Az afrikai góliátbékák testsúlya elérheti a 3,3 kilogrammot és 34 centiméteresre is megnőhetnek. Egy német kutatócsoport most publikált eredményei szerint az állatok testmérete szoros kapcsolatban lehet sajátos öbölépítő viselkedésükkel. A berlini kutatócsoport kameracsapdákkal rögzítette az állatok viselkedését, és ennek során tárták fel, hogy a békák a tavacskák építésekor olyakor 2 kilogrammos köveket is megmozgatnak.

Bár más olyan békafajok is léteznek, amelyek „fészket” építenek kicsinyeiknek, egyes dél-amerikai fajok például a földbe vájt lyukakba rakják le petéiket, egyetlen ismert faj sem foglalkozik olyan léptékű építkezéssel, mint amit a góliátbékák művelnek. Ami annál is furcsább, mivel a békák egyik rokona sem tesz így, sőt: egyáltalán nem jellemző rájuk, hogy gondoskodást mutatnának utódaik felé.

A német szakértők először a helyi vadászoktól hallottak a góliátbékák szokatlan viselkedéséről, és ezért kezdték vizsgálni a jelenséget, amelyet egészen mostanáig senki sem írt le. Mivel az állatok nagyon emberkerülők, közvetlen megfigyelésük nem jöhetett szóba, így a kutatók egyrészt a kész öblöket vizsgálták annak kiderítésére, azok hogyan készülhettek, másrészt kameracsapdákat helyeztek el a vízfolyások partján.

Így először azt figyelték meg, hogy a gyors folyású vizek mentén megjelenő, biztonságos tócsák mellett anyaghalmok, levelek, föld és kavicsok látszódnak, amelyek semmiféle ismert természetes folyamat révén nem jöhettek létre. Ezeket a halmocskákat keresve a kutatók végül összesen 22 költőhelyet azonosítottak, amelyekből 14 tartalmazott érdemi mennyiségben petéket.

A második fázisban elhelyezett kameracsapdák képein aztán még világosabbá vált a kép. A fényképeken látszott, ahogy a békák tisztogatják a kész költőtavakat, és az is megörökítést nyert, ahogy elkezdik építeni ezeket a struktúrákat. Egyes tavacskák nagyon egyszerűek voltak, az állatok szimplán némi laza törmeléket ástak ki egy létező, természetes mélyedésből a folyóvíz partvonalában. Más tavacskákhoz azonban valóságos kis gátrendszert alakítottak ki a békák.

A leglenyűgözőbbnek pedig azok az építmények bizonyultak, amelyek úgy készültek, hogy egy-egy béka  nagyobb, olykor több kilós köveket távolított víz széléről, körkörös tavacskát hozva létre. A vizsgálatok alapján ez bizonyult a legjobban beváló struktúrának, ezek tartalmazták ugyanis a legtöbb petét.

A kutatók szerint nagyon valószínű, hogy a békák gigantizmusa öbölépítő tevékenységükkel függ össze. Ahhoz ugyanis, hogy ezeket a költőhelyeket létre tudják hozni az állatok nagy testi erőre van szükség. Sajnos sok más kétéltű fajhoz hasonlóan a góliátbékák is veszélyeztetettek, és létszámuk az elmúlt évtizedben felére csökkent.