Körülbelül 67 millió évvel ezelőtt, a mai Montana területén, egy ambiciózus dinoszaurusz találkozott egy termetes triceratopsszal. Mind a ragadozót, mind a kiszemelt zsákmányt elsodorta egy árvíz, vagy eltemette egy homoklavina, így csontvázuk megmaradt, és egy kusza halomban fosszilizálódott. A szakértők kezdetben azt feltételezték, hogy az ősi támadó egy fiatal Tyrannosaurus rex lehetett. De a fosszília első mélyreható elemzése, amelyet a napokban tettek közzé a Nature magazinban, bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a ragadozó egy majdnem felnőtt Nanotyrannus volt, vagyis egy miniatűr tirannoszaurusz, amelynek létezéséről régóta vitáznak a kutatók.
Nick Longrich, a Bathi Egyetem paleontológusa és a Nanotyrannus létezésének egyik támogatója szerint az új felfedezés kétségen felül igazolja a faj létezését. „Rengeteg adat bizonyítja, hogy ezek a dinoszauruszok különálló fajt alkotnak, de valamiért az a gondolat, hogy ezek az állatok csak fiatal T. rexek voltak, nagyon mélyen gyökerezik” – mondja Longrich, aki nem vett részt az új vizsgálatban.
A Nanotyrannusról szóló viták évtizedekre nyúlnak vissza. 1942-ben paleontológusok egy közepes méretű dinoszaurusz koponyáját találták meg Montana Hell Creek Formation nevű geológiai rétegében, amely 67 millió évvel ezelőtt, a késői kréta időszakban keletkezett. Eleinte a koponyát a Gorgosaurus néven ismert tirannoszaurusz fajhoz sorolták, de 1988-ban a kutatók újra megvizsgálták a fosszíliát, és új fajnak nyilvánították, Nanotyrannus lancensis néven.
Azóta számos paleontológus elemezte ezt a leletet és másokat is, azt állítva, hogy a koponya és hasonló példányok, köztük a Burpee Természettudományi Múzeumban őrzött Jane nevű csontváz, nem különálló fajok, hanem valójában fiatal T. rexek. A már említett triceratopszos lelet, amely a kis termetű ragadozó szinte teljes csontvázát tartalmazza, hamarabb is fényt deríthetett volna a vitára, ha a kutatóknak csak a kusza csontokkal kell megküzdeniük, a leletegyüttes vizsgálatát azonban megnehezítette annak bonyolult tulajdonjogi helyzete.
A 2006-os felfedezését követően ugyanis a fosszília hosszú jogi ügy tárgyává vált, amelyben azt vitatták, hogy ki a csontok tulajdonosa. Végül 2020-ban a North Carolina Museum of Natural Sciences megvásárolta a fosszíliát, így a szakértők végre hozzáférhettek a lelethez. „Amikor végre megkaptuk a lehetőséget, hogy megvizsgáljuk, nagyon hamar rájöttünk, hogy mennyi probléma van, ha ez valóban ez egy fiatal T. rex” – mondta el Lindsay Zanno, a múzeum paleontológusa, és az eredményekről beszámoló új tanulmány egyik szerzője.
Zanno és kollégája, James Napoli, a Stony Brook Egyetem paleontológusa megvizsgálták a csontváz méreteit, és összehasonlították azokat több mint 200 másik tirannoszaurusz-fosszíliával. Az életkorral kapcsolatos változások figyelembevétele érdekében a kutatók ma élő állatok, például krokodilok növekedési mintáit is tanulmányozták. Az elemzés számos érdekes különbséget tárt fel a vizsgált csontváz és más T. rex-példányok között. Például a kérdéses csontváz karjai lényegesen hosszabbak voltak, valamint kevesebb farokcsigolyája és több foga volt, mint a T. rexeknek, és ezek olyan jellemzők, amelyek nem szoktak változni az állat öregedésével.
De a valódi döntő bizonyíték, mondja Zanno, akkor jött, amikor a csapat megvizsgálta a dinoszaurusz lábszárait, amelyek a fák törzséhez hasonlóan növekedési gyűrűket őriznek. A gyűrűkből kiderült, hogy a dinoszaurusz körülbelül 20 éves volt, amikor elpusztult, ami azt jelzi, hogy teljesen kifejlett felnőtt volt, nem pedig fiatal egyed. Súlya a becslések szerint 700 kilogramm lehetett, ami körülbelül egy hím jegesmedve méretének felel meg. (Összehasonlításképpen: a felnőtt T. rex becslések szerint nehezebb volt, mint egy felnőtt afrikai elefánt.)
Az új bizonyítékok már legalább egy Nanotyrannus-szkeptikust is meggyőztek. „A szerzők döntő bizonyítékot mutatnak arra, hogy a ragadozó egy új, kis termetű tirannoszauruszfaj felnőtt példánya” – mondja Thomas Carr, a Carthage College paleontológusa, aki korábban a T. rex növekedését tanulmányozta. Ugyanakkor úgy véli, hogy az állatot nem Nanotyrannusnak, hanem a T. rexszel azonos nemzetségbe tartozó, hosszú karú tirannoszauruszok új fajának kell tekinteni. Carr ugyanakkor továbbra is úgy véli, hogy a Jane nevű példány, amely halála idején még nem volt teljesen kifejlett, nem Nanotyrannus, hanem egy fiatal T. rex.
Ezzel szemben Zanno és Napoli azt állítják, hogy Jane a Nanotyrannusok másik képviselője, bár talán egy másik faj tagja, amelynek koponyája nagyobb méretűre nőtt, mint rokonaié. A kutatók ennek a példánynak a Nanotyrannus lethaeus nevet adták, utalva a mitikus Léthé folyóra, amely átfolyik az alvilágon. A görög-római mitológiában a Léthéből ivó lelkek elfelejtik korábbi életüket, és reinkarnálódnak. A kutatók remélik, hogy a N. lethaeus új leírása hasonló hatást fog gyakorolni, és rendet teremt a Jane-t fiatal T. rexként emlegető, évtizedek óta gyarapodó szakirodalomban. Zanno úgy véli, hogy több Nanotyrannus-faj is együtt élhetett a T. rexszel, és különböző ökológiai szerepeket töltöttek be.
