Kevesebb mint egy hónappal a Rosetta űrszonda küldetésének vége előtt az űreszköz nagyfelbontású kamerája rátalált a Philae leszállóegységre, amely 2014 novemberében landolt a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösön. A felvételeket, amelyeken látszik, hogy az egység egy sötét hasadékba ékelődött, szeptember 2-án készítette az OSIRIS nevű kamera, amikor az üstökös körül keringő egység 2,7 kilométerre közelítette meg az égitest felszínét.
A képeken tisztán látszik a Philae szögletes teste és a háromból két lába is. A felvételek alapján az is világos, hogy miért nem sikerült stabil kapcsolatot kiépíteni a leszállóegységgel a landolást követően. A Philae a leszállás során többször is megpattant az üstökös felszínén, és bár az eredetileg kiszemelt landolóhelyen még látták, további két órába telt, mire végleg megállapodott, és ennek során szem elől tévesztették a szakértők. Az egység végül az Agilkia nevű terület helyett az Abüdosz nevűn kötött ki, ahogy azt kezdettől sejtették a kutatók. A sejtést megerősíteni azonban csak most, majdnem két évvel a landolást követően sikerült.
A Philae végül olyan helyen és pozícióban állapodott meg, hogy napelemei nem tudtak elég energiát felvenni, így amikor elsődleges akkumulátora a leszállás után három nappal lemerült, a landolóegység hibernációs módba lépett. Ebből igazoltan csak a napközelség előtt, 2015 júniusában és júliusában ébredt fel, amikor rövid időszakokra kommunikált is a Rosettával.
A szakértők különböző mérések révén egy nagyon pici, néhányszor tíz méteres területre szűkítették a Philae lehetséges tartózkodási helyét, de ezen a részen is látszott több olyan objektum is, amelyek az alacsony felbontású képeken gyanúsnak tűntek. A kérdéses helyeket csak az utóbbi hetekben tudta részletesebben megvizsgálni a Rosetta, amely a szeptember végi landolás előkészítéseként egyre közelebb merészkedik az üstökösmaghoz.
2,7 kilométeres távolságból az OSIRIS képein egy-egy pixel egy 5 centiméter oldalhosszúságú területet ábrázol, ami már elég ahhoz, hogy az 1 méteres testtel rendelkező Philae felismerhetővé váljon a képeken. A landolóegység megtalálása a kíváncsiság kielégítésén túl azért is nagyon nagy hír a kutatók számára, mert így kontextusba helyezhetők, vagyis egy pontos helyhez köthetők a Philae által a landolást követően begyűjtött adatok, magyarázza Matt Taylor, a Rosetta projektvezető kutatója.
„Most, hogy a landolóegység megvan, készen állunk a Rosetta leszállására, így a következőkben ennek leszállóhelyéről igyekszünk minél részletesebb fotókat készíteni” – teszi hozzá Holger Sierks, az OSIRIS kamera felvételeit elemző csapat vezetője. A Rosetta a tervek szerint szeptember 30-án ereszkedik le az üstökösmag felszínére. Előtte még egy utolsó, közeli pillantást vet az égitest legérdekesebb régióira, köztük a Maat nevű terület nyílt mélyedéseire, amelyek tanulmányozása révén a kutatók bepillantást remélnek nyerni az üstökös belső szerkezetébe is.
