Újabb neutroncsillag-összeolvadást észlelhettek

A megfigyelés azt sugallja, hogy a kilonóvának nevezett események, amelyekben például nagyobb mennyiségben ezüst, arany és plantina képződik, gyakoribbak, mint eddig gondoltuk.

Újabb neutroncsillag-összeolvadást észlelhettek

2017. október 16-án egy nemzetközi kutatócsoport bejelentette, hogy először sikerült egy kozmikus esemény fény- és gravitációs hullámait egyszerre észlelniük. Ez volt ráadásul az első olyan alkalom is, amikor összeolvadó neutroncsillagok gravitációs hullámait detektálták a LIGO és a Virgo detektorai.

A Marylandi Egyetem kutatói beszámolójuk szerint egy nagyon hasonló eseményt figyeltek meg. A GRB150101B jelű gammakitörést elsőként a NASA Swift űrtávcsöve detektálta még 2015-ben. A kitörés forrását azóta a Chandra röntgentávcsővel, a Hubble-lel és a DCT nevű, 4,3 méteres földfelszíni távcsővel is megvizsgálták, és az észlelési adatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy a kitörést szintén ütköző neutroncsillagok okozták.

A GRB150101B és a gravitációshullám-detektorok által is észlelt GW170817 lefolyása ugyanis rendkívül hasonlónak bizonyult: egy rövid gammakitörés után erős kék fényt bocsátódott ki, majd a forrásból hosszabb ideig röntgensugarak érkeztek. Ráadásul az eseményeknek otthont adó galaxisok is nagyon hasonlóak. Mindkét esetben fényes elliptikus galaxisokról van szó, amelyeket néhány milliárd éves csillagok népesítenek be, és bennük a jelek szerint nem zajlik csillagkeletkezés.

Galéria megnyitása
A Hubble és a Chandra felvételei a GRB150101B-ről

Az optikai tartományú fénykibocsátás alapján mindkét esemény kilonóva lehetett: ilyen robbanások két sűrű égitest, például két neutroncsillag vagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk ütközéskor történnek a szakértők szerint, és bennük nagy mennyiségben képződnek nehezebb kémiai elemek, például, arany, ezüst, platina és urán.

A GRB150101B és a GW170817 között ugyanakkor sokatmondó eltérések is vannak, például a távolságuk. Míg a LIGO és a Virgo által is észlelt kitörés forrása 130 millió fényévre volt tőlünk, a GRB150101B-t keltő eseményre 1,7 milliárd fényévnyi távolságban került sor. És az utóbbiról nem állnak rendelkezésre gravitációshullám-adatok sem.

A szakértők szerint a nagy távolság miatt akkor is valószínűtlen, hogy LIGO észlelni tudta volna az ütközés keltett gravitációs hullámokat, ha működött volna a kérdéses időszakban. A hullámok ugyanis a hosszú úton annyit csillapodtak, amihez a jelenlegi detektorok nem elég érzékenyek. Gravitációshullám-adatok nélkül azonban nem lehet megmondani, hogy mekkora tömegű égitestek ütközéséről volt szó. Így az sem kizárt, hogy a páros egyik tagja nem neutroncsillag, hanem egy fekete lyuk volt, amihez hasonló ütközést még nem sikerült a gravitációshullám-detektorokkal észlelni.

A szakértők szerint az, hogy időben ennyire közel, az univerzum távoli pontjain sikerül kilonóvákat megfigyelni, azt jelzi, hogy ezek az események gyakoribbak lehetnek a véltnél. Kilonóvát elsőként a Hubble észlelt 2013-ban, ami azért volt különösen nagy jelentőségű, mert egészen addig rejtély volt, hogy mi lehet a vasnál nehezebb elemek fő forrása a világegyetemben.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap