb részletességűre. Ez azért jó, mert a CPU-nak a kisebb részletességű modellel kell csak dolgoznia, így nem terheljük feleslegesen a rendszert.

A másik az úgynevezett compute shaderek megjelenése. A GPU-k általános számítási feladatok megoldására történő felhasználása (GPGPU = General Purpose GPU) mindkét vezető chipgyártó számára kiemelt fontosságú területnek számít. Ennek programozásához mindkét cég a saját fejlesztésű megoldását használja: az nVidia a CUDA, az ATi pedig a Stream nevű API-t. A fejlesztők azonban nem szeretnek két különböző platformra fejleszteni, ezért a DirectX 11 fontos célkitűzése, hogy egységes programozói felületet biztosítson a GPGPU szoftverek számára. Csak az idő fogja eldönteni, hogy ezt sikerül-e véghezvinnie, hiszen ellenfele is akadhat az OpenCL személyében.

  

[bold]Termékváltozatok

[/bold]A Vista megjelenésekor a Microsoft rengeteg kritikát kapott amiatt, hogy a termék nagyon sok változatban volt elérhető, és a vásárlók gyakran nem tudták, ezek között mi a különbség. A Windows 7 esetén a cég igyekezett redukálni az elérhető variánsok számát. Ezek a következők lesznek:

[list type="unordered"]

[*]Starter: csak új számítógépekkel megvásárolható, nem tartalmazza az Aero Glass-t és az új effekteket, valamint kevésbé testreszabható (például jelen állás szerint az Asztal háttérképét nem engedi változtatni, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a végleges változatban is így lesz). Elsősorban régebbi gépekre és netbookokra szánják.

[*]Home Premium: a hasonló nevű Vista-variáns utódja, és mindent tartalmaz, amire egy otthoni számítógépen szükség lehet. Csökkentett változata, a Home Basic csak a feltörekvő piacokon lesz elérhető.

[*]Professional: a Business verziók utódja, a Home Premium szolgáltatása mellett például támogatja a csoportházirendek kialakítását, ezért elsősorban munkaállomásokra ajánlott.

[*]Enterprise: csak mennyiségi licenszként érhető el, üzleti felhasználók számára. A Professional verzióra épül, és többek között a merevlemezek titkosítását (BitLocker) is támogatja.

[*]Ultimate: lényegében az otthonra szánt Enterprise verzió, mindent tartalmaz, ám mennyiségi licenszkonstrukcióban nem elérhető.

[/list]

A profiltisztítás jót tett a Windows 7-nek, és a némileg szerényebb hardverkövetelmények miatt várhatóan az otthoni gépeken a Home Premium és az Ultimate verziókkal fogunk leggyakrabban találkozni. A Starter várhatóan annyival nem lesz kisebb rendszerigényű, amennyivel kevesebbet nyújt a Home Premiumnál, így elterjedése nem túl valószínű.

  

A Windows 7 jövője

Május 5. óta letölthető a Win7 kiadásra jelölt (RC = Release Candidate) verziója. A Microsoft az azóta kiszivárgott köztes buildek alapján nem változtatott érdemben a rendszer szolgáltatásain, „pusztán” a hibákat igyekezett javítani, valamint a hardver- és szoftvergyártókkal közösen az esetleges kompatibilitási problémákat próbálja orvosolni.

Jelen pillanatban a 7229-es és a 7231-es buildek a legújabb napvilágra került változatok, és a hírek szerint a Microsoft közel van ahhoz, hogy elkészítse a végleges változatnak (RTM = Release To Manufacturing) jelölt buildet is. Nagyjából július közepe-végére várható, hogy bejelentik az RTM elkészültét.

2009. október 22-től pedig a boltokba kerül az új operációs rendszer, az RTM és a megjelenés között eltelt hosszabb idő miatt pedig ebben az időpontban már magyar nyelven is elérhető lesz a Windows 7.

Ebben a cikkben igyekeztem mindenre kiterjedően bemutatni az új rendszerszoftvert, és azokat a kulcsterületeket, amelyeken érdemi javulást értek el a Microsoft programozói, a kissé kétes hírnevű előző verzióhoz képest. Valószínűleg itt is lesznek olyan gépek, olyan hardverek és szoftverek, amelyekkel probléma lesz a Windows 7 alatt, egy azonban biztos: a fejlesztők meghallgatták a felhasználók és a cégek panaszait, és egy (szinte) minden területen megújult változattal igyekeznek feledtetni a Vista kudarcát. A béta és az RC az esetek döntő többségében stabil, akár mindennapos használatra alkalmas, jó minőségű szoftver. Amennyiben ez az RTM-re is igaz lesz (márpedig miért ne lenne), akkor a Windows XP-hez hasonló népszerűségű termék válhat belőle. Amit eddig láttunk belőle, az alapján elmondható: erre minden esélye meg is van.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward