A Walkman név hallatán sokakban nosztalgikus emlékek ébrednek, míg a fiatalabbak egy része tippelgetni kezdhet, hogy pontosan miről is van szó. A '80-as és '90-es éveket meghatározó kazettás lejátszók milliók számára adták meg a lehetőséget, hogy séta vagy utazás közben kedvenc zenéiket hallgathassák; a termék forradalmi, az élmény pedig ellenállhatatlan volt. Ahogyan az a piaci sikerek esetén már csak lenni szokott, a többi gyártó hasonlóan hordozható magnóit is a hamar etalonná váló walkman gyűjtőnévvel illettük, más elnevezés nem fért a fejünkbe, hiába próbálkozott a konkurencia. A kompakt hanglemezek megjelenésével terjedni kezdtek a mobil CD lejátszók is, az első Discman már 1984-ben megjelent.

A formátum azonban kevésbé volt praktikus és sokáig nem készült olyan megoldás, melynél az olvasófej ugrálása nem okozott gondot séta vagy sportolás közben. A következő generációs trendváltást egyértelműen az MP3 lejátszók jelentették, a tömörített hangfájlok és az internet együttese mindent elsöprő jelenség volt. Az ipar a hangminőség jelentős csökkenését apró fizikai mérettel és egyre nagyobb belső memóriával ellensúlyozta, a többség pedig láthatóan nem bánta ezt a kompromisszumot. De mit keres a Walkman címke a 2020-as évek tech-kínálatában, amikor mindenki okostelefont és Bluetooth-t használ? Erre keressük a választ a Sony NW-A306 kódnevű termékét vizsgálva, mely szerepét és árát tekintve aligha tömegterméknek készült.

Bár a hangfájlok másolgatása a streaming szolgáltatások és a mobilnet korában szintén ősi szokásnak tűnik, akadnak olyanok, akik nem érik be a digitális áruházak és a vezetéknélküli fülhallgatók által kínált hangminőséggel. Bár a mobilunk szinte minden esetben kéznél van, a telefonok többségében egy ideje nem, hogy prémium kategóriás hangchipet vagy erősítőt, de analóg fejhallgatókimenetet sem találunk. Bár a Bluetooth szabvány és a tömörítési eljárások fejlesztésével egyre többet hozhatunk ki a kor kényelmi szokásaiból, akadnak még olyanok, akik egy hosszú utazás során sem adnák alább a stúdióminőségnél, de legalábbis szeretnének válogatni a lehetőségekből.

Erre válaszul jelentek meg azok a hordozható eszközök, melyek mindent a zenének és a hangminőségnek rendeltek alá egy olyan korban, ahol a közönség jelentős része nem akar több digitális eszközt a zsebében tudni, a mozgás kényelmét csökkentő vezetékektől pedig kifejezetten szabadulni igyekszik. Ahol viszont a hangminőség mindenek felett áll, ott megszületik az igény egy olyan termékkategóriára, mint a DAP, avagy Digital Audio Player, amelyben a telefon felugró értesítései nem szakítják félbe a kedvenc zeneművünket. A Sony nem meglepő módon visszanyúlt a háttérbe szorult Walkman brandhez és feltöltötte a palettát egy sor borsos árú termékkel, egészen az egymillió forintot is jócskán átlépő magaslatokig. Ezekből mi megkaptuk az egyik barátságosabbra árazott modellt és megnéztük, mit kapunk nagyjából 160, illetve a cikk megjelenésekor már akár 140 ezer forintért.

Dizájn és ami mögötte van

A tenyérbe szánt készüléket néhány évvel ezelőtt még simán összetéveszthettük volna egy Sony Xperia mobiltelefonnal, de ma már a nem egészen 10 centis magassága, illetve a méretes márkajelzés a frontoldalon lebuktatja, hogy itt valami másról lehet szó. Aztán elkezdjük forgatni és egészen biztosra mehetünk, hiszen kamerát a hátoldalon sem találunk, helyette élvezhetjük a kellemesen rideg alumínium burkolat tapintását.

