Az európai-orosz űreszközzel a szerdai marsi leszállás során szakadt meg a kapcsolat, amelyet azóta sem sikerült helyreállítani. A NASA MRO nevű űrszondája másnap, október 20-án lefényképezte az ExoMars 2016 küldetés leszállóegységének tervezett landolóhelyét, és a területen két változás észlelhető az idén májusban készített felvételekhez képest. A nyilvánosságra hozott, 6 méter/pixel felbontású képen szerepel egy világosabb pötty, amely az elemzők szerint a 12 méter átmérőjű ejtőernyő lehet, és egy ettől mintegy egy kilométere északra fekvő, 15 x 40 méteres, bizonytalan körvonalú sötét folt, amely a Schiaparelli becsapódásának helyét jelezheti.

A kép és a telemetria adatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy a Schiaparelli fékező hajtóművei a tervezett 2 méteres magasság helyett már 2–4 kilométerrel a felszín felett lekapcsoltak, így az egység több mint 300 km/órás sebességgel csapódott a Mars felszínébe. Mivel a fúvókák a tervezettnél sokkal rövidebb ideig működtek, jelentős mennyiségű hajtóanyag maradhatott a fedélzeten, így könnyen lehet, hogy a landolóegység a leérkezés nyomán fel is robbant.

A héten az MRO nagyobb felbontású kamerája, a HiRISE is lefényképezi ugyanezt a területet, így újabb részletekre derülhet fény azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett Schiaparellivel. A szakértők azt remélik, hogy a következő képeken az elülső hőpajzsot is azonosítani tudják majd, és így megállapíthatják, hogy az mikor vált le. Azt továbbra sem tudni, hogy mi okozta a katasztrófát, de ha sikerül összerakni az események pontos menetét, remélhetőleg erre is fény derülhet.

A Schiaparelli valószínűsíthető becsapódási helye (vagyis a képen látható sötét folt) mintegy 5,4 kilométerre nyugatra van a kijelölt optimális landolóhelytől, és bőven a 100 x 15 kilométeres tág leszállóhelyen belül található. A szakértők közben azon adatok elemzését is folytatják, amelyeket TGO, a Mars Express és az indiai GMRT távcső vett a landolóegységtől a leszállás során. Úgy tűnik, hogy a Schiaparelli sajnálatos elvesztése ellenére a mérnököknek bőven lesz információjuk azzal kapcsolatban, hogy a kísérleti modullal mi volt a probléma, és mit kellene másként csinálni a 2020-as leszállóegység és rover landolása során.

A Schiaparellivel együtt érkező TGO kiváló egészségnek örvend, és jelenleg 101 000 x 3691 kilométeres, 4,2 napos pályán kering a Mars körül. A marsi légkörben metán nyomai után kutató szonda a következő hónapokban megkezdi műszerei kalibrálását, jövő márciustól pedig több légfékező manővert hajt végre a marsi légkörben, hogy az év végére 400 kilométeres körpályára álljon. A küldetés tudományos szakasza ezt követően fog elkezdődni.