- Minden.A.Legnagyobb.Rendben!
Wanda Maximoff és Vízió egy csendes kisvárosban, Westviewben laknak és megpróbálják eltitkolni az erejüket a szomszédok elől. Wanda és Vízió emlékei hiányosak azt se tudják, hogy kerültek a városba. Az idő folyamán rájönnek, hogy semmi sem az aminek látszik.
Szuperhős filmet láthattunk már dráma, noir, akció, vígjáték köntösben is, de a sitcom legjobb tudomásom szerint eddig kimaradt. Pedig nem is rossz ötlet a szuperképességeket egy olyan külvárosi/kisvárosi környezetbe helyezni, ahol a norma nagyon-nagyon szűk mezsgyén belül mozog csak, ahol a megfelelési kényszert a reggeli mellé adják és ahol a nyárspolgári allűrök és az amerikai álom valami nagyon fura táncot lejt.
Definíció szerint a sitcom: „a televíziós vígjátékok egy alfaja, melyben a szereplők és helyszínek mindig ugyanazok, a komikum forrása ezeknek az ismert szereplőknek és helyszíneknek szokatlan, érdekes helyzetekbe való helyezése”. Ehhez adjunk hozzá szuperhős képességeket, a normális világba való beleolvadás vágyát és sok humort, mert ez a próbálkozás tényleg a vicces és a szánalomra méltó között ingadozik. A Marvel moziuniverzum negyedik fázisának kezdetén járunk és a WandaVízió a Végjáték után játszódik. Vagyis elvileg Vízió meghalt/megsemmisült és Wanda is csak Hulk közbenjárása miatt tért vissza az életbe a Végjátékban de későbbi részekben a Blip megtörténtét is a sorozat részévé teszik a készítők (E03).
Az 50-es (aztán a 60-as, 70-es, 80-as, 90-es stb.) éveket visszaidéző sorozat remekül kikarikírozza az összes klisét és kész időutazás, de már az elején láthatóak a zavaró anomáliák. A főszereplők amnéziában szenvednek, miközben az őket körülvevő kis világ kérdésekkel bombázza őket a múltjukkal, kapcsolatukkal faggatva a párost. Időhurkokkal és kb. 10-15 éves ugrásokkal játszik a film, ami nekünk nagyon is nyilvánvaló, a főszereplőinknek viszont ha fel is tűnne, „visszatekerik” őket. Mellékszereplők elejtett vagy épp be sem fejezett mondatai mutatják meg, hogy bármilyen erő is tartsa fenn ezt a kis világot, úgy tűnik néha megakad.
Ami elsőre bugyuta kis vígjátéknak tűnik Twin Peakses fűszerezést kap, de már maga az alapötlet is olyasmi, amivel már videojátékokban is találkozhattunk. A Fallout 4 Tranquility Lane küldetése tökéletes példa rá, de a Saint’s Row 4, A Pleasant Day missziója is hasonló ötletből fakad. A hősöket beszippantja egy szitkom világ és valamilyen módon ki kell szabadulniuk onnan.
A sorozatban, amikor már nyilvánvaló, hogy a valóság valahol máshol van, gyorsan átugrunk a S.W.O.R.D. (Sentient Weapon Observation Response Division) főhadiszállásra, ahol a Captain Marvelből ismert Monica Rambeau is mélyen belekeveredik a két világ gubancaiba. Innentől kezdve pedig lassan nyilvánvalóvá válik mi zajlik valójában.
Kiderül ki manipulálja a valóságot és az egész Westview szomszédságot egy olyan világgá, ami nem akarja elengedni a szereplőit és mindent megtesz, hogy a külső hatásokat visszaverje vagy kitörölje. A sorozat a 6. részre indul be úgy igazán és onnantól már akciófilmes tempóba is átvált néha, ami jót tesz neki amellett, hogy megmarad a Westview fura sitcomjánál is.
Ha nem is hihetetlenül eredeti a WandaVision alapötlete, attól még egy nagyon jól működő sorozat, ahol végre nem a szuperhősök szuperségén van a hangsúly, hanem komoly szeletet kap az esendőségük és az emberségük (vagy hasonlójuk) is. Külön érdemes megemlíteni, hogy a Vision című 2015-16-ban kijött képregény már eljátszott a gondolattal, hogy Vízió családot szeretne és együtt beilleszkednének az emberek közé. Lehet, hogy Wanda ugyanerre vágyik?
