A közösségimédia-platformok tele vannak tudományosnak beállított, de hamis, megtévesztő állításokkal, például hogy a Föld lapos, vagy hogy az éghajlatváltozás csak átverés. A téves információk nagy károkat okozhatnak, aláásva a közegészségügyi erőfeszítéseket és a bolygó jólétét, ezért a tudományos szereplők egyre gyakrabban kényszerülnek harcolni ezek ellen, ami nem egyszerű feladat, és nem egyértelmű, hogyan érdemes hozzáfogni. „Nagyon fontos megérteni a tudománnyal kapcsolatos téves információk eredetét, terjedését és hatásait” – figyelmeztetnek egy vonatkozó anyagban a szakértők.
A téves információk természetének kutatói az emberi fajon kívül is vizsgálódnak, mivel a jelenség nem korlátozódik ránk. A Cornell kutatói például éppen pár hete számoltak be arról az Interface című folyóiratban, hogy nem csak az emberek szenvednek a megtévesztő információk hatásaitól, hanem a halak, egyes rovarok és még a baktériumok is. „Az reméljük, hogy tanulhatunk valamit ezekből a természetes rendszerekből” – mondja Andrew Hein komputációs biológus, az új tanulmány egyik szerzője.
Pánikoló halak
Hein halakkal kapcsolatos kutatásai során kezdett el érdeklődni a megtévesztő információk természetes története iránt. Kollégáival együtt a francia-polinéziai Mo’orea-sziget korallzátonya körül úszó halrajok mozgását vizsgálták. A halak nagy csoportokban maradva olyan előnyöket élveznek, amelyek egyedül nem állnak rendelkezésükre. Például együttesen éberebben figyelhetik a ragadozókat. Amikor az egyik hal veszély észlel, másik irányba kezd úszni. Ez az információ aztán gyorsan elterjedt az egész halrajban, amelynek tagjai így együtt menekülhetnek.
Ami Heint és társait megdöbbentette, hogy a halak milyen gyakran tévednek. „Minden rendben van, semmi sem történik, erre az egyik hal hirtelen menekülni kezd, mintha az élete múlna rajta” – meséli a kutató. A többiek persze ezt észreveszik, és ők is menekülni kezdenek, így rövidesen nagy számú állat próbál együtt elszökni a nem létező veszély elől. Az ilyen megfigyelések késztették arra Heint, hogy elkezdjen gondolkodni az interneten terjedő álinformációkról szóló kutatásokról. Ahogy mondja:
„Egyszer csak bevillant, hogy pontosan ugyanazt látjuk mindkét esetben: téves információk kaszkádszerű terjedését.”
Hein és kollégái a téves információk kaszkádszerű terjedésének vizsgálatát más fajok körében is folytatták. A nagy csoportokban élő állatok, a páviánoktól a termeszekig, folyamatosan kommunikálnak egymással – ami lehetőséget teremt a hibás információk beépülésére is. De nem csak a többsejtű állatok cserélnek információkat. A baktériumok is jeleket küldenek egymásnak a környezetükről, és az információkat felhasználva kollektív védekezést szerveznek a támadások ellen. És testünkben is folyamatos kommunikációban állnak egymással az immunrendszer sejtjei, miközben védenek a betegségek ellen.
Eddig mégis viszonylag kevés kutató vizsgálta, hogy a természetes világban az információ hogyan válhat téves információvá. „Ezt nagyon nehéz tanulmányozni” – mondja Hein. „Egy baktériumot nem lehet megkérdezni, hogy tényleg elhitte-e, amit a másik baktérium mondott neki, vagy sem.” A kihívást tovább nehezíti, hogy a baktériumok és más fajok nagy társas hálózatokban élnek. Az ezekben a rendszerekben az áramló információk menet közben torzulhatnak.
A rendszer része
Új kutatásuk során Hein és kollégái matematikai modelleket fejlesztettek ki, amelyek bármely faj téves információinak vizsgálatára alkalmasak. A szakértők ezeket felhasználva megbecsülhetik egy organizmus meggyőződéseinek pontosságát és azt, hogy más organizmusoktól származó információk milyen mértékben változtatják meg meggyőződéseiket. Ezeket a modelleket tanulmányozva Hein és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a téves információ valószínűleg alapvető jellemzője minden kommunikációs rendszernek a természetben. Ami komoly fenyegetést jelent a túlélésre nézve.