Tenyerünkbe véve egyből éreztük, hogy aprócska mérete ellenére bőven "van benne anyag", a hullámszerű hátoldali textúra pedig csak fokozza a minőségérzetet. Elvégre hiába egy termékcsalád második legolcsóbb darabja, továbbra is egy olyan termék ez, ami diszkréten közelíti a 200 ezer forintos határt. A minimalista megjelenéséhez passzol a csomagolás is, a nem túl hivalkodó kartondoboz belül sem tartalmaz műanyagot, ahogy azt a Sony külön ki is hangsúlyozta. Papír azonban van bőven, maga a lejátszó egy vékony papírtasakban várja a használatot, a Type-C fejben végződő töltőkábel pedig egy jó adag papírfüzeten fekszik.

Az A306 tetején és a bal oldalán semmi sem töri meg a matt felületkezelést, míg a jobb oldala és az alsó fele már bőségesen kihasználja a rendelkezésre álló helyet. Alul ugyanis megtaláljuk a jó öreg jack kimenet 3,5 mm-es kiadását, egy Type-C csatlakozót, illetve a MicroSD kártyát fogadó kis ajtót. Sajnálatos, hogy az USB port nem kapott a kártyafoglalathoz hasonló, rögzített takaróelemet, ami megvédhetné a portól és a nedvességtől. Igaz, hogy ez egyelőre máshol sem igazán bevett gyakorlat, de ilyen hordozható kütyük esetében nem feltétlenül lenne haszontalan.

Bár itthon viszonylag kevéssé népszerű megoldás, japánban viszont annál kedveltebb a hordozható eszközökön megtalálható kis lyuk, melybe kis zsinórt fűzve nyakpántra vagy kulcstartóra is felfűzhetjük. Végül az oldschool kütyük szerelmesei egy sor fizikai funkciógombnak örvendhetnek, hiszen a bekapcsológomb alatt a két hangerőszabályzó; a tekerésre, léptetésre és lejátszásra szánt gombok; végül a véletlen és kéretlen lenyomások ellen védő "hold" feliratú kis retesz sorakoznak fel.

Ami a kijelzőt illeti, ne várjunk OLED minőséget vagy brutális fényerőt, ugyanakkor a 720p-s TFT megjelenítővel egy teljesértékű érintőpanelt kapunk, mely az Android 12-nek köszönhetően ismerős kezelési élményt nyújt majd. Hogy ez mennyire lesz kényelmes, arra még visszatérünk, mindenesetre a Qualcommtól származó CQS2290 SoC nagyjából egy olyan mobilprocesszornak felel meg, amely már négy éve is kifejezetten a belépőkategóriát erősítette. Kiemelném még, hogy bár elvileg itt a high-end vezetékes fejhallgatók kiszolgálása élvezne prioritást, fejlett Wi-Fi és Bluetooth szabványokkal is elláttak minket, így nem leszünk kizárólag a memóriában tárolt tartalmakra és a jack csatlakozásra korlátozva.

Sőt, ahogy az a specifikációs listában is olvasható, a vezeték nélküli használatot támogató kodekek és Bluetooth-profilok listája olyan hosszú, hogy felolvasva kiváló lenne nyelvtörőnek is. Hasonlóan sokáig sorolhatók a hangzásjavító és felskálázó technológiák, melyek egy része vezetékmentes fejhallgatók esetében is feljebb tornásszák a minőséget. A belső memória kapacitása amúgy papíron 32 GB, de ebből nagyjából 18 GB áll majd tisztán a rendelkezésünkre, szóval egy memóriakártyára mindenképpen szükség lesz.

Szoftver és felhasználói élmény

Az A306 teljesértékű Android 12 rendszerrel érkezik, mely a mobilokhoz hasonló beállítássorozaton vezet végig minket, beleértve a Google-fiókunkba való bejelentkezést is, ami a különböző szolgáltatások mellett elsősorban a Play Áruház használatához segít hozzá minket. Amit mindenképp érdemes leszögezni, az a rendszerfrissítések telepítésének fontossága. Egy néhány hónapos termékről beszélünk, melyről viszonylag hamar kiderült, hogy bizonyos példányok esetében a hangzás nem volt maradéktalan, ez pedig beárnyékolhatja a tesztelést és a végfelhasználói élményt is. A Sony azóta elismerte a hibát és elérhetővé tette a szoftveres javítást, használatba vétel előtt tehát erre mindenképp fordítsunk időt.

