- Meg kellett volna tartanod a pajzsot!
A szuperhős képregények, filmek legnagyobb része, főként a korábbi korszak termékei az akcióról, a hősies tettekről és a minden addiginál nagyobb veszélyek elhárításáról szóltak. A történet, a szereplők, beállítása is egyszerű volt. Vannak jók és vannak gonoszok. A jól az emberiségért, a jó eszmékért, a kár elhárításáért dolgoznak, cselekszenek, a gonoszok nyereségért, hatalomért, a pusztítás öröméért vagy a „mert megtehetem” credo érvényesítéséért.
Nagyon kevés a szürke zóna, még a kinézet is adott volt, a hős izmos, jóképű vagy csinos és ha akadnak is kisebb hibái, a jó cselekedetek messze felülmúlják azokat. A gonosz ha tett is segítő gesztust, tudni lehetett, hogy a túlélés vagy a kényszer szülte csak azt. Nincs középút, nincsenek szürke jedik, mert az árnyalást, emberközeli karaktereket jelentene és sok időt igényelne kibontani, megmutatni azt, hogy a belső küzdelmek, a tétovázás, az ambivalencia vagy a remény, a naivitás rosszhoz, jóhoz és kétes eredményekhez is vezethet és nemcsak egy személyiségen belül hanem a következmények tekintetében is.
A Marvel a személyesebb történetek felé fordult a negyedik fázisban. A WandaVisionből sem maradhattak ki a szuperhősös, akcióval megspékelt jelenetek, de a hangsúly a főszereplők és az őket körbevevő emberek motivációin, sötét titkain és az egymásra gyakorolt hatásán volt.
Persze a nagyvilág befolyása és reakciója sem maradt ki az itt okozott gubancból, de Wanda és Vízió története sokat felfedett abból is, hogy milyen sors, történet és út vezette el őket idáig. A The Falcon and the Winter Soldier az MCU (Marvel moziuniverzum) negyedik fázisának második alkotása és a történetszál szerint a WandaVision után játszódik, az Endgame (Végjáték) után hat hónappal.
A fő téma a blip utáni visszarázódás, Bucky Barnes / Tél Katonája / Fehér Farkas (Sebastian Stan) útkeresése azután, hogy kitörölték Wakandában az elméjéből a Hydra belé plántált kondicionált személyiséget. Elméletileg szabad ember, kegyelmet kapott, de a múlt sötét árnya és az általa elkövetett dolgok a jelenben is szembesítik azzal, hogy a következmények ott maradnak azután is, hogy ő „kiszállt”.
Sam Wilson / Sólyom (Anthony Mackie) is igyekszik visszatérni a családja életébe, de ez sem megy zökkenő mentesen, főleg, hogy új veszély üti fel a fejét a Flag Smashers (LAF) csoport tevékenységei miatt. Ez a csoport a blip előtti állapotok visszaállításán dolgozik, valamint az elképzelése szerint a határok megszűntetésével egy egységes világot kellene létrehozni.
Ha a WandaVision a 60-as évek (és az utána következő összes évtized) szitkomjaira volt felhúzva, akkor a The Falcon and the Winter Soldier a nyomozós (szuper) zsaru-páros filmeket vette alapul. Starsky és Hutch, Miamy Vice felütésre gondoljunk, de egy kis Terrence Hill és Bud Spencer hatást is érezni lehet benne, mivel Sam és Bucky időnként egy veszekedő, zsörtölődő házaspár szintjét hozza.
A sorozat első 2 része inkább az alapok lefektetéséért felelős. az LAF és az új Amerika Kapitány is keveri a szálakat, hőseink pedig együtt vágnak neki, hogy felgöngyölítsék az új szuper-katonák és a titokzatos szervezet hátterét. Feltűnik Helmut Zemo, beköszön Wakanda és hősök mellett antihősök tűnnek fel, miközben az is megkérdőjeleződik, hogy a jó oldal valóban az-e és az, hogy terrorista, felkelő vagy épp hazafi valaki, az főként nézőpont kérdése.
Elveszett, bonyolult világként jellemzi Warmachine is a jelent és ez kikacsintás a közösségi média, az online tömeges lincselés és véleményformálás, manipulálás világára is. A határok elmosódnak, az összefüggések eltűnnek a harsogó vélemények viharában és ami megmarad még mindig aggasztó kérdésként áll előttünk: lehet egyáltalán értelmezni a valóságot anélkül, hogy elkötelezzük magunkat egy eszme, egy oldal felé?
