Nem ma volt és persze attól függően, ki melyik csoportba tartozott – lehet, hogy egyikbe sem – de gyerekként vagy autókkal, vagy katonákkal szinte biztos, hogy mindenki játszott. A CoD, BF és társai remek alkalmat adnak az előző kiélésére, de a videojátékok között a verseny és teljesítménysportok vannak többségben, ha autókról van szó.

A MudRunner és későbbi részei adták meg talán először a lehetőséget, hogy valami mást is kipróbálhassunk és akik a sebesség és a száguldás helyett erre a valami másra vágytak, azonnal le is csaptak a lehetőségre. Szép és jó, hogy terepjáró és nehézgépjármű szimulátort ad ki valaki, a spinoffok már felfedezős terepjárós játékig jutottak, a Road Craft viszont az építőiparba dob be minket, ahol néhol katasztrófa – vagy legalábbis trópusi vihar – sújtotta területen kell diadalt aratnunk a természet erői felett.

Akinek valaha is eszébe jutott, hogy darukezelőként, platós teherautó vagy földmunkagép sofőrként ismerkedjen a világgal, miközben acélgerendák, betonlapok szállítása, útaszfaltozás, területrendezés, útvonaltervezés is a feladatai közé tartozik, akkor itt a lehetőség. Persze egyedül leszünk és Wolf féle problémamegoldóként fogunk dolgozni, csak kicsit másféle területen, mint ő tette. Kezdetben terepjárónkkal járjuk be a területet, ami felderítésnek és a terep felmérésének is tekinthető feladat, a lényeg, hogy itt is kapunk egy kis MudRunner életérzést, ahogy vizes, sáros, szétázott földutakon, kisebb folyókon vergődünk keresztül.

Én nem tudom kinek az ötlete volt, hogy a játékot úgy tegyék izgalmasabbá, hogy autós-puzzle feladványokat álcáznak küldetésként… de lennének kérdéseim. Az ötlet alapvetően mondjuk nem feltétlenül rossz, a furcsához azért kicsit közelebb áll. Ha azt akarták kihozni belőle, hogy jaj de jó lesz elhagyatott építkezési területek épületvázain manőverezgetni és kiutat találni egy magunk után rángatott ládával, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy ez az ötlet nem jött be annyira.

Az egy dolog, hogy a terepjáró erre épphogy alkalmas, de a magunkkal húzott doboz hajlamos minden pixelbe és csavarba beleakadni, ami kínszenvedéssé teszi az egész küldetést – elég lett volna egy átjárható útvonalat tervezni és akkor szólhatott volna a dolog a manőverezésről és a távolságok helyes felméréséről is. Ha pedig a grafikai motor hibája, akkor jó lenne még egyszer ránézni.

Szerencsére az építőipari alapanyagok mozgatása már sokkal jobban sikerült és amint kiokoskodjuk, hogy a rengeteg gomb, a WASD és az egér hogyan tudja azt csinálni, amit szeretnénk, egész jó élményben lesz részünk. Szintén mázli, hogy ez nem mérnöki tervezőasztal szimulátor, vagyis a dolgokat (pl. beton hullámtörő, elektromos kábelek) elég kb. a kijelölt helyükre juttatni, a játék innentől úgy veszi, hogy sikerült a művelet, nem kell precíziós, pixelre kihegyezett elhelyezéssel bíbelődnünk. Ha pedig egy platós teherautót pakolunk meg, a „kerüljön fel a platóra” elv bőségesen elegendő lesz, főként, ha utána rögzítjük is a rakományt.

A feladataink közé fog még tartozni, hogy útvonalakat jelöljünk ki és már csak a küldetés jellegén, valamint a történetszálon múlik, hogy anyagmozgatásról lesz-e szó, vagy épp egy mindentől elvágott kis települést kell visszacsatolnunk a dolgok körforgásába.

A lényeg nem csak az lesz, hogy ügyesen kimanőverezzük az akadályokat, de útjavításra, vagy egy terület megtisztítására is szükség lehet (és lesz is). Ezen feladatok egyrészt jól kapcsolódnak a Road Crafthoz, másfelől viszont a túlélő játékokhoz hasonlóan, kelleni fog egy elköteleződés, hogy billenős teherautóval 6-8 kört lenyomjunk csak azért, hogy elég homokot szállítsunk egy vízzel és sárral teli „mocsaras” rész befedéséhez, mindezt természetesen nehézgépkocsi sebességen.

Ennél már csak az útépítő gépek lesznek izgalmasabbak. Én nem tudom ki találta ki az olyan vicceket, ahol, bárkit is elüt egy úthenger, de ha jól szimulálja a sebességet a játék, akkor hamar fájdalmasan érthetővé válik, hogy ezek a járművek extrém lassúak és amúgy az aszfaltterítő sem sokkal gyorsabb náluk.

Még a közeli városrészbe is 5-6 perc valós időben amíg odaér, szóval az építőipar tempóját teljes mértékben komolyan vették a Sabre fejlesztői és ami itt a munkagépek sebességét jelenti, az a Mud Runnersben és társaiban az útkeresést, a kikecmergést és a csörlőkkel való jól-rosszul manőverezést jelentette, vagyis összességében az életérzés megmaradt.

Azért vannak érdekességek, például a dózer pattog a farönkökből lerakott úton – hiába, az a fránya fizika – és nem jöttem rá min múlik, de néha, ugyanazon az útvonalon, ahol még a szkennerünk is ugyanazt az átjárhatóságot jelzi, volt, hogy simán átmentem, legközelebb pedig elakadtam. Lehet, pár pixellel arrébb kellett volna próbálkozni és minden oké.

A Road Craft a Mud/Snow Runners és persze a Spintire játékok rajongóira épít, ahogy az Expeditions is már egy történettel és küldetésekkel bővített élmény felé nyitott. A dagonyázás mellé itt építést, rendrakást, útvonal tervezést is kaptunk, valamint az építőipar/katasztrófaelhárítás szépségeibe is belekóstolhatunk. Akinek elege van a száguldásból és a driftelésből, de a sárdagasztás minden mennyiségben jöhet, az itt is örömmel ül a volán mögé, tennivaló pedig lesz bőven.