A Gemini North teleszkóp megfigyelései alapján alátámasztást nyert a gyanú, hogy Betelgeuse furcsa viselkedésének oka egy közeli társcsillag jelenléte lehet. A világ egyik legnagyobb távcsövével sikerült azonosítani, ami binokulárral is látható lenne, ha nem lenne mellette a vörös szuperóriás.
Betelgeuse mélyvörös színe és az Orionban elfoglalt helye miatt az egyik első csillag, amelyet megismerünk, amikor ismerkedünk az égbolttal. Fényességének (és színének) változásai is nagy figyelmet keltettek a múltban is, az égitest például már a távcső feltalálása előtt bekerült az ausztrál őslakosok történeteibe. Ma pedig a talán legközelebbi szupernóva-jelöltként ismert, még ha a legtöbb kutatás szerint még legalább 100 ezer évre is van attól, hogy felrobbanjon.
A Betelgeuse iránti érdeklődés 2019–2020 körül kezdett tovább fokozódni nagy elhalványulása és azt követő felfénylése miatt. Az eseményre több magyarázat is született, köztük az a lehetőség, hogy egy kísérőcsillag (amelyet Betel-buddynak neveztek el a szakértők) okozhatja a fényváltozásokat. Most úgy tűnik, sikerült megtalálni ezt az égitestet.
A NASA Ames Kutatóközpontjának Steve Howell vezette csapata a Gemini North teleszkóp egyik műszere segítségével minimalizálta a Föld légköre okozta torzulásokat. A 2024-ben végzett megfigyelések elemzése nyomán egy csillagot azonosítottak fel Betelgeuse csillagától 52 szögmilliszekundum távolságra. Az a tény, hogy a kérdéses csillag 2020-ban ugyanazzal a műszerrel nem volt látható, 2024-ben viszont igen, arra utal, hogy a szuperóriás csillag körül kering, és gyakran elrejtőzik, nem pedig egy háttérbeli objektum.
A felfedezésről beszámoló tanulmány szerzői is elismerik, hogy a detektálás nem elég megbízható ahhoz, hogy bizonyítottnak minősüljön. Ugyanakkor leszögezik, hogy az eredmények észszerűen egyeznek az előrejelzésekkel a tömeg, a fényesség, valamint a Betelgeuse csillaghoz viszonyított pozíció és távolság tekintetében.
A rendszer feltételezett második csillagának magnitúdója 8,5, ami meghaladja az emberi szem láthatósági tartományát, de már egészen apró távcsövekkel is észlelhető, ha nem nyomja el egy közeli, fényes objektum. A Betel-buddy tömege a Nap tömegének 1,6-szorosa, fényessége pedig 9-szerese – tehát biztosan nem egy jelentéktelen vörös törpe, ahogyan egyesek feltételezték. A nagy tömegű csillagok azonban még a közepes méretűeknél is sokkal gyorsabban fejlődnek. Betelgeuse (kb. 18 naptömeggel) életciklusának nagy részét már letöltötte, míg Betel-buddy, amely valószínűleg ugyanolyan idős, még feltehetően nem kezdte meg a hidrogénfúziót, hanem gravitációs összehúzódásból nyeri hőjét. A két csillag közötti távolság körülbelül 4 csillagászati egység, vagyis a Jupiter és a Nap közötti távolság négyötöde. A Betelgeuse igazából annyira nagy, hogy Betel-buddy a légkörében kering.
Ha a felfedezés beigazolódik, az nemcsak Betelgeuse szempontjából lesz fontos, hanem általában a vörös szuperóriásokról szóló ismereteinkre nézve is. Más öregedő szuperóriások, köztük az Eta Carinae változékonyságának okaként is felmerült egy társcsillag léte, de egyelőre még nem sikerült észlelni.
A Betel-buddy név ugyanakkor félrevezető lehet, mivel a kisebb csillag inkább „zsákmánynak” tűnik, mint havernak. A Betelgeuse külső légkörén való áthaladás súrlódást okoz, ami miatt a csillag spirálisan befelé mozog. A szakértők szerint figyelemre méltó, hogy szinte az utolsó pillanatban fejlesztettünk ki olyan teleszkópokat, amelyekkel megfigyelhetjük ennek a csillagnak a haláltusáját, mivel várhatóan 10 ezer éven belül szuperóriássá válik. A Betel-buddy tehát nem lesz a Betelgeuse eljövendő szupernóva-robbanásának túlélője, hanem inkább egy kis extra üzemanyagot fog szolgáltatni ehhez az eseményhez.
A feltételezett kettőscsillag tagjai jelenleg túl közel vannak egymáshoz az égen ahhoz, hogy akár a Gemini North távcsővel is elkülönítsék őket. A következő alkalom, hogy maximális távolságban lehetnek, 2027 novemberében lesz, ami újabb lehetőséget teremthet a kísérőcsillag létének igazolására.
