I. oldal

Jövő héten érkezik a PlayStation 4 talán legjobban várt játéka, az Uncharted 4, ami még a Microsoftot is arra késztette, hogy mélyen a zsebébe nyúljon, és bevásároljon magának némi ideiglenes exkluzivitást az új Tomb Raiderre. Mint kiderült, kár volt a sietség, a Naughty Dog nem tudott időre elkészülni, márpedig a lezáró résznek a lehető legjobbnak kell lennie, ezt a Sony is pontosan tudja, így maradt a végül fél évesre sikeredett csúszás. Ennek köszönhetően tavaly ősszel „csak” az Uncharted: The Nathan Drake Collection vigasztalhatta a PS4 tulajokat. Mivel rengetegen váltottak a japánok gépére ebben a generációban, ezért adta magát, hogy lehetővé tegyék azt, hogy az ikonikus sorozatot valahogy bepótolhassák, akik anno kimaradtak belőle. Mi időhiány miatt nem tudtunk anno foglalkozni a gyűjteménnyel, de a Thief’s End közelgő megjelenése jó ürügy volt, hogy elővegyük a lemezt, mert megérdemli a figyelmet.

Kezdjünk néhány szóval a sorozatról, de tényleg csak röviden, hátha van, aki burokban töltötte az elmúlt egy évtizedet: az Uncharted első része 2007-ben bukkant fel PS3-on, amikor a rendszernek még nagyon nagy szüksége volt AAA kategóriás exkluzívakra. A fejlesztő Naughty Dog híres volt arról, hogy mindent kiprésel az adott vasból, de még nekik is kevés volt három év ahhoz, hogy tökéletesen átálljanak az új architektúrára. Ettől függetlenül még az első rész is gyönyörűnek számított a maga korában, de nem csak ez, és a jó időzítés adta el. Nathan Drake személyében kaptunk egy szerethető, laza, Indiana Jones-szerű figurát, remek társkarakterekkel, történettel és környezettel, valamint nem utolsósorban tökéletes szinkronhanggal. Nolan North képes volt még a rosszabbul megírt beszélgetésekbe is színt vinni, nem is csoda, hogy az Uncharted után csak úgy szárnyalt a karrierje, mindenki őt akarta (de igazságtalan lenne azt mondani, hogy a többi színész nem érdemli meg a dicséretet).

Ha csak a játékmenetet nézzük, a széria sosem volt az akciójátékok csúcsa: egy kis fedezékből lövöldözés, némi ugra-bugra, itt-ott egy-két feladvány, amihez azért nem kell hat diploma. Viszont ahhoz bőven elég volt, hogy megtámogasson minden mást, amiről az Uncharted szól. Az pedig a filmszerű sztori, gyönyörű helyszínekkel és (a legtöbb esetben) érdekes karakterekkel. Mindenkinek megvan a kedvenc része, általában a második epizódot szokták piedesztálra emelni, és bár tény, hogy a legemlékezetesebb pillanatok talán abban vannak, az én szívemhez mégis a kezdet áll a legközelebb. Ha valakit részleteiben érdekelnek a különböző epizódok, akkor Dragon kolléga cikkeit az előző részekről itt és itt találja (sajnos a Drake’s Fortune-nél még nem írtunk konzolos játékokról), érdemes átfutni rajtuk. Most pedig foglalkozzunk azzal, mit nyújt nekünk a Nathan Drake Collection.

II. oldal

Egy lemez, három játék

A felújított gyűjtemény tartalmazza mind a három fősodorba tartozó játékot, tehát egy lemezen ott figyel a Drake’s Fortune, az Among Thieves és a Drake’s Deception. A Vitára megjelent Golden Abyss nem képezi a részét a kollekciónak, mert a kiadó úgy gondolta, hogy csak megtörné a többi rész varázsát, annyira elütne tőlük. A munkával a minőségi portjairól és felújításairól híres Bluepoint Games-t bízták meg, és azt kell mondjam, talán ez az eddigi legjobb művük. Normál esetben miből áll ugyanis egy felújítás manapság? Magasabb felbontás (1080p), jobb esetben 60fps, és kb. ennyi, örüljünk, hogy létezik. A Nathan Drake Collection azonban sokkal több szeretetet kapott ennél, pedig nem kis feladat lehetett portolni.

A legnagyobb előrelépés egyértelműen az első rész esetében tapasztalható. Ez megkapta a jobb karaktermodelleket a későbbi epizódokból (így már InGen sem fanyaloghat, hogy „csillog” a karakterek arca), felbukkant benne a második részben elterjedt motion blur, és rengeteg apró változtatást elrejtettek benne. Nagyobb látótávolság, anizotrópikus szűrés (végre!), részletesebb geometria, magasabb felbontású textúrák, a világítás finomhangolása pár helyszínen… látszik, hogy nagy gonddal végigmentek az egész játékon. Ráadásul a Drake’s Fortune még nagyon szenvedett a képtörésektől (vagy csíkozódástól, kinek mi), sokszor nem bírta tartani a 30 fps-t. Ez szerencsére immár nem probléma, betonstabil 60fps van végig, V-Sync-elve. Az MSAA élsimítást mondjuk lecserélték egy post process eljárásra, de a jóval magasabb felbontás miatt ez nem akkora probléma.

