A Resident Evil 4 VR-ról 2021 novemberében írtam egy tesztet; akkoriban úgy voltam vele, hogy egyértelműen a legjobb 2D-s játékból készült VR portról van szó, ami valaha készült, a véleményem pedig azóta se változott.
A játékmenet, a hangulat és úgy minden tökéletes volt, sőt, az igazság az, hogy az időközben befutott Mercenary mód tett is még hozzá, ami miatt a mai napig néha előveszem a Resident Evil 4 VR-t. Továbbra is tartom azt, hogy az eredeti Game Cube-os kiadás legjobb változatáról beszélünk, így, ha valaki újra átakarja élni az RE4 élményt, a Quest 2 verziót csak javasolni tudom. A Meta Quest 2-n tökéletesen működött minden, soha nem volt korábban még annyira új a játék, mint amennyire az eredeti cím volt 2005-ben.
Márpedig a Resident Evil 4-ből aztán tényleg sok kiadás létezik. Volt telefonokra, tabletekre, számítógépre, Wii-re, PlayStationökre, Xboxokra, VR-ra, készült belőle több HD változat is, igazából felsorolni is nehéz lenne az összes létező portját vagy felújított változatát, hiszen biztos kihagynék valamit.
Volt azonban ezekben mindig valami közös: Javarészt az eredeti játékra épültek, és azt alakították át a platform igényei szerint.
A Capcom viszont folytatja a Remake hullámot, amit a korábbi Resident Evil játékokkal több kevesebb sikerrel elkezdett, így a 3. után adott volt, hogy szép lassan elérkezzenek a következő számozott részhez, a Resident Evil 4-hez is. A világ egyik legjobbra értékelt akció-horrorjátéka, a Resident Evil 4 sokaknak minden idők kedvenc címe, így mindenképp hatalmas figyelmet kaphat a Remake változat. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy az új Resi 4 meglepően jóra sikerült.
A Resident Evil 4 2023-as változata szerencsére nem ugrik nagyon el az alapoktól, legalábbis a játék eleji történések megfelelnek az eredeti víziónak. Leon S. Kennedy, az Egyesült Államok elnökével bizalmas kapcsolatban lévő speciális ügynök egy különlegesen fontos megbízást kap, meg kell találnia az elnök elrabolt lányát. A nyomok egy kis spanyol faluba vezetnek, ahol hamar eszkalálódik a helyzet, és rájövünk, hogy a település minden egyes lakója az ellenségünk, nem szabad kegyelmezni nekik.
Mivel sok minden ismerős lehet a játékosoknak, ezért a tesztben számtalanszor fogom a játékot az eredeti változathoz hasonlítani. Ezért térek már ki az elején rögtön az ellenségeink viselkedésére és a harcrendszerre. A CAPCOM rengeteg olyan elemet, ellenséget, helyszínt hozott vissza, amit az eredeti játék óta szerettünk, vagy éppen hogy gyűlöltük. A falusiak, avagy a ganados veszélyesebb, mint valaha. A kutyák, a szörnyek, a bogarak és persze a parazita mind-mind újra a képernyő elé kerül, hogy minket a túlvilágra segítsen. A hátsó nézetes Resident Evil teljes egészében visszatér, és megörökli az eredeti cím jellegzetességeit is.
A hangulat is a régi. A haldokló táj, a varjak, a farkasok, a rovarok, a patkányok, az atmoszféra azonnal átjön, bárhol is járjunk. A láncfűrész hangja még mindig aggodalomra ad okot, de a legkönnyebb ellenfelek is veszélyesebbek, mint valaha, hiszen „okosan szervezett” csoportokba tömörülve rontanak ránk.
Nem elég egyszerűen lelőni őket. Ó nem. Próbálkozhatunk mindenkivel végezni, de a gyülekező tömeg miatt muszáj folyamatos mozgásban maradnunk. Ha nem figyelünk egy falusi mögénk kerül, és minket lefogva kiszolgáltatottá válunk a frontálisan érkező csapásokkal szemben, ami könnyen halálunkkal végződhet. Alapvetően úgy érzem, hogy a falusiak mozgása és viselkedése nagyon hasonló az eredeti játékhoz, de azért finomított mozdulataikkal és agresszivitásukkal sokkal nagyobb kellemetlenségeket tudnak okozni, mint régen. Az első fejezet eleje a demó alapján ki is próbálható, amit nagyon ajánlok, mivel már a falunak a harca felkészít arra, hogy milyen nehézségekkel találkozhatunk majd a teljes cím elindítása során.
