A borítóképen szereplő kép inkább clickbait-nek mondható, amiért elnézést kérek. A gyártó elsők között, az 1980-as évek első felében időszerűnek érezte, hogy hordozható gépet hozzon létre. Ez egy levehető billentyűzetes katódsugárcső-kijelzős modell lett.
Ám a tízkilós, bőrönd méretű, "gyári" hordozható Commodore 64-nél - melyet SX-64-nek neveztek - készült már "hordozhatóbb" változat, igaz maszekban és többféle megközelítésben.
Volt, aki az eredeti Commodore 64 alkatrészeit - az alaplapot, a funkciómentesített billentyűzetet és egy korszerűbb kártyaolvasót hekkelt egy általa dizánjolt készülékházba. Más a botkormányba épített változat, a C64DTV áramkörével is megelégedett, melyet a laptopnak éppen csak nevezhető, de kétségkívül hasznos Eee PC-hordozható változatába szerelt.
Kicsit időzzünk még a borítóképen látható, fantázia szülte eszközön.
Rutinosabbak biztosan észrevették, hogy az eszköz megálmodója az adatbevitelt a korhű - már a játékbetöltést magát is esetenként kalandossá tévő - adatkazettás megoldást választotta (A) - szemben az SX-64-gyel, melyre nem is lehetett ilyen eszközt csatlakoztatni - egyesek bánatára. Ezt sarkalatos pontnak gondolhatnánk a megvalósítás szempontjából, leginkább azért, mert többünknek még a legkisebb kazetta-lejátszó is, azaz a walkman - abból az időből - valami ilyesmit jelentett:
Ám a Panasonic már 1991-ben belépő szinten akkumulátoros, oda-visszajátszós walkmant hozott létre, mely mindössze pár milliméterrel volt nagyobb, mint a hagyományos kazettatok (!), ez volt az RQ-S15. Bár ez a programkazettáknál viszonylag fontos számlálót (B) nem tartalmazza, vélhetően nem nagy munka megoldani.
A "nyilak" (C) mellett négy további funkciógomb, és négy felső gomb is található (D) ezen a fantáziaterven. Szöveges kalandjátékokkal szinte biztosan nem, de az ügyességi játékok nyújtotta élményre alkalmas lehetne. A hangszóró (E) is megoldhatónak látszik, bár az elhelyezése nem biztos, hogy szerencsés. Másik problémás pontnak a kijelzőt mondhatnánk. Valójában ekkor, 1990-ben már rendelkezésre állt ez a technológia is, pl. a Casio TV-410 már 4" színes LCD kijelzővel készült - bár a valós felbontás, így az olvashatósággal kapcsolatban merülhetnek fel kételyeink.
Szóval az "extra" dolgok akár még elérhetőek is lehettek volna - bár az áruk még lehet kérdés - viszont az alaplap ilyen méretben való legyártásába beletört volna a "bicska". A ketyere esetén - mely ezt a cikket valójában ihlette - ezzel a problémával megküzdött az alkotó. Ennek alaplapja ugyanis a 2004-ben megjelent Jeri Ellisworth-féle C64DTV-ből származik, így a mérettel-melegedéssel, probléma nem lesz. Ennek további előnye, hogy nem emulátor, hanem egy chipbe épített C64-ről van szó, ráadásul hekkelhető. Végeredményben teljes értékű C64 építhető belőle - leszámítva a SID megvalósítás néhány gyengeségét. A kornak megfelelően SD-kártya olvasót is kapott, az elromlott Sega Game Gear házába épített prototípus.
A bal oldali vezérlőt, a D-pad-ot megtartotta, ez botkormányként funkcionál, fölötte a szürke gomb pedig szóköz. Négy további gombot szerelt az alsó részbe: F1, Delete, Return, Vissza - ezek egyébként Ebayről vásárolt PS3-kontroller gombok, jobb oldalon a START gomb immár Reset-ként funkcionál, a két további pedig az F7 és a botkormány tűz gombja. A bekapcsoló pedig a felső részen található.
