Hasonló mintagyűjtés eddig csak egy űreszköznek, az első Hayabusa szondának sikerült, amely 2010-ben sikeresen vissza is juttatta a 25143 Itokawa kisbolygó anyagát a Földre. A cél most is ugyanez, a 2014-ben indult utód decemberig vizsgálja célpontját, és közben egy felszín alatti minta begyűjtését is megkísérli, majd visszaindul a Föld irányába. A minták várhatóan 2020 decemberében érkeznek meg bolygónkra, ahol a kutatók végre közvetlenül is megvizsgálhatják, miből áll a Ryugu.

A szonda tegnap kezdte meg a lassú ereszkedést a kisbolygó felszíne felé, és éjfél körül érte el legkisebb magasságát. A Hayabusa–2 ekkor lebegésre váltott, és csöves karjával megérintette a felszínt, majd amint ez sikerült, egy 5 grammos lövedéket lőtt bele a talajba. Ha minden jól ment, a felszálló por egy része a csövön keresztül eljutott a szonda belsejében lévő tárolóba.

A szonda ezen művelet során 10–100 mg anyagot tervezett begyűjteni, az ugyanakkor nem világos, hogy mennyi por került a tartályba, ugyanis ennek lemérésére nincs mód. A műveletet ugyanakkor többször is szimulálták, és mivel az éles bevetéskor is minden a tervek szerint alakult, a szakértők bizakodnak, hogy megfelelő mennyiségű mintát sikerült összeszedni. A mintagyűjtést ráadásul kétszer a helyszínen is elpróbálták, és bár ekkor a lövedéket nem lőtték ki, némi por pusztán a felszín megérintésen nyomán is bejutott a mintagyűjtő csőbe, ami szintén bizakodásra adhat okot.

A mintagyűjtést eredetileg tavaly őszre tervezték, de a szonda vizsgálati adatai és a felszínre bocsátott apró roverek is azt mutatták, hogy a Ryugu felszíne keményebb vártnál, így az irányítók a manőver elhalasztása és további tesztek mellett döntöttek, ezért került sor csak most a mintagyűjtésre. A művelet során a mellékeltnél közelibb képek is készültek a felszínről, ezek hazasugárzására azonban várni kell, amíg a szonda visszaáll magasabb pályájára.

A Hayabusa–2-re pár hónap múlva még egy hasonló művelet várhat, bár az irányítók még nem döntötték el, hogy érdemes-e vállalni az ezzel járó kockázatot. De ha megvalósul a terv, a szonda egy magával vitt kisebb „ágyúval” még nagyobb erővel lő bele a felszínbe, hogy a mélyebb rétegekből is port verjen fel. A felszálló anyagból aztán ismét igyekszik mintát begyűjteni.

A Hayabusa–2 mostani manőverének adatai egy másik folyamatban lévő küldetés irányítóinak is segíthetnek, a NASA OSIRIS-REx szondája ugyanis szintén mintagyűjtésre készül. A Bennu aszteroidát vizsgáló űreszköz valamikor a jövő év folyamán próbál meg anyagot gyűjteni az égitest felszínéről. Bár a mechanizmus némileg eltérő, hiszen az OSIRIS-REx sűrített gázt lő ki a felszínre, a japán küldetés telemetria-adatai sokat segíthetnek abban, hogy milyen viselkedés várható egy ilyen művelet során az alacsony gravitációs környezetben.

Ha mindkét küldetés sikerrel jár, pár éven belül két különböző kisbolygó anyagát is vizsgálni lehet majd a Földön. Ezek a minták pedig kulcsfontosságú információkkal szolgálhatnak a Naprendszer történetével és az élet kialakulásával kapcsolatban is, hiszen a szakértők szerint könnyen elképzelhető, hogy az élet építőkövei hasonló aszteroidákkal érkezhettek bolygónkra.