Amint ezzel megvagyunk, belevethetjük magunkat a zenehallgatásba. Én először arra voltam kíváncsi, hogy a Google Drive tárhelyembe feltöltött zenefájlokat le tudom-e tölteni a készülékre, ezzel megspórolva a vezetékes csatlakoztatást vagy a kártyaolvasó használatát. Sajnos ezen a téren nem jártam sikerrel, mindegy, hogy böngészővel vagy az applikációval próbálkoztam. Hasonlóan jártam, amikor telefonomra Bluetooth-szal csatlakozva kíséreltem meg a fájlküldést, a művelet egyszerűen nem sikerült. Ezt leszámítva nem fogunk szoftveres korlátozásokkal találkozni, az Androidos appok többsége gond nélkül telepíthető és használható, legyen szó akár eBook olvasóról vagy kedvenc zenelejátszó alkalmazásunkról, ha valamiért nem lennénk elégedettek a Sony jól bevált házi megoldásával.

Ahogy azt már említettük, a hardveres háttér nem túl acélos és lényegében a legolcsóbb okostelefonok többsége lekörözi teljesítményben. Ezt elsősorban a készülék reakcióideje teszi egyértelművé, például egyes appok lassan nyílnak majd meg, de ami igazán kellemetlen, hogy az érintésünkre nem egészen, illetve nem mindig úgy reagál, ahogy azt elvárnánk. Az élmény azokat a régi Androidos mobilokat idézi, amelyekben a szoftver követelményei túlmutattak az adott hardver képességein vagy a gyártó nem fordított figyelmet az optimalizációra. Ezért még manapság sem ismeretlen jelenség, hogy a képernyőn megjelenő tartalmak lassan és akadozva jelenhetnek meg, a tartalmak görgetése kissé szaggatott és az érintésünkre is érezhető késéssel reagál, vagy egyenesen kihagy egy-egy lépést.

A helyzet esetünkben nagyon hasonló, bár drámainak azért nem nevezhető. Azt ugyan nem állíthatnánk, hogy az A306 használhatatlan lenne, hiszen az eszköz tökéletesen kezelhető és minden funkciója működik, de aki a pénzéért cserébe maradéktalanul pörgős reakciókra és folyékony élményre vágyik, az jobb, ha egy kicsit lejjebb tekeri az elvárásait. A kissé alulméretezett hardveres alapoknak azonban van egy kifejezett előnye is, ez pedig az alacsony fogyasztás. Az üzemidő növelésére azonban nem csak ez gyakorolhat pozitív hatást, de ezt a funkciók ismertetésével együtt még tárgyalni fogjuk.

Funkciók és képességek

A Sony szakkifejezések, rövidítések és formátumok garmadáját önti az érdeklődőkre, jelezve, hogy itt nagyjából minden a rendelkezésükre áll majd a kiváló minőségű hangzás élvezetéhez. Hi-Res Audio magasfelbontású hang; a FLAC formátumnál is magasabb bitrátával szolgáló DSD (Direct Stream Digital); LDAC, mely 990 kbps-os átvitelt ígér Bluetooth eszközökhöz; 360 Audio a rétegeltebb és precízebb hangzásért; MQA Audio (Master Quality Authenticated) az eredetileg rögzített analóg minőség megközelítéséhez digitális keretek között; a tömörített hang AI-alapú feljavítására szolgáló DSEE (Digital Sound Enhancement Engine); Vinyl Processing, mely a digitális formátum esetén a klasszikus hanglemezek finomabb hangzását igyekszik megteremteni és így tovább.