Mindezt egy 2A-s 3,7 Voltos lítium akku táplálja, melyet microUSB-n keresztül lehet tölteni. Ezen kívül szükség volt egy billentyűzet vezérlőre is - valójában egyetlen gombnak, a SPACE-nek kellett, a többi ugyanis megvan a DTV-n is. Ez egy PC-s PS/2 csatlakozású billentyűzet elektronikájának barkácsolásával készült.
Az SD-kártya olvasó a hátoldalon található - SD2IEC áramkört használ -, mely lehetővé teszi a 30 beépített játékon túl más programok betöltését.
Azonban a lehetőségeinket korlátozza, hogy a nem kivezetett billentyűket, vagy fixen másik botkormányportot használó játékokkal ez az eszköz nem használható.
A DTV két easter egg-et is tartalmaz: a boot során a "K" billentyűt lenyomva a C64 BASIC-be kerülünk, vagy a jobbra-balra rángatással egy alternatív menüt tölt be az eszköz, mely fájlkezelőt is tartalmaz. Először ezért a K billentyű volt kivezetve, az SD-ről betöltött játékok esetén nem várt akadályok léptek fel: a crack intrókat a szóköz gombbal lehet átlépni, ellenkező esetben ott ragadunk, így a SPACE billentyű leváltotta "K"-t.
A 3.5"-os kijelző szintén Ebay-ról származik. Ez némileg nagyobb az eredeti Sega kijelzőnél, amin Dremel használatával segített az alkotó. Lehet érdemes volna egy Kickstarter kampányon elgondolkodni... Az építésnél a fentebb említett laptop-C64-et is építő Ben Heck videojáték konzol átépítő könyve volt segítségére, az alkotó Atari 2600-as kézikonzolt is épített már.
Aki a C64DTV nyújtotta hangnál sokkal ütősebb újdonságra, és a prototípus státusznál elérhetőbb termékre vágyik, nos, számukra is vannak hírek. A C64-cikksorozat első részének megírásakor a gép negyven évvel megjelenése után még nem volt teljes mértékben utánépíthető. Ez azonban azóta megváltozott: egyrészt a Mechboard64, azaz a Cherry kapcsolós billentyűzet gombsapkái is elkészültek, másrészt jailbar-nak nevezett függőleges képhibákat is javító, videochip-utánépítés is elkészült (2021-ben kezdett hozzá Randy Rossi, tavaly pedig már a béta tesztereknél volt) - ez a VIC-II Kawari, egy FPGA alapú eszköz, mely több érdekes bővítés (80 oszlopos kijelzés, 18 bites színtérből konfigurálható paletta) mellett NTSC és PAL rendszereket is támogat, a régi és az újabb alaplapba való chipet is helyettesíti, ráadásul az átkapcsolás akár szoftveresen is történhet - mindezt 73.95 euro-s áron. Ez az ár talán nem is olyan magas, ha figyelembe vesszük a bővítéseket, és azt, hogy a videochip a C64-ben elég gyakran a hiba oka, eléggé melegszik és változatos módokon kezd elhalni: szemetel, a sprite-ok hibáznak, stb).
A korszerű billentyűzet és a felpimpelt videokijelzés mellé nem is hiányozhat más, mint egy csöves erősítő az analóg hang mellé. A NuTube64 egy korszerű, a Korg Nutube 6P1 csöveken alapuló eszköze - igaz borsos áron: 500 USD - egy minden igényt kielégítő erősítő lehet.
Valójában nem ez az első ilyenfajta kísérlet erre a platformra, ott van például a Triod64, mely ECC86-os csövekre épül.
Ezek az Evolution64 elnevezésű Commodore 64 alaplapba csatlakoztathatók, mely közel 300USD-ért a feketére festett áramkör mellett robosztusabb tápáramkört, beépített PLA-t, multi-ROM-ot, a gyári chipek számára pedig különleges foglalatokat kínál.