A harcok többé kevésbé emlékeztetnek a régi ütközetekre. Az eredeti játék talán legelavultabb játékeleme az volt, hogy Leonnak meg kellett állnia egyhelyben, hogy tüzeljen a fegyvereivel. Ezt megváltoztatták, minimális mozgás lehetséges, de mégis sokszor úgy érezzük, hogy kiszolgáltatottá válunk, ha túl közel engedünk magunkhoz valakit.
A hangulat érdekében továbbra is megmaradt a harcok nehézkessége, pont annyira, hogy emlékeztessen minket a régi időkre.
A könnyen büntető harcokat a kivédés rendszerrel lehet túlélhetőbbé varázsolni, vagyis azzal, ha akkor nyomjuk meg a megfelelő gombot, amikor éppen ránk támadnak. Ezzel viszont csak az a baj az, hogy ehhez kell, hogy legyen nálunk kés.
A kés viszont a Resident Evil 4-ben hajlamos eltörni.
A legtöbb videojátékban - így az eredeti Resident Evil 4-ben is - az utolsó fegyver, amink marad, mindig a kés. Nos, a Resident Evil 4 Remake-ben sokszor előfordulhat, hogy előbb megy tönkre a késünk, minthogy kifogyna a töltény a fegyverből, ezért sajnos sokszor maradhatunk védtelenek, ha közvetlen ránk rontanak az ellenségeink. A Quick Time Eventek száma eléggé lecsökkent, ám a közelharcban, ha elkapnak minket, akkor vagy kapálóznunk kell a megfelelő gombok lenyomásával, vagy ha van késünk, akkor egy gyors nyakbaszúrással hamarabb szabadulhatunk.
Az új részben a lopakodás fontos és ajánlott lehetőség lesz, hogy elkerüljük a nagyobb összecsapásokat. A hátulról, csendben elkapott ellenfelek maximum a késünk élettartamát csökkentik, de alapvetően kevesebb erőforrásunkba és fáradtságunkba kerül legyűrni őket. Elég gonosz a rendszer, mert a jó barátunk, a kiskésünk folyamatosan veszít ellenállásából, így, ha nem javíttatjuk meg időben, vagy nem találunk például alternatív megoldásként konyhakéseket, akkor ez a kis meglepetésből származó előnyünk is elveszik, muszáj lesz a zajos és veszélyes nyílt összecsapáshoz folyamodnunk.
A nyílt összecsapást viszont több esetben is elkerülhetjük. Szerencsére itt sem feltétlenül szükséges minden ellenséget legyűrni a tovább haladáshoz, sokszor elfuthatunk mellettük, így elkerülve a gondokat. Ez egészen addig működik is, amíg meg nem kapjuk a játéktörténelem egyik leghíresebb koloncát, Ashley-t, aki továbbra is annyira könnyen kerül bajba, mint régen. A játékban van lehetőség az elnök lányát utasítani, hogy segítsen akadályokat legyűrni, ám ha harcra kerül sor, akkor van gond rendesen.
Ashley ugyanis vagy szorosan követ minket, vagy elbújik, természetesen utasításunktól függően viselkedik így. A baj az, hogy egyikben sem jeleskedik. Ha azt kérjük, kövessen szorosan, hogy elfuthassunk a gond elől, valószínűleg többszöri nekifutással fog csak a célunk sikerülni, ugyanis biztos elkapja majd valaki, vagy egyszerűen annyira lemarad, hogy vissza kell mennünk érte.
A másik mód az, hogy elbújtatjuk, ám sajnos ilyenkor is kiszolgáltatott, ha a ganados rácuppan, akkor sajnos mindent meg kell tennünk, hogy segítsünk rajta.
Ashley tehát nem kell félni, hozza a formáját, rengeteg problémát fog okozni nekünk. A Capcom viszont úgy látom, hogy kicsit idősebbé tette a karaktert, mint régen, illetve a vele való interakciók is a politikai korrektség jegyében változtak. Ezeket a lépéseket már a Resident Evil 4 VR Quest 2-es változatában is meghozták, lett is belőle valamekkora felháborodás, itt viszont a Remake-nél már valószínűleg nem fognak az ilyen enyhe cenzúra miatt akadékoskodni.
A Kereskedő természetesen visszatért. A kabátja rengeteg földi jót tartogat számunka. A vásárlás és az eladás, mint opció továbbra is megmaradt. Vásárolhatunk új fegyvereket, fegyverkiegészítőket, táskát és egyéb javakat, ha pedig valamiből többletünk van, el is adhatjuk neki pénzért cserébe. A kereskedő az előző részhez hasonlóan képes a fegyvereinket erősíteni is, például a könnyen eltörő késünk lehet tartósabb, a fegyvereink pedig idővel mélyebb nyomot is hagyhatnak haragosaink szívében. Viszont, hogy-hogy nem, de az új játékban még kraftolni is lehet.
