Az Intel mérnökei idén július végén jelentették be, hogy megtalálták a Raptor Lake és a Raptor Lake Refresh processzor-sorozatok egyes asztali képviselőit érintő hiba okát, és a hibát javító mikrokód-frissítést is rövidesen elérhetővé teszi. A frissítés el is készült és az már régóta elérhető a friss BIOS-ok fedélzetén, de a gyártó szakemberei azt nem részletezték, pontosan mi és hogyan okozott hibát a processzorok működésében, ami végül a rendszer instabilitását is eredményezte.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, végre a részletes magyarázat is befutott, és a háttérben tovább vizsgálták a hiba természetét, amelynek köszönhetően még egy mikrokód-frissítés készült, remélhetőleg már az utolsó, ami néhány héten belül szélesebb körben is elérhetővé válhat, ugyanis az Intel és az alaplapgyártók már dolgoznak a tesztelésen és a frissítés végleges változatának implementálásán is.

Az eddig is tudható volt, hogy a hiba azért következett be, mert a rendszer túl magas feszültséggel szolgálta ki a processzort, ami idővel visszafordíthatatlan és javíthatatlan károkat okozott, ezért is terjesztette ki a gyártó a potenciálisan érintett processzorok gyártói garancia-idejét plusz két évvel. Ez azért jó, mert ha később jelentkezik az instabilitás, akkor is lesz mód a processzor cseréjére, igaz, mostanában eléggé akadozik a folyamat.

A probléma fő oka az volt, hogy az IA magban található órafa-áramkör hajlamos a meghibásodásra, ha magas feszültségen és magas hőmérsékleten kell üzemelnie huzamosabb ideig, ez pedig eltolódást eredményez az órajel kitöltési tényezőjében, így a rendszer instabillá válik. Ez a folyamat négyféle esetben indulhat el, amelyekre már készültek különböző mikrokód-frissítések, így megelőzve a további problémákat. A hibát összefoglalva Vmin Shift Instability néven emlegetik.

Az első lehetséges körülmény az, ha az adott alaplap tápellátással kapcsolatos beállításai átlépik az Intel által javasolt irányelveket, vagyis a biztonságosnak ítélt szinteket, ekkor ugyanis előfordulhat, hogy az instabilitást okozó Vmin Shift jelentkezni fog.

A második körülmény az, hogy az eTVB mikrokód korábban megengedte egyes 13. és 14. generációs Core i9-es Intel asztali processzoroknál, hogy a rendszer akkor is fenntartsa a magas teljesítményt, ha az üzemi hőfok már megemelkedett szinten foglalt helyet, amit a júniusan készített 0x125 mikrokód már javított.

A harmadik hibalehetőség, hogy az SVID mikrokód esetenként magasabb üzemi feszültséget kér, mindezt hosszabb időn keresztül teszi, ami növeli az instabilitás esélyét. Ezt a problémát a 0x129 mikrokód-frissítéssel orvosolták, amelynek terjesztése még augusztus folyamán megindult.

Az utolsó hibalehetőség, hogy mind a mikrokód, mind pedig a BIOS megemelt üzemi feszültséget igényelt a szükségesnél üresjáratban és könnyű terhelés alkalmával, amit a 0X12B mikrokód javít, és ami a többi frissítést is kombinálja.

Ez, vagyis a 0X12B mikrokód készül most az Intel és az alaplapgyártók műhelyeiben, lassan elérhetővé is válik alaplapi BIOS-ok formájában. Az eddigi tesztek alapján a friss javítás nem gyakorol észrevehető hatást a teljesítményre, legalábbis az eddig tesztelt alkalmazások és játékok alatt nem sikerült észrevehető teljesítménycsökkenésre bukkanni. Az új mikrokód köré épülő BIOS-ok az elkövetkező hetek folyamán válhatnak elérhetővé szélesebb körben.

A vállalat ugyanakkor kihangsúlyozta, a mobil processzorokat nem érinti a hiba, valamint a frissen érkező Lunar Lake és Arrow Lake modellek is mentesek tőle.