A listán az elsők között szerepel az S-Master HX Hi-Res Audio Amplifier felirat, ami egy kulcsfontosságú specifikációt takar. A hasonló termékekben általában kiemelt szerep jut az úgynevezett DAC chipeknek (Digital to Analog Converter), mely nevéhez hűen a digitális jelet analóggá alakítva látja el fejhallgatónkat. Ezt helyettesíti a Sony a sajátfejlesztésű digitális eljárásával, mely a gyártó ígérete szerint rendkívül energiatakarékos megoldás, tehát ez egy újabb faktor az akkumulátorkapacitás hatékonyabb kihasználására. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az A306 a kimeneti jel erejét tekintve sem egy erőmű, így még az alacsonyabb impedenciájú füleseket sem készteti féktelen üvöltésre. A hangerővel mi többé-kevésbé elégedettek voltunk, de a 120-as skálán a 100-hoz érve kicsit komolyabb hangnyomást vártunk, de talán még maximumon sem repesztette be igazán a dobhártyákat. A beállítások között megtalálható az AVLS (Automatic Volume Limiter System), amit kikapcsoltunk, de az A306 láncait ez nem oldotta el, tehát a komolyabb előerősítés hiánya érezhető volt.

Amennyiben ragaszkodunk az analóg csatlakozású prémium fejhallgatónkhoz, a Direct Source funkció alkalmazásával kikapcsolhatunk minden befolyásoló tényezőt és effektet, hogy lejátszónk kizárólag a forrás, vagyis a választott hangfájl minőségéhez és hangzásához igazodjon. Ez mindenképpen hasznos opció, de bizonyos fülhallgatók vagy az eltérő hangkeveréssel készített hanganyagok esetén nem ördögtől való némi utólagos színezés, esetleg némi játék a hangkeverő csúszkáival. A jó hír, hogy aki szereti a finomhangolást, annak erre itt bőven lesz lehetősége és én olykor éltem is a lehetőséggel, hogy a különböző minőségű és stílusú zenékből a legkellemesebb hangzást sajtoljam ki.

Akárhogy is, ha megfelelő hangerőre vágyunk, nem mindegy, mennyire érzékeny maga a fej- vagy fülhallgató, a magasabb impedenciájú darabok suttogni fognak, az alacsonyabb ellenállással dolgozók viszont némi digitális zajt is felvehetnek, ami nem csak egy ilyen drága eszköznél kellemetlen mellékhatás. Itt említeném meg, hogy a teszthez a Sony biztosította a WH-1000XM5 fejhallgatóját is, mely vitán felül egy prémium kategóriás termék, de alapvetően nem egy kiegyensúlyozott, lapos hangképpel bíró stúdiófejhallgató. Amit ennél a terméknél vastagon aláhúzhatunk, az a csúcsminőségű és méltán híres ANC funkciója, vagyis az aktív zajszűrés.

Ilyen brutális zajkizáráshoz korábban nem volt szerencsém, a legzajosabb városi dugóban vagy a hangosbemondótól és járművektől zengő buszállomáson is olyan izolált buborékot teremtett, hogy a csöndet szinte vágni lehetett. Ez tagadhatatlanul hozzásegített a hangzás zavartalan élvezetéhez, ám hiába járt analóg hangkábel a füleshez és hiába Sony termékről van szó, az úgynevezett "audiofil" közösség valószínűleg nem egy elsősorban Bluetooth-os és csak másodsorban analóg eszközzel kívánja használni az ilyen lejátszókat.

Akik viszont látják az eszközben rejlő szélesebb lehetőségeket és tervezik is, hogy kihasználják, azok mobil-üzemmódból nyugalmi állapotba válthatnak. Ezalatt azt értjük, hogy otthoni hangrendszerünkre csatlakoztatva is kiválóan használható hálózati végpont gyanánt. Csak a Wi-Fi-re kell csatlakoztatnunk, hogy telefonunkat lényegében távirányítóként használhassuk. Mobilunkon tehát elég kiválasztani az A306-ot és már indulhat is a lejátszás, akár a belső memóriát, valamely streaming-szolgáltatást vagy zeneszerver-alkalmazást preferáljuk. Így akkor is kézben tarthatjuk a házibuliban szóló lejátszási listát, ha éppen nem a hangfalat támasztjuk és a fotelből sem kell felkelnünk, ha pihenés közben más hangulatú muzsikára váltanánk.