Érdekes módon beállítási lehetőségeket is kaptunk, ami ritkaság konzolokon. A motion blur például kapcsolgatható, ami jó, mert nem mindenki rajong érte, és az irányítást is megpiszkálták, szerintem előnyére (a célzás és lövés például lekerült a ravaszokra), de vissza lehet hozni a régi sémát is. Újdonság a fotó mód, amiben persze effektezhetjük is a felvenni kívánt képet és mászkálhatunk a kamerával, szóval elég menő screenshotokat lehet így készíteni. Ezek persze mind a három részre igazak, ahogy az is, hogy új fokozatokkal is gazdagabbak lettünk. Akik csak a történeten szeretnének végigmenni a negyedik rész előtt, kaptak egy sztori módot, amiben az sem baj, ha történetesen kétbalkezesek vagyunk, vagy pocsékak a reflexeink, mert annyira durva a célzás rásegítés. Akik viszont kihívásra vágynak, azok belevethetik magukat a „crushing” feletti „brutal” nehézségbe, ami még kevesebb hibázást fogad el tőlünk (pedig már a crushing sem volt piskóta).

III. oldal

Újdonságok még a speed runok, amiknél ugye az a cél, hogy minél hamarabb teljesítsük a játékot. Ehhez kötődően új trófeák is vannak, de egyébként a teljesítendő célok 90%-a ugyanaz, mint az eredeti játékokban, és nem minden új trófea kell a platinumhoz (a brutál fokozattól például megkímélnek minket). A multihoz kapcsolódóak pedig teljesen hiányoznak, mert erre a pár hónapra már nem akarta a Sony feldarabolni a játékos közösséget, így a multi teljesen kimaradt a második és a harmadik részből (az elsőben pedig soha nem is volt).

A Digital Foundry mérései szerint egyébként ez a két epizód már nem tudja tökéletesen tartani a 60fps-t, de 55 alá nem nagyon esik le egyik sem, és azt is csak a legdurvább jeleneteknél, szóval nem valószínű, hogy sokaknak fog feltűnni. Ami számunkra rejtély, hogy hogyan sikerült három, egyenként 20-40 gigás játékot felrakni egyetlen lemezre úgy, hogy a filmek felbontása megnőtt. Eleinte arra gondoltunk, hogy biztos lecserélnek néhány videót, és a PS4-re hagyják a renderelést, de mint kiderült nem így van, minden átvezető ott figyel a lemezen. Az új tömörítési eljárásokkal valahogy sikerült megoldani a problémát, a játékok pedig ügyesen képesek használni ugyanazokat az alkotóelemeket, így nincs redundancia az adatbázisban sem.

A PlayStation 4 menüjében egyetlen címként jelenik meg a kollekció, de azt elindítva pillanatok alatt tudunk váltani a különböző részek között, és mindegyiknek külön trófea részlege van, úgyhogy a maximalisták ellehetnek egy ideig.

Kipróbáltam egyszerre az eredeti PS3-as verziókat és a felújítottat is, mert érdekelt, hogy mennyire nagy a változás élőben. Az az igazság, hogy bár állóképen elég szép az előrelépés, játék közben a kinézeten nem érződik azért a generációs ugrás annyira, így aki végigvitte anno az összes részt, nem biztos, hogy motiválva lesz egy vásárlásra. Vannak persze pillanatok, amikor nagyon szembetűnő a különbség, de az idő nagy részében azért látszanak az előző generációs gyökerek. Viszont a képtörések hiánya, a 60 fps-nek köszönhetően reszponzívabb irányítás, és a sok apró újdonság egyértelműen élvezetesebbé teszi a felújított változatot, mint az eredetit, egyszerűen jobb játszani vele. Mivel a The Nathan Drake Collection már túlvan egy leárazáson, ezért azoknak is érdemes lehet elgondolkozni rajta, akik már végigvitték PS3-on a szériát, de szívesen felelevenítenék az élményeiket. Azoknak pedig, akik még sosem Unchartedeztek, és szeretik az ilyen akció-kalandjátékokat, kb. kötelező vétel. Tartalmas szórakozás, és nem árt egy kicsit megismerkedni az előzményekkel, mielőtt belevetjük magunkat Drake utolsó nagy kalandjába.

(Bár a minőségi beállítások rendben voltak, valamiért a PS4 elég erős tömörítést használt az elmentett képeken, valójában élesebb a játékok képe.)

Hasznos linkek:

iPon webshop: Uncharted - The Nathan Drake Collection