Sok-sok millió évvel azelőtt, hogy a kutyafélék fejlődése különvált volna a prérifarkasoktól vagy vad farkasoktól, egyfajta őskutya szaglászott Észak-Amerika területén. A faj végül kihalt, egyfajta evolúciós zsákutcát képezve, de egy ősi fosszília újbóli vizsgálata rávilágít arra, hogyan éltek ezek a korai kutyák, jóval azelőtt, hogy saját őseink leereszkedtek volna a fákról.

A 30 millió éves fosszíliát egy sziklatömbbe zárva tárták fel egy kelet-oregoni sziklafalban, Észak-Amerika csendes-óceáni partja közelében. A leletet eredetileg az 1980-as években találták meg, és az azt követő évtizedek nagy részét egy oregoni múzeum gyűjteményében töltötte. A paleontológusok kezdetben azt feltételezték, hogy egy oreodontról lehet szó, egy kihalt álltafajról, amely egy birka, egy teve és egy disznó keverékére hasonlít.

A közelmúltban azonban kiderült, hogy a fosszília ennél sokkal ritkább: a Mesocyon coryphaeus nevű korai kutyafajhoz tartozik. A kihalt állatot korábban csak koponyafosszíliák alapján azonosították, de ez a lelet lábcsontokat, csípőcsontokat, bordákat, csigolyákat és még egy péniszcsontot is tartalmaz. „Ez azt jelenti, hogy biztosan tudjuk, hogy hím volt” – nyilatkozta Anne Kort, az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, a Michigani Egyetem paleontológusa.

Az új vizsgálatban Kort és csapata összehasonlította a megkövesedett csontokat más kutyafélék csontjaival. Meglepő módon a döntő bizonyíték egy osteochondroma nevű örökletes csontkinövés volt, amely a mellső végtag végén található, és a korai kutyafosszíliák többségében jelen van.

Ne feledjük, hogy 30 millió év hosszú idő, még evolúciós mércével mérve is, így az M. coryphaeus nagyon távol áll házi kedvencünktól, amely jó eséllyel már megint sétára vár. Az első ismert igazi kutyafélék, a Hesperocyon faj tagjai körülbelül 40 millió évvel ezelőtt jelentek meg, így ez a példány nagyjából 10 millió évvel a kutyafélék történetének kezdete utánról származik.

Hogy ezt még inkább perspektívába helyezzük a leletet, saját fajunk, a Homo sapiens, csak körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg, míg az egész emberi nemzetség (Homo) mindössze 2,8 millió éve létezik. 30 millió évvel ezelőtt őseink jelentéktelen, kis méretű főemlősök voltak.

Ezeket az összehasonlításokat ugyanakkor óvatosan kell kezelni: az M. coryphaeus egyetlen élő kutyafélének sem közvetlen őse, hanem egy rég elveszett ághoz tartozik, amely végül kihalásra lett ítélve. „Ez a kövület nem a mai kutyák ük-ük-ükapja, mert az egész leszármazási vonal teljesen kihalt. És ezzel a kihalással elvesztettünk egy egész kutyafajta-ökoszisztémát, amely ma már egyszerűen nem létezik” – magyarázta Kort.

„Úgy gondolom, néha feltételezzük, hogy ha valami kihal, az élet megtalálja a megoldást. Valami más lép a helyébe, vagy valami más varázslatos módon visszatér. De az evolúció soha nem talál tökéletes választ, csak jó megoldásokat. Tehát amikor elveszítünk valamit, az örökre eltűnik. Soha nem pótolható tökéletesen, és szerintem ez egy fontos tanulság, amit észben kell tartani, amikor a mai kihalásokról gondolkodunk” – folytatja a szakértő.