A zombis-túlélős zsáner kikerülhetetlen és azóta jó pár spin-offot megélt része a The Walking Dead, ami jó pár évre bebetonozta ennek a tematikának a népszerűségét. Rengeteg túlélős, zombis játék jelent meg az elmúlt években és úgy tűnik csak nem akar kifulladni a lendület. A Terminus: Zombie Survivors is ezt a sort erősíti, de érdekes a névválasztás is.
Egyfelől a Terminus egy hangsúlyos szerepet betöltő helyszín volt a sorozatban is, másfelől a szó végállomást, végső hatát is jelent. Ez pedig menedékként persze jelentheti a megpróbáltatások végét vagy legalábbis egy olyan közeget, ahol némi biztonság és kiszámíthatóság várja a sok megpróbáltatáson átesett túlélőket. A sorozatban is menedékként kezdte Terminus a funkcióját, azonban egy nagyon sötét fordulat a túlélés legkegyetlenebb arcát hozta középpontba.
A túlélés már önmagában egy óriási jelentőséggel és jelentéstartalommal bíró koncepció, a civilizáltsággal szinte alig egyeztethető össze vele, az altruizmussal kapcsolatban pedig állandó vitákat generál. Egyfelől a pszichológiai és a fizikai túlélés hatalmas erővel és rugalmatlan keretekkel feszítő, sok téren ösztönös szemléletet ad. A fekete-fehér gondolkodás, a kizárólagosság, a magunk vagy a hozzánk tartozók preferálása, valamint az extrémitástól sem visszariadó tettek mind azt üzenik, hogy nincsen második esély és egyetlen hiba is elég ahhoz, hogy elbukjunk. Bizonyos körülmények között pedig ez teljes mértékben igaz és bölcs irányelvnek tekinthető az egyén szempontjából.
A túlélés egyik legfontosabb alkotóeleme viszont a rugalmasság is, ami azt jelenti, hogy a kooperáció, a munkamegosztás, a közösség adta védelem (legyen az lelki, fizikai vagy erőforrás szempontú) kitágítja azokat a szűk határokat, amik egyetlen ember lehetőségeit jelentik. Mégsem könnyebb minden automatikusan, hiszen ösztönszintű túlélési reakciók vannak beprogramozva minden emberbe és ezek a személyiségstruktúra, az előéletünk, tapasztalataink, élményeink és traumáink, emlékeink szűrőjén keresztül szinte végtelen kombinációt hoznak létre, ami nem véletlenül súrlódik másokéval.
A Terminus: Zombie Survivorsban viszont nem közösséget kell menedzselnünk, elég lesz egyetlen emberrel elvergődnünk a túlélést jelentő Terminusig, bár az is igaz, hogy társakat is találhatunk - hogy mit kezdünk velük, az rajtunk múlik. A katona, tűzoltó, rendőr (vadakat terelő juhász nincs) a három – lássuk be okkal ajánlott – kezdő kaszt. Viszont aki szeretné kipróbálni, hogy milyen esélyei vannak egy tudósnak, atlétának vagy biztonsági őrnek és még sok más foglalkozásnak, annak egyszer el kell jutnia a Terminus végéig, ugyanis jó túlélő játékhoz híven a győzelem újabb képességeket és foglalkozásokat tesz elérhetővé.
Karakteralkotáskor jellemzőket (trait) is választhatunk, valamint beleszólhatunk, hogy a kezdő képességeink közül melyikre helyezünk nagyobb hangsúlyt, vagyis a RPG elemek eléggé meghatározzák, hogy milyen főhőssel vágunk neki a világvégének és a zombi veszedelemnek.
Véletlengenerált térképet kapunk minden egyes induláskor, több mint 150 féle helyszínnel találkozhatunk és több száz tárgyat találhatunk egy-egy végigjátszás során, vagyis azt lehet mondani, hogy újrajátszhatóság tekintetében mindig egy új kihívást kapunk. Nincs túlélő játék éhség szomjúság és alvás nélkül, úgyhogy a felfedezés és a továbbjutás mellett erre is figyelnünk kell. Itt jön be két dolog, amin sok játék elbukott már. Az egyik, hogy elég érdekes legyen a századik épület vagy helyszín átkutatása is, vagyis ne fulladjon monotonitásba a kaland. Ezt a Terminus egész jól megoldja, de inkább a kiszámíthatatlanság az, ami előre viszi, a felső nézetes, egyszerűbb grafikája miatt a külalak kevésbé segít ebben.
A másik, hogy RNGeesus mennyire fogad minket kegyeibe. Mert előfordulhat, hogy több életre elegendő élelmet találunk, konkrét kisvárost tudnánk ellátni kis túlzással a megtalált javakkal, de szomjan halunk. Nem tudom, hogy a túlélő mechanika javára írjam-e azt, hogy egy-egy alapvető dolog hiánya halált okozhat (ez nem lenne meglepő ilyen játéknál), vagy egész egyszerűen a balszerencse számlájára írjam a dolgot, de az igazat megvallva ez is beleillik a koncepcióba.
Nem áll messze a valóságtól az a megállapítás, hogy ez egy körökre osztott Zomboid. A mozgást, cselekvést, támadást, interakciót jelző akciópont (AP) a kulcsa annak, hogy mennyi mindent tudunk egy körben csinálni. És itt is okosan kell sáfárkodnunk a lehetőségeinkkel, ugyanis, ha túlságosan rohanunk, akkor könnyen csapdába kerülünk egy-egy arra bóklászó zombinak köszönhetően és mivel belőlük végtelen sok van, egy-egy bekapott sebzés, pár debuff és annyi nekünk. Ha viszont túlságosan óvatosan haladunk, akkor kevesebb erőforrást, fegyvert, craft alapanyagot találunk, tehát ismét csak kiszúrtunk magunkkal.
A crafting alapvető része a játéknak: fegyverek, felszerelések, étel, ruha, fejlesztések mind része annak a komplex rendszernek, amin belül igyekeznünk kell a lehetőségeinkből a legjobbat kihozni. Hálóval való halászattal, farm építéssel is próbálkozhatunk, de a fő probléma ezeknél is az lesz, hogy a zombik bizony nem fognak elfogyni. Járműveket is találhatunk, amik meggyorsítják a mozgást, de üzemanyagra és javításokra is szükségünk lehet, hogy használhatóvá tegyünk például egy autót. A játék helikoptert, motorcsónakot is mutat az trailerben, de lehet, hogy ezek a megmenekülés eszközei lesznek inkább.
Összességében a Terminus: Zombie Survivors hozza a kötelezőt és még egy kicsit annál is többet. A komplexitása, a random térképek miatt nehéz megunni, a craftolás is eléggé kiterjedt, hogy sok tennivalót adjon.Akit a grafika és a leegyszerűsített felület nem zavar, annak biztosan rengeteg óráig remek játszóteret ad a játék, aki pedig máshogy gyakorolná a túlélést, annak ott a 7 Days to Die vagy az emlegetett nagy testvér, a Zomboid.