A magam részéről nem vagyok az ilyen kraftolós, „gyűjtsük össze az alapanyagokat, hogy csináljunk belőle valamit” rendszerek híve. Általában csak annak érzem, hogy lelassítják a játékokban a haladásomat, esetleg még jobban arra kényszerítenek, hogy erőforrást gyűjtsek a túlélésért. Jó, persze, minimális szinten már az RE1 óta létezik a kraftolás, hiszen a herbek kotyvasztása a több életért és hatékonyabb gyógyításért régóta itt van, ám a Resident Evil 4 Remake-ben már a töltényeket is nekünk kell összeilleszteni.
Erre pedig szükségünk is lesz, mert nagyon kevés töltény van a pályán, és bizony a legizgalmasabb akció közben is hajlamossá válunk majd „pihenni” azért, hogy kikeverjük a nekünk szükséges tárgyakat.
A pályákon a RE4-hez hasonlóan lesznek speciális gyűjtögethető dolgok is. Ha ezeket megszerezzük, akkor a kereskedő fog nekünk valami jóval kedveskedni, mint például térkép vagy új tervrajz, amivel új dolgokat készíthetünk. A dolog érdekessége viszont, hogy az ezerszer részletesebb látvány miatt szerintem sokkal nehezebb ezeket a begyűjthető tárgyakat kiszúrni, szóval aki szereti az ilyen kihívásokat, az minden zugot átnézhet majd többször is.
Én magam a lineáris játékmenet megtartásának különösen örülök, szeretem, ha egy történetben erős játék egy filmhez hasonlóan végigvezet a történeten. A pályák úgy vannak kialakítva, hogy ne nagyon lehessen eltévedni, de azért mégis megvan annak a lehetősége, hogy minden kis zeg-zugba benézve összeszedjük a harchoz és a bónusz feladatokhoz szükséges dolgokat.
Ami már más kérdés, hogy a puzzle elemek nagyjából megmaradtak. Bár vannak ötletes feladványok, a legtöbb tényleg csak időhúzás érdekében került bele a játékba. Ott van előtted a kirakós, de nincs meg minden darabja, ezért menj ide, szedd össze azt, menj oda, szedd össze amazt, majd menj vissza, hogy aztán kinyiss valamit, ahol azonnal rögtön egy másik puzzle vár, ehhez pedig megint kutakodnod kell. Például a falut, a mocsarat és a tavat többször be kell járnunk ezek miatt a szöszmötölős feladványok miatt, ez továbbra se a kedvenc elemem ebben a játéksorozatban.
Ezek sajnos már olyan ősi és gagyi megoldások, amik évtizedek óta kisértenek minket. Példának okáért, el tudjátok képzelni, milyen drága lehet egy ilyen speciális ügynök kiképzése? Valószínűleg több százmillió forint. Szóval, ha itt van a világ egyik legképzettebb különleges ügynöke, akkor mégis miért okoz nehézséget neki olyan kerítések átmászása, ami még nekem is menne? Miért kell ezért különleges tárgyakért rohangálni és egy kétméteres, még lábtámasszal is rendelkező akadály miatt a fél világot megkerülni?
Természetesen a zárt tárolók esete sem változott. Az olyan jellegű korhadt asztalfiókok, amit egy holló is képes lenne kinyitni, nos, az a mi főszereplőnknek leküzdhetetlen akadály, hiszen mindent csak kulccsal lehet megoldani. Biztos azért látom ezt ilyen gagyi mechanikának, mert túl sok LockPickingLawyer videót nézek, valóságban lehet ezek mást amúgy nem zavarnak.
Ezek persze eredetileg az első Resident Evil 4 hiányosságaira vezethető vissza, de ha a játék több helyen is eltér az eredetitől, akkor azért egy kicsit megerőltethették volna magukat, hogy ez az átlátszó játékmechanika ne tűnjön már ennyire kellemetlenül elavultnak.
A történet ugyanis eltér. Megmaradt több ikonikus jelenet is, ám mások hiányoznak vagy nem úgy történnek meg, ahogyan eredetileg. Spoilert nem lehet írnom, de én akkor vettem észre az első komolyabb változásokat, amikor először megtaláljuk Ashley-t.
