A zombi apokalipszissel foglalkozó művek legtöbbje kétféle irányba viszi a történetét. Az egyik egy örökös utóvédharc a végtelen fenyegetés ellen és ebbe nem csak az élőholtak, hanem gyakran a túlélő emberek is beletartoznak. A másik irány a közösségek formálódását, az emberi jellemzőket, a gyarlóságot és az azon való felülemelkedést vizsgálja, bár átfedések gyakran vannak a két irány között.
A Project Zomboid komoly rajongótáborral rendelkezik és ott merült fel egyszer, hogy vajon 100 ember újra tudja-e alkotni a civilizációt a játék keretein belül. A kísérletre tapasztalt és kezdő játékosokat is meghívtak és a frakciókra bomlás, a belharcok, a minden áron rendfenntartó és a pusztuljon mindenki végletek végül egészen érdekes végkifejletet hoztak. Hasonlóan jó szimuláció a State of Decay, ahol a közösségeken és az építkezésen van a hangsúly, bár a játék nehezen tudta megoldani azt, hogy ne fogyjon el a nyersanyag a térképről, egyszersmind kikényszerítve a továbbköltözést. A túlélő játékok előszeretettel dobják a játékosokat zombik közé, a Scum, a DayZ, a Days Gone, a Dying Light, a HumanitZ például mind erre az alapra épít egy sajátos felfogással és kerettel.
A 7 Days to Die-ban egy szál semmiben kezdünk egy ellenséges és akkor még ismeretlen világban. Ez mind a karakterünkre, mind ránk, játékosra igaz, hiszen most csöppentünk bele egy olyan keretbe, aminek a tágabb értelmezését sok játékban láttuk már, de a részleteivel minden egyes alkalommal meg kell ismerkednünk. Az eligazodásban szó mi szó nem kapunk túl sok segítséget, hacsak a Challenge menünél található, tapasztalati pontot érő célokat nem nézzük. A szerver beállításait nézve is derenghet valami a játékmechanikákból, de ez is alig több a semminél.
A jelenkori keretek egy teljesen elpusztult civilizációt sejttetnek, ahol néhány (vad)állat, pár halhatatlan és megtámadhatatlan kereskedő (khm…) és persze a játékosok maradtak életben. Ami még mozog, az zombi lesz, vagy élőhalott lény és azon belül is figyelnünk kell rá, hogy milyen fajta hullát sodort elénk a játék. A 34 féle ellenség nagy része csak a ruházatában tér el, de persze vannak speciális képességekkel bíró élőholtak is, mint a pókszerűen mászó spider, a mindenkit odavonzó screamer, a brutálisan erős demolisher vagy a távolsági támadásra is képes mutated zombi. Ez kezdésnek nem rossz, de nem ad olyan változatosságot, amit egy ekkora játéktól elvárna az ember. A nagyobb elődökhöz hasonlóan éjszaka gyorsabbak és halálosabbak itt is a zombik, az igazi meglepetés azonban a játék nevében rejlik.
A hét nap ugyanis azt jelenti, hogy hetente lespawnol – persze éjjel – egy zombi horda, akik egyetlen célja, hogy minket elkapjanak. Mindig tudják hol vagyunk és komoly felkészültséget igényel a legyőzésük, főleg a játék korai szakaszában. A legtöbb játékost elsöpri ez a roham, ami szerver beállításoktól függően súlyos veszteségekkel, felszerelés elvesztéssel vagy egy kis XP mínusszal játhat. Ez utóbbi azért is érdekes, mert egy olyan mechanikát is behoz a játékba, ami a túlélést és a játékon belüli odafigyelést, „okosan” játszást hátráltatja.
Ha ugyanis alig veszítek valamit, akkor a nehézségeket úgy fogom megoldani, hogy megöletem magam. Ha jóformán nincs következménye a halálnak, akkor nem leszek óvatos, nem gondolom meg háromszor is, hogy hová hogyan lopakodok be lootolni, vagy mekkora veszélyt vállalok mondjuk egy új biom felfedezése során. Ez szembe mehet azzal, amiért a játék létezik, de érthető, hogy nem mindenki akar végletekig kihegyezett, vérrel verítékkel előre araszoló tempóban játszani.
Igazából amennyi féle zombi-túlélő játék van, volt és valószínűleg lesz, az egyértelművé teszi azt is, hogy mindenki tökéletesen fog tudni már harcolni, gyűjtögetni és építeni, vagyis szinte észre se vesszük, ha a legrosszabb bekövetkezik, csak épp stílust váltunk. A szakadt farmer még menőbb lesz, a tisztított víz lesz az új kóla, a tábortűzön sült húsra pedig Michelin csillagokat adunk. Viccet félretéve, a túlélés és a gyűjtögetés mellett a 7 Days to Die másik nagy dobása a bázis építés.