Hangzás és összegzés

A hangzással összességében elégedettek voltunk és bár a hangerő kissé bátortalan volt, a minőségre nem lehet sok panaszunk. A középtartomány szólal meg a legtisztábban, míg a magasak egy fokkal kevésbé, a legjobban pedig az akusztikus hangszerek és az énekhangok oldalán teljesített. A fentebb említett kritikus firmware-frissítés a mélyeket is rendbe szedte, továbbá az érzékenyebb hangkeltőket fenyegető elektromos zajt is kiküszöbölte, így az élményt semmi sem rontotta el igazán. Amit viszont nem orvosoltak, az a hangerő, mely továbbra is a maximumhoz közelítve éri el az ideálisnak nevezhető értéket. Aki régóta vágyik egy hasonló eszközre és nagyjából ez a termék kimeríti a rászánt anyagi keretet, az tiszta és élénk hangzásra számíthat. Ugyanakkor nem véletlenül szerepel a Sony kínálatában egy ennél nagyjából nyolcszor drágább modell, ennél is gazdagabb és még természetesebb hangzást ígérve.

Ettől eltekintve ez egy kiváló lehetőség a komolyabb minőségre vágyó zenekedvelőknek, akik nem kívánnak a telefonjukra aggatott USB-s adapterekkel és extra fejhallgató erősítőkkel mászkálni. Az utóbbi kiegészítők kombinációja ráadásul nem is feltétlenül éri el az A306 által produkált minőséget, mely ezzel a lendülettel telefonunk akkumulátorát kímélve kényezteti hallójáratainkat. Sajnos az akkuidő némileg elmaradt az adatlapon olvasottaktól, de jó minőségű hangfájlokkal és magasabb hangerővel is minimum 15 órán át tarthat a folyamatos lejátszás. Az energiafelhasználást ráadásul nem csak a fülhallgató vagy a hangfájlok minősége befolyásolja, mivel a gyári lejátszóappot is takarékosságra optimalizálták, szemben a külsős alkalmazásokkal.

A dizájn talán még a hangzásnál is nehezebben értékelhető jellemző, de akinek a funkciókínálat és a hangminőség a fontos, valószínűleg elégedett lesz a minimalista formavilággal, az anyaghasználattal és az összeszerelés minőségével. Ezeket kiemelkedőnek nem neveznénk, nem kifejezetten vonja magára a tekinteteket, de mindenképpen igényesnek találtuk. A megjelenésébe nem tudtunk komolyan belekötni, az összeszerelés is egészen strammnak tűnik, bár a drágább modellekre tekintve hiányolhatjuk az elegánsabb formavilágot.

A megbízhatóság is rendben lenne, de a kissé darabosan vagy késleltetve reagáló felhasználói felület olyasmi, amit általában nem szeretnénk megtapasztalni, főleg nem egy ilyen rétegterméknél. A felhasználói élmény ezt leszámítva jó volt, a sok hangzás- és minőségorientált funkció segített, hogy az élményt az igényeinkhez igazítsuk, az Android pedig kibővíti a lehetőségeinket, hogy apró lejátszónk igazán sokoldalú médiaközponttá válhasson. Hogy nevezhetünk-e innovatívnak egy felpimpelt mp3 lejátszót? Nos, azt nehéz lenne tagadni, hogy ismer és kezel szinte minden korábbi és aktuális szabványt, formátumot és eljárást, ami a hangfájlok terén relevánsnak számít, mindezt a minőségre kihegyezve.

Ha viszont belegondolunk, hogy ez lényegében 140 ezer forintért egy belépőkategóriás modell, amihez megfelelő fejhallgatóra is szükség lesz, egy Cool, avagy "tetszett" plecsninél jobbat nem tudunk adni neki. Azt viszont megérdemli, mivel egy különleges rétegtermékről van szó, mely kiemelkedik a napjaink divathullámaiból és az Android rendszer ellenére is visszahoz valami olyasmit, ami az okostelefonok térhódításával már rég a háttérbe szorult.

Így értékelünk

Indul a Tech Vibes