Korábban egyes biológusok a téves információt kisebb kellemetlenségnek tekintették. Ha egy hal ok nélkül elmenekül, akkor veszít némi időt, amit táplálkozásra fordíthatott volna. De ez csekély ár, amelyet ellensúlyoz a ragadozók elől való menekülés előnye. Hein szerint azonban a túlzottan ijedős halak, amelyek túl sok téves riasztásra reagálnak, veszélybe sodorhatják túlélésüket. „Az ár nem csak egy ebéd kimaradása” – mondta Hein. „Hanem az összes ebédé.”
Walter Quattrociocchi, a római Sapienza Egyetem adatkutatója, aki nem vett részt a vizsgálatban, egyetért:
„Mindez azt mutatja, hogy a téves információ nem anomália vagy morális kudarc, hanem a zajos, korlátozott kontextusú és tökéletlenül dekódolható kommunikációs rendszerek strukturális következménye.”
A téves információk okozta fenyegetés olyan védekezési mechanizmusok kialakulásához vezetett, amelyek elég hatékonyak lehetnek, hogy elfedjék a megtévesztő információk jelentette valódi fenyegetést a természetes környezetben. Hein a halakkal kapcsolatos saját kutatásai során fel is tárt egy stratégiát a téves információk megállítására. Amikor az állatok kis csoportokban úsznak, nagyon érzékenyek a körülöttük lévő halak mozgására. De nagyobb csoportokban az agyuk visszaszorítja ezt az érzékenységet. Vagyis sokkal több hal mozgásának változására van szükség ahhoz, hogy irányt váltsanak.
Ez a stratégia nem szünteti meg a téves riasztásokat, jegyezi meg Hein. De korlátozza azok mértékét: a téves riasztások elhalnak, mielőtt az egész halrajt átverhetnék. „Gyanítom, hogy ezekben a társas rendszerekben több mechanizmusnak is lennie kell a téves információk kezelésére” – mondja Hein. „Ellenkező esetben egyszerűen nem tudnának fennmaradni.”
Komplex kérdések
Cailin O’Connor, a Kaliforniai Egyetem téves információkkal foglalkozó szakértője úgy véli, hogy a Hein és kollégái által felvázolt modellek túl egyszerűek ahhoz, hogy leképezzék az ilyen információk komplex hatásait. Például egyetlen információ egyszerre több hiedelmet is befolyásolhat. „Ha arról beszélünk, hogy egy információ biológiai értelemben téves, akkor valami komplexebbre lesz szükségünk” – mondja O’Connor.
A téves információkkal kapcsolatos komplexebb modellek kidolgozása azonban különösen nehéz abban az időszakban, amikor maga a kutatási terület is folyamatos támadások kereszttüzében áll. Egyes politikai irányzatok például azzal vádolják a téves információk kutatóit, hogy korlátozni akarják a szólásszabadságot, és egyre kevesebb támogatás jut az ilyen kutatási irányokra.
Ilyen körülmények között elég nehéz érdemben gondolkozni a téves információk társadalmi jelentőségéről. Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy nem is az álhírek nem jelentenek a legnagyobb veszélyt a társadalomra, hanem sokkal aggasztóbbak azok az információk, amelyek szűken véve igazak, de félrevezető benyomást keltenek. A téves információk meghatározásáról való konszenzus hiányában nem egyszerű hatékony megoldásokat találni. A természet azonban inspirációt nyújthat, mondja O’Connor.
Szerinte a kutatók túl gyakran gondolják, hogy a megoldás egyszerűen annyi, hogy meg kell próbálni segíteni az embereknek, hogy intelligensebben ítéljék meg az interneten látottakat.
„Ne az embereket próbáljuk meg okosabbá tenni” – mondja a szakértő. „Ezzel csak korlátozott eredményt érhetünk el. Jobb algoritmusokra van igazán szükségünk.” A halak nem azzal küzdik le a téves információkat, hogy okosabbá válnak. Nem ellenőriznek minden jelzést, amit más halaktól kapnak. Ehelyett érzékenységüket igazítják az információkhoz, legyenek azok igazak vagy hamisak. „Nyilvánvalóan több ötletre szükségünk ahhoz, hogy társas fajként megbirkózzunk ezzel a problémával. És talán ráakadunk még pár ilyenre, ha megnézzük más fajokat” – teszi hozzá Hein is.