A játékban minden rombolható (a kereskedőket kivéve) és ez alatt nem csak azt kell érteni, hogy a falakat lebontjuk, hanem azt is, hogy áshatunk a föld alá, építhetünk föld alatti bázisokat, alagsort, pincét, bányát is. Vagy, ha úgy alakul leáshatunk és onnan is bejuthatunk egy-egy épületbe. Ezt persze a zombik is tudják és lelkesen verik szét kockáról kockára az épületet, ahol megbújtunk.
A saját ház/bázis építéséhez viszont annyiféle nyersanyagot és főként építőkockát kapunk, hogy a Lego, a Minecraft együtt elbújhat mögötte. Elképzelésem sincs, hogy a fejlesztők között mennyi építészmérnök van, de szó szerint zavarba ejtő és elrettentő az a bőség, amivel egy egyszerű falat, boltívet, kiszögellést vagy hasonlót összerakhatunk.
Aki viszont szeret ilyesmivel molyolni és nem elég neki az ARK vagy mondjuk a Conan Exiles jellegű, egyszerűbb bázisépítés, az konkrétan heteket és hónapokat eltölthet a tökéletes épület, Minecraftra hajazóan, kockánként való felhúzásával, finomításával és díszítésével – ügyelve persze arra is, hogy zombi és horda biztos legyen, amennyire csak lehet.
A karakterünk fejlődése volt az a pont, ahol azt éreztem, hogy a Fun Pimps annyira újat és mást akart összehozni, hogy végül a saját csapdájukba estek. Addig rendben van, hogy XP-t szerzünk és ebből fő jellemzőket, valamint különféle fegyverekhez, páncélokhoz, tudáshoz és harcmodorhoz szükséges skilleket, passzívokat szerzünk. Ez a része komolyan tetszik és az RPG elemek ilyen téren való beemelése nagyon jól illik a túlélő játékokhoz.
Ami viszont már furcsa volt az az, hogy hiába építesz, ölsz zombikat, craftolsz vagy gyűjtögetsz, ez semmiféle hatással nincs a fejlődésed azon részére, hogy jobb páncélt, fegyvert, ételt vagy fejlettebb craft asztalt tudj készíteni. Ez utóbbihoz magazinokat kell gyűjtögetned és kötszert pl. akkor tudsz gyártani, ha mondjuk 5 elsősegéllyel foglalkozó magazint elolvastál. Jobb páncélokat akarsz viselni, gyártó vagy kovács asztalokat készítenél? Olvass megfelelő magazinokat. Teát főznél sima tisztított víz helyett? Magazinok. Nem mondom, hogy élhetetlen, de az én tetszésem nem nyerte el, pláne, hogy esetleges és a szerencsén is múlik miből mennyit találunk.
A felfedezhető térképek hatalmasak és kész szerencse, hogy járművek is kerültek a játékba. Több féle biommal is találkozhatunk – havas, radioaktív pusztaság, leégett erdő, sivatag, erdős és mindegyiknek megvan a nehézsége, a jellemző zombijai, lootja és nyersanyagai. A biomokban a hőmérséklet, a ruházat is szerepet játszik, ahogy az is, ha pl. elázunk. Ez, az étel, ital és az egészségünk karban tartása mellett elég sok menedzselni valót ad, kivéve persze, ha könnyű beállításokkal játszunk, akkor egy halál mindent megold és 100%-ra feltöltve mehetünk tovább.
Az mondjuk tetszett, hogy nem egyértelműen könnyű még 8-10 órával a kezdés után, hogy enni és inni tudjunk. Egyre többet tudunk és hatékonyabb ennivalót gyártunk, de a megszerzéséért akkor is tenni kell, nem esik a nyakunkba olyan sok belőle, hogy hátra dőlhessünk és a nagybetűs túlélést nem butítja le a harcra - talán a Scum volt még hasonlóan kiegyensúlyozva.
A 7 Days to Die leggyengébb pontja a grafikája. Nem egy kifejezetten csúnya játék, de túlságosan is statikus a motor, amit használ. Persze mozognak a fák és a növények is, de az egész világ mozdulatlannak és túlságosan merevnek érződik, mintha nem is lenne fizika a játékban. Zene terén elhanyagolható, ami szomorú, belegondolva milyen zenéket kapott pl. a Conan Exiles. Hangeffektek szempontjából egyfelől túl kevés a változatosság, másfelől jól megoldották a készítők, hogy szinte sosem tudni, honnan jön egy hörgés és ez tovább növeli a túlélő-horror hangulatot.
A procedurálisan generált világok nagyon jó alapot adnak az újrajátszáshoz és a világ minden idejét rászánhatjuk a lootolásra, építkezésre és a felszerelésünk, valamint a karakterünk felszintezésére. Egy pár új ellenség, egy élettel telibb világ nem ártana neki, ahogy az sem, ha több féle küldetés is lenne. Mivel gőzerővel fejlesztik még a játékot, ezért nem kétlem, hogy sok téren fejleszteni és bővíteni fogják, az alapok viszont a helyükön vannak és tárt karokkal várják a hullajelölteket, érkezzenek egyedül vagy csapatosan.
