A Télapológia sok tekintetben rokonítható az olyan tudományterületekkel, mint a részecskefizika vagy a csillagászat: az adatgyűjtés jól meghatározott időszakokra korlátozódik – minden évben decemberre, amikor a megfigyelés tárgya kimerészkedik titkos, a feltevések szerint északi bázisáról. És ezekben a rövid időszakokban, különösen december 6. és karácsony napjaiban, amelyekre a Mikulás működése kulminálódik a világ különböző kultúráiban, rengeteg, gyakran ellentmondásos adat gyűlik össze rövid idő alatt.
A munka java pedig csak ezt követően jön, a beérkező információhalmaz hónapokra, évekre munkát ad a kutatóknak, akik elemzik az adatokat, és megpróbálják megfejteni a rejtélyes Mikulás titkait. És közben persze azon is dolgoznak, hogyan tudnának jobb megfigyeléseket végezni a következő észlelési időszakban, vagyis a következő decemberben (például érzékenyebb radarrendszerek, gravitációshullám-obszervatóriumok, műholdak, újfajta érzékelők és jobb modellek révén).
Hogyan észleljünk Mikulást?
Hogy maga a megfigyelés hogyan zajlik, arra jó példa a NORAD működése, ahol más, sokkal titkosabb télapológiai projektekkel ellentétben a nagyközönség is bepillantást nyerhet a Télapológia egy fontos vonulatába, a Mikulás útjának nyomon követésébe. Az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság ugyanis egy éjszaka, december 24-ének éjjelén (amikor a Mikulás az angolszász országokat és mindazon egyéb területeket járja, ahová hagyományosan karácsonykor érkezik) évek óta élőben közvetíti, merre jár a szakállas öreg, így a kicsik és a nagyok egyaránt nyomon követhetik az útját a neten, telefonos vagy szöveges üzenetes tájékoztatás útján, vagy az erre a célra fejlesztett alkalmazás révén.
A NORAD kiválóan alkalmas erre a célra, hiszen az év többi részében is az a feladata, hogy monitorozza az Egyesült Államok, illetve Kanada légterében és vizein megjelenő objektumokat, és azonosítsa, hogy ezek fenyegetést jelentenek-e vagy éppen ajándékot hoznak.
Ami a télapológiai észleléseket illeti, az Északi-sarkot elhagyó Mikulást elsőként az NWS (North Warning System) nevű radarhálózat detektálja, amely Kanada és Alaszka északi részein található.
A radarhálózat maximális hatótávolsága 370–460 kilométer, így a rendszer nem képes rögtön észlelni a Mikulást, ahogy az útra kelt. A karácsonyi időszakban rendszerint éjfél körül szokták először detektálni a szánt, amely keletről nyugat felé halad, mondja Cameron Hillier őrnagy, a NORAD szóvivője.
Ahogy a szán kikerül az NWS által felügyelt területről, a műholdak veszik át a nyomkövetést. A Mikulást az infravörös tartományban érzékeny űreszközökkel monitorozzák, amelyekkel kiválóan nyomon követhető Rudolf vörös orra. Hillier elmondása szerint a műholdakon kívül sok országban vadászrepülőket és más légi járműveket is bevetnek a Mikulás monitorozására. A NORAD-ba beérkező adatok alapján aztán egyrészt a nagyközönséget tájékoztatják a kutatók arról, minden menetrend szerint halad-e. Majd az ünnepi időszak után az adatok átfogóbb elemzése is megkezdődik, ami alapján aztán évről évre új eredményeket és elméleteket publikálhatnak a Télapológia művelői, kicsit közelebb hozva a világot ahhoz, hogy megértsük végre ennek a különös jelenségnek a részleteit.
Hőpajzs száncsengőkkel
A Télapológia legfontosabb alapkérdése, hogy hogyan képes a Mikulás ilyen rövid idő alatt ennyire sok helyre eljutni. A szán meghajtásának lehetséges módjairól már többször értekeztünk a korábbi években, így most inkább azt vesszük górcső alá, hogy vajon miként lehetséges, hogy a hihetetlen sebességgel száguldozó Mikulás nem ég el teljes rakományával együtt a légkörben.
Az egyik lehetséges magyarázatot erre az lehet, hogy egy töltött részecskékből álló ionpajzsot használ, amelyet egy mágneses mezővel tart egyben. A Rutherford Appleton Laboratórium munkatársai évek óta tesztelnek olyan miniatűr „magnetoszférákat”, amelyek elviekben védelmet tudnak nyújtani a nagy energiájú kozmikus sugárzástól, köztük a Napból származó energetikus részecskéktől. Ezt a pajzsrendszert, amelyhez hasonlót a Mikulás is alkalmazhat, a szakértők elsősorban az űreszközök érzékeny elektronikus rendszereinek védelmére és egy napon talán az űrutazók megóvására használnák. Ki tudja, talán valamelyiküknek éppen a Mikulástól kapta a tippet.
