A retro úgy tűnik nem akar elmúlni, legyen szó zenéről, öltözködésről, sorozatról vagy épp grafikai stílusról. Mert miért készítene valaki videojátékot 30-40 évvel ezelőtti grafikával, ha a technológia adottságai azóta hatalmas fejlődésen mentek keresztül? A válasz nem csak annyit, hogy mert megteheti. Része a nosztalgia, egyfajta életérzés és a sokszor agyon hypeolt, csillogó játékokkal való szembenállás, hiszen rengeteg AAA cím okoz csalódást a félkész, bugos megjelenésével, egyéb tényezőkről nem is beszélve.
Emellett, ha igazán jól csinálják, akkor a kész játék (vagy bármi más) tényleg hozza azt a kinézetet és hangulatot, amit egy régi, akkor még forradalminak tűnő cím hozott. A Boltgunra nézve nem véletlenül fog a szó legjobb értelmében beugrani a Doom korszak. Ha pedig tovább gondoljuk, és éltünk már akkor, hozzátehetjük fejben, hogy milyen érzés volt a Quake első pályáján végigmenni, egy „tökéletesen” megcsinált, igazán 3D környezetben, az ellenségeket is beleértve.
A Warhammer 40k világának talán egyik legismertebb fegyvere adta a játék címét. A bolter vagy boltgun az űrgárdisták alapfegyvere és habár folyamatos fejlesztés alatt van és tömérdek féle speciális lőszer található benne a könyvek, kódexek és játékok világában, az eredeti, alapverzió a mai napig ikonikus része bármely rendház űrgárdistáinál. Összefoglalva (és angolból átemelve a szöveghűség kedvéért) a boltgun rövid jellemzése a következő: „To a Space Marine, the boltgun is far more than a weapon; it is an instrument of Mankind's divinity, the bringer of death to his foes. Its howling blast is a prayer to the gods of battle.”
A bolter egy közepes hatótávolságú, lőfegyver, amely a könnyebb és egyszerűbben hordozható Bolt Pistol oldalfegyver és a hatékonyabb, de nehezebb, a harcost nagy mértékben lelassító Heavy Bolter között helyezkedik el. Univerzális, nagy mértékben adaptálható az adott bevetéshez és célhoz, mivel egyes részei, kiegészítői és a használt lőszer sokoldalú és halálos fegyverré teszik. A WH40k enciklopédiája 20 féle lőszert sorol fel, emellett 5 féle tárat és majd két tucat egyéb ’bolt’ (sorozatvető) típusú fegyvert.
A Boltgun a Warhammer 40,000: Space Marine eseményei után néhány évvel a Graia Forge World világában játszódik, a főszereplő pedig Malum Caedo, az Ultragárdisták rendházába tartozó veterán Sternguard űrgárdista. Az inkvizíció bízza meg az egységet egy Droganhoz köthető erőforrás (Power Source) visszaszerzésével, de a bolygó légkörében a leszállóegység súlyosan megsérül és Malum Caedo az egyetlen túlélő a becsapódás után.
Tökéletesen hozza a Doom-korszak FPS hangulatát a játék. Pixeles grafika, de mégis jól kidolgozott ellenségek és világ vár minket. A 3D helyett ez inkább 2,5D, a hullák mindig felénk fordulnak, akárhogyan is járjuk körbe őket – ez veterán gamereknek nagyon is ismerős apróság lesz. A bolygó felszíne, az itt húzódó hatalmas város, a nekropolisz, a gyárépületek dugig lesznek káosz kultistákkal, démonokkal, káosz űrgárdistákkal és mini bossharcként terminátorok, championok is az életünkre törnek.
Ha viszont ezen túlverekedtük magunkat, akkor egy sziklás, sivatagos, kanyonok között húzódó rész vár még minket második fejezetként (majd visszatérünk az indusztriális városi terepre a harmadikban) és szembe kell néznünk a ténnyel, hogy itt Tzeentch és Nurgle keveri a lapokat és szabadít ránk mindenféle förtelmet. Időnként azért előfordul, hogy bolyongani fogunk, ugyanis szövevényes és rengeteg elágazásos, több szintes pályarészek is vannak, és mivel az adott helyszín eléggé ugyanúgy néz ki, nem olyan könnyű a tájékozódás.
A fegyverek tekintetében is a nagy klasszikus receptet kapjuk meg WH40k környezetben. A chainsword mellett a boltgun adja majd egy jó ideig fegyverarzenálunk magját. Később shotgunt, plazmafegyvert, heavy boltert és más gyilkoló eszközöket is találunk és még közepes nehézségen is annyi ellenséget kell lekaszabolni, hogy bőven szükséges lesz váltogatni a fegyvereink között. Szórhatjuk a frag/krak/vortex gránátokat és minden pályán megkereshetjük az összes titkos ajtót, elrejtett részeket és a titkos rekeszeket, ha extra lootot és fejlesztéseket akarunk. Életerőt és páncélt gyűjtögetünk – hű a történethez, hogy itt a páncélzatot Contempt-ben mérik: „My armor is contempt, my sword is hatred, my shield is disgust. In the Emperor's name let none survive!”
A játék maga nem túl bonyolult, de hangulatában, stílusában remekül hozza azt, amit akartak tőle. Hiába bevallottan kis indie projekt, ettől függetlenül egy élvezetes WH40k univerzumos FPS-t kaptunk, amiben minden benne van és még DLC-kre, mikrotranzakciókra sem volt szükség hozzá.