Elhárult hát minden akadály egy valóban új Commodore 64 építése elől, és az is látható, hogy pénzt bőven locsolhatunk a C64-be... Akik nem terveznek ilyen mennyiségű összeget a gépre költeni, és úgy gondolják, az emulátorok is hozzák a Kawari képminőségét, nekik is akad újság: néhány napja elérhető a Pig Quest, melyet sokan régóta vártak. Ez egy nem lineáris játékmenetű, kétszáz képernyőt tartalmazó, zseniálisan megrajzolt (emlékezzünk, a mindössze 16 rendelkezésre álló színre és a gép további korlátaira!) ügyességi játék, szuper animációkkal, melynek öt világában változó időjárási körülmények, rengeteg mozgó ellenség és egyéb bigyó, harminchat egyedi zene is megtalálható.
A játék kizárólag 1MB-s cartridge verzióban vásárolható meg: 9.99 euro áron letölthető, a dobozos, arany cartridge-os változat pedig ennek hétszerese, és további hónapokat kell rá várnunk. Ennyiért minimum két óra szórakozást nyújt ez, a vélemények szerint egyébként viszonylag nehéz játék.
A szöveges játékok a maguk idejében igen népszerűek voltak, olyannyira, hogy még könyv formájában is voltak próbálkozások - például a Kaland-Játék-Kockázat formájában. Ennél idővel jóval több lehetőségünk nyílt az akciókra, mivel nem két lehetőség között dönthettünk, egyre bonyolultabb parancsokat is értelmezett a játék.
A Cloak of Darkness-féle próbálkozás után egy rendes, nyomozós, szöveges kalandjáték átirattal örvendeztette meg a Commodore-tábort Marco Giorgini, mely saját fejlesztésű játékmotorjára, a WIP C64-re épül. Az Accuse, egy Cluedo-szerű játék, szépen megrajzolt grafikák jellemzik.
Amennyiben megvásárolnád, nincs fix ár, "mondj egy árat te".
Aki a szövegelés helyett a tettek mezejére lépne, próbálja ki a Veggies VS Undead című alkotást, mely lényegében Plants VS Zombies C64 változatban.
Akit viszont sem a szövegelés, sem a tettek nem érdekelnek, csak ülne és nézne ki a fejéből, neki ezt a csodás 3D-motort ajánlom:
Ez a látványos alkotás Commodore 128-ra készült de az eredetije C64-re, a 2009-es Andropolis demó (4:10-től) rész. Amennyiben a látvány túlzottan felkavaró volt, megnyugtatásként egy nyugtató téli tájat tudok ajánlani így az évszak búcsúztatásaként:
Ezt egy 256 bájtos kód ihlette egyébként, és a C64-es megvalósítása egészen zseniális.
Ha már a látványnál tartunk... Az előző század legnagyszerűbb játékának kikiáltott Elite a teletext változat után nemrég fejlesztést kapott: Mark Moxon ezúttal a vonalrajzoló algoritmust optimalizálta.
Ez lényegében annyit jelent, hogy a régen használt módszer - az űrhajót minden fázis előtt letörölték, majd újrarajzolták - helyett ezt vonalanként teszik meg, így a zavaró vibrálás lényegében megszűnt. Vajon ez a fejlesztés rávesz-e, hogy újra nekiállj a galaxis(ok) meghódításának?
Végül hogy a Spectrumosok se maradjanak üres kézzel, bár nem egészen Spectrum - 28MHz-es Beta128 - de egy egészen érdekes Quake-szerű motort mutat ez a Wolfeinstein 3D változat:
Nincs benne sok szín, ahogy a Commodore első számítógépeiben, a PET-ekben sem volt. Ennek ellenére Shiru azt választotta és egy demonstrációs programot fabrikált rá. Mind a betöltés, mind, a hangkeltés speciális segítségével történt.
Akinek pedig eddigre teljesen besokallt a digitális technológiától, ajánlom ezt az analóg tank szimulátort tanulmányozásra:
