12 Minutes, Outer Wilds, The Forgotten City, Deathloop és főként a Hades juthat eszünkbe egy olyan játék hallatán, ahol minden halállal egy procedurálisan újragenerált környezet vesz minket körbe, ahol a tudásunk megmarad a felszerelés viszont elveszik. Főszereplőnk Selene az Astra nevű intergalaktikus űrkutató csapat tagja. Miután vészjelzést fog egy ismeretlen bolygóról, a tiltás ellenére megpróbál leszállni, de egy villámcsapás miatt lezuhan.
Az idegen bolygón civilizáció nyomait fedezi fel és egy ennél sokkal rettenetesebb felfedezéssel is szembe kell néznie idővel: halála után újra és újra a hajója roncsainál találja magát. A morzsánként összeszedett információ pedig nemcsak egy kipusztulásra ítélt, letűnt idegen faj történetét kell kinyomoznia, de arra is rá kell jönnie, milyen erők mozgatják az ő sorsát.
A Returnal világa lenyűgöző, rettenetes, sötét, borzongató és izgalmas is egyszerre – mintha a horrort és egy xeno-archaeológiai kutató játékot ötvöznénk FPS-sel. Még a sokadik nekifutásra is tartogatni fog meglepetéseket az ismeretlen bolygó lassanként megismert civilizációja és faunája. Ezért is a Returnal két sarokköve a felfedezés és a harc lesz – folyamatosan alkalmazkodnunk kell a ránk támadó ellenségek taktikáihoz, számításba kell vennünk a fegyverek/paraziták/felszerelési tárgyak adta lehetőségeket mindeközben ősi romokat, hologram szerű emléklenyomatokat és egy valóban idegen nyelv darabkáit rakosgatjuk egymás mellé. Emellett saját, elszórt naplóinkat is megtaláljuk, a rejtély pedig egyre komorabbá és sötétebbé válik.
Véletlenszerű pályán, random ellenségek között találunk fegyvereket, buffot és debuffot adó eszközöket, parazitákat, upgrade-eket, teleportokat, emellett gyűjtögetünk, harcolunk és igyekszünk minél később fűbe harapni. A pályák azért ugyanabból a „dobozból” húznak elő termeket és helyszíneket, vagyis lesznek ismerős vagy konkrétan már látott darabok, az alap mechanika viszont az, hogy minden egyes loop/halál után újra keveri a paklit a gép és minden átjáró/kapu máshogy, máshová visz, mint amit addig bejártunk.
A harcrendszer egyszerű, de mégis komoly taktikai értékkel bír. Lőszer ugyan nincs a játékban, de az adott fegyver tárkapacitása mégsem végtelen. Miután lőttünk, idővel újratölti magát, de, ha nem hagyjuk és teljesen kitárazunk (ez gyakran elő fog fordulni), akkor túlhevülhet (Overheat) és ilyenkor egy sokkal lassabb helyreállási procedúra kezdődik. Ezt azonban egy jól eltalált gombnyomással felgyorsíthatjuk, egyfajta mini reflex-játékként, pont a feltöltődő csík közepén kell klikkelnünk egyet, mintha harc közben nem lenne épp elég dolog, amire figyelni kell.
Harc közben minden 3 legyőzött ellenségért adrenalin boost-ot kapunk, ami egy véletlenszerű buffot ad, ami addig tart, amíg sérülést nem szenvedünk, vagyis idővel elég sokat dobnak a harci képességeinken, egészen az első hibáig.
Űrruhánk mindentől megvéd amíg bír, de mivel idegen és gyakran ismeretlen eredetű anyagokkal, eszközökkel, parazitákkal is kapcsolatba kerülünk, ezek „megfertőzhetik” (Malignant Entities) ruhánk működését, de néha, a paraziták tekintetében egy buff és egy debuff együttesen jár hozzájuk.
Az előbb említett működési zavarok (Malfunction) egészen addig kísérnek és hátráltatnak, korlátoznak minket, amíg az adott feladatot (pl. 6 ellenség közelharcban megölése, 1 tárgy legyártása stb.) el nem végezzük vagy el nem halálozunk. Tovább nehezíti az életünket, hogy három malfunction már kritikus hibához vezet, ami egy véletlenszerűen kiválasztott tárgyat elpusztít azok közül, amiket magunknál tartunk.
A Returnal felfedezős/túlélős vonala nagyon vonzó lehet azok számára, akik egy kis horror hatástól sem ijednek meg. akinek pedig a jogosan bullet hell-nek hívott stílus FPS-sel való ötvözete szimpatikus, azok is megtalálják a számításukat. Azt lehet mondani, hogy a konzol exkluzívok PC-re való átportolásával eddig mindenki jól járt. A kiadó – jogosan – szép összeget zsebel be a minőségi játékokért, a gamerek pedig olyan címekhez is hozzáférhetnek, amik eddig úgy tűnt örökre kívül esnek a PC-s körökön. A Returnal folytatja azt a diadalmenetet, aminek eddig a legjobb példája az újhullámos God of War volt és szerencsénkre nem adja alább minőségben.