Az is bizonyosnak tűnik, hogy a Mikulás szánja a lehető legjobb hőellenálló anyagokból készül. A szán a Föld népességének növekedésével minden bizonnyal rendszeresen fejlesztéseken megy át, hogy meg tudjon felelni a növekvő terhelésnek.
A jelenlegi összetétellel kapcsolatban a legjobb kiindulópontunk egy brit kutatás lehet, amelynek keretében igazolták, hogy a tantál-hafnium-karbid nevű kerámia 4215 °C-os olvadásponttal rendelkezik.
Az anyag iránt máris nagy az érdeklődés az űriparban, hiszen ideális lehet hőpajzsként alkalmazva az olyan űreszközök védelmére, amelyek hasonló sebességekkel lépnek be a Föld légkörébe, mint amennyivel a Mikulás száguldozik a decemberi éjszakákon.
A zsák egyesített elméletei
A Télapológia egy másik fontos területe a Mikulás zsákjával kapcsolatos kutatási eredményeket és teóriákat fogja össze. A kérdéses objektumból elképesztő mennyiségű játék kerül elő, ami nehezen egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a szán kiterjedése a szemtanúk és a mérések alapján véges, és a rénszarvasok teherbírása sem korlátlan, akármennyire is fel vannak turbózva különböző technológiai (és talán genetikai) megoldásokkal.
Egy friss teória a feneketlen zsák kérdését a húrelméletre vezeti vissza. A húrelmélet lényege, hogy az univerzum anyagát adó részecskék olyan egydimenziós húrok fizikai manifesztálódásai, amelyek kitöltik a téridőt. Ez az elmélet az ismert négy dimenzión (a térbeli 3 és az idő) túli dimenziók létezését feltételezi, amelyekből a különböző vonatkozó elméletek alapján összesen 10, 11 vagy 26 darab van. Az ismeretlen dimenziók hollétére az egyik lehetséges magyarázat, hogy ezek önmagukba hurkolódva léteznek, és olyan kicsik, hogy csak nagyon közelről vehetők észre.
Innentől teljesen világos a télapológiai vonatkozás: ha a rejtett dimenziók egyike vagy netán több is a Mikulás zsákjában kapott helyet, az öregnek máris szinte korlátlan hely áll rendelkezésre a játékok és egyéb ajándékok tárolására.
Egy ilyen zsákkal ráadásul a súlyprobléma is megoldódna. A húrelmélet születésének egyik fontos oka volt, hogy kvantumelmélet nem ad magyarázatot a négy ismert közül az egyik alapvető kölcsönhatás, a gravitáció működésére. (A többi háromra, az elektromágnességre, a gyenge és az erős magi kölcsönhatásokra viszont igen.)
A gravitáció kapcsán az egyik nagy probléma, hogy nem világos, miért olyan gyenge nagy távolságokra nézve. Egyes fizikusok ezért úgy gondolják, hogy a gravitáció egyes hatásai hajlamosak átszivárogni a húrelmélet ismeretlen dimenzióiba. Vagyis egy extra dimenziókkal operáló zsák elviekben óriási tömegeket hordozhat, miközben kívülről pehelykönnyűnek tűnik.
Mikulás szuperpozícióban
Persze minderről azoknak is megvan a véleményük, akik szerint inkább a kvantumelmélet valamilyen továbbfejlesztése szolgáltatja majd azt az egyesített teóriát, amellyel végre a gravitáció is egységes keretrendszerbe kerülhet a többi kölcsönhatással. A Télapológia kvantummechanikai vonulatának művelői szerint a Mikulás kapcsán alapvetően hibás az az elképzelés, hogy a szakállas öreg ténylegesen utazik az ajándékozós estéken.
Ehelyett inkább arról lehet szó, hogy a Mikulás ilyenkor kvantum-szuperpozícióban van, és egyszerre létezik az összes célba vett háztartásban, szimultán osztva ki az ajándékokat.
A kvantum-szuperpozíció köztudottan nagyon instabil, így különösen fontos lehet az a hagyomány, hogy a gyerekek időben aludni menjenek a Mikulás munkás napjain, mert ha esetleg elcsípik ajándékosztás közben, azzal veszélyeztetik a rendszer működését, hangsúlyozzák a dublini Trinity College témát kutató szakértői.
Ha a Mikulás valóban képes makroszkopikus kvantum-szuperpozícióra, az azt is megmagyarázná, hogy miért nincs telepakolva a szánja high-tech hajtóművekkel: ez nem egy körmönfont álcázórendszer eredménye, hanem semmi szüksége a sebességre, hiszen kvantumszinten oldja meg a problémát. Ha ez így van, akkor viszont a NORAD rendszerei valószínűleg valamiféle elterelő hadműveletet monitoroznak, amit a Mikulás annak érdekében vet be, hogy eltitkolja, mennyivel előrébb jár a fizika megértésében mindenki másnál.
