A pókselyem híresen strapabíró, de ugyanez elmondható az ember gyártotta kötelekről is, legtöbbünk mégsem lenne képes arra, hogy egy bölényt felhúzzon egy szakadékból. A törpepókfélék pedig méretarányosan valami nagyon hasonlót művelnek. Hogy erre hogyan képesek, azt egy friss kutatás tárta fel, amely során két törpepókféle faj, a hamis fekete özvegyek és a háromszöges faggyúpókok öt példányát vizsgálták a szakértők.

A pókokat egy terráriumba helyezték egy-egy argentin csótány társaságában, majd videón rögzítették, hogy mi történik. Mint kiderült, az apró mérnökök egy komplex emelőrendszer segítségével emelik a magasba a náluk sokszor nehezebb zsákmányt. Ezt az emelőrendszert most először tanulmányozták így, és az új módszer révén több érdekesség is kiderült a pókok stratégiájával kapcsolatban.

Az első lépés a megfigyelések szerint a csótány mozgásképtelenné tétele: ehhez selyembe csavarják és csípéssel megmérgezik a zsákmányt a pókok, hogy a rovar ne kapálózzon túl sokat az emelési művelet közben. Ezt követően egy másik fajta, rugalmas selyemszálat kezdenek használni: ezt a zsákmány és a pók fészke között húzzák ki újra és újra, mégpedig úgy, hogy a fonal eleve megfeszített állapotban kerül a helyére.

Az emelést ezek a kihúzott szálak végzik, ugyanis amint elegendő fonal kerül a helyére, a szálak elkezdenek összehúzódni. Így minden hozzáadott szállal magasabbra kerül a zsákmány, a pók pedig folyamatosan újabb, rövidebb szálakat ad hozzá a rendszerhez, amelyek még feljebb húzzák a csótányt. Az emelés egészen addig folytatódik, amíg a csótány a pókfészek közelébe nem kerül.

Ezzel a módszerrel az állatok akár saját testtömegük ötvenszeresét is képesek felemelni. A módszer tanulmányozása a pókok evolúciója, és anyagtudományi szempontból is nagyon érdekes. Az állatok a művelet során gyakorlatilag külső izmokat építenek fel az előre feszültség alá helyezett pókfonalakból, és ezek összehúzódása révén emelik fel a zsákmányt, ami egészen lenyűgöző módszernek tűnik.