A játék nem könnyű, legalábbis én így éreztem, még a nekem ajánlott fokozaton is tartogat kihívásokat. Alapvetően talán nem annyira nehéz a túlélés, hiszen a támadások kivédése lehetséges, ha van késünk. Viszont ha az eltörik, akkor Leon nagyon könnyen kipurcanhat. Ilyenkor olyan brutális módszerekkel végzik ki őt, nyomják ki a szemét, robban cafatokra stb., amiből biztosan kerül majd fel a YouTube-ra több összeállítás. De akkor se lepődnék meg, ha mém válna egy-két extrém kivégzéséből. Felemelő érzés például, amikor az öreg nénike neked ront egy vasvillával, földre lök, majd lefejez vele.
Az eredeti Resident Evil 4-et játszva manapság az embernek talán sokszor fel sem tűnik, hogy mennyire változatos játékról van szó. Ez talán annak tudható be, hogy annak idején az akkori konzolok miatt rendesen korlátozták azt, hogy milyen fajta vizuális változatosságot tudnak megengedni maguknak, a stílust pedig szürkés színvilágban határozták meg. Az új Resident Evil 4 esetében viszont sokkal jobban feltűnik ez, amikor új területre érkezünk. Az atmoszféra megváltozik és talán az események dinamikája is.
A korábbi emlékezetes részek, a falu, a mocsár, az alagutak, a vár és hasonlók mind megmaradtak, ám most olyan részletességgel kerülnek a játékos szeme elé, hogy néha talán már soknak is tűnik. Ez a fajta részletesség viszont valószínűleg a PS VR2 változat miatt is maradt benne, ott az ilyen apróságok hatványozottan fontossá válnak, így a játékos teljesen el tud majd veszni a világban.
Ha vannak platformtulajdonosok, akik nagyon fognak örülni az új Resident Evil 4-nek, azok a hozzám hasonló Steam Deckesek. A játék nagy részét ezen az eszközön játszottam, és bizony komolyabbra felhúzott grafikai beállítások mellett is szépen futott, általában tartotta a stabil 40 FPS-t. Ehhez azonban egy kis trükk felhasználása is szükséges, az FSR 2.0 nagyon szép munkát végez, így minden jól is néz ki, és csak minimális képrombolás látható néhány szituációban.
De nem muszáj ennyire nekifeszülni a dolognak, a játék nagyon szépen bekonfigurálja magát, hogy stabilan magasabb FPS értékek mellett is működjön. Ilyenkor természetesen nem kapunk meg több csilivili effektet sem, viszont annyira mégse látszódik, hogy nincs mondjuk bekapcsolva a bloom vagy néhány árnyékeffekt.
Összességében a Steam Deckes kiadás mutatja, hogy a CAPCOM fantasztikus munkát végzett az optimalizáció tekintetében.
Bármelyik grafikát is választjuk Decken, azt azért meg kell említeni, hogy bizony változhat a készenléti idő a kívánt FPS céltól függően. 40 FPS-sel, maximálishoz közeli grafikán a Steam Deck olyan másfél óra RE4 futtatására képes, szóval amilyen hamar csak lehet, le is meríti azt. Természetesen ezt a játékidőt ki lehet tolni, ha lehúzzuk a grafikát és az alacsonyabb képfrissítést célozzuk meg, vagy töltjük a készüléket a játék közben.
Ha pedig PC-n játszanál és bírja a géped, akkor ott van rögtön a Ray Tracing lehetőség is, ami tovább szépíti a játék amúgy is minőségi megjelenését. A jó hír ráadásul az, hogy ez a Ray Tracing, maximum beállítások és Full HD mellett is stabilan 60 FPS-sel könnyedén működik az RTX 3060-as kártyámon, így ez az valós idejű fénytükröződés nem csak elérhetetlen vágyálom, valóban lehetséges ilyen beállítások mellett futtatni a Resident Evil 4-et. 4K mellett sajnos nem tudom, hogy mennyire bírja, de el tudom képzelni, hogy a 30-40 FPS így is megcélozható, ami ilyen filmszerű játéknál talán belefér, mint kompromisszum. Fontosnak érzem azonban megjegyezni, hogy Denuvo védelem alatt áll, így lehetséges, hogy néhány rendszeren mégse fog olyan jól futni a játék, mint kéne.
A régi konzoltulajdonosok közül a PlayStation 4 birtokosok örülhetnek, ugyanis Series X/S és a PS5 mellett erre is megjelenik majd, illetve utólag érkezik majd egy ingyenes PS VR2-es frissítés is hozzá.
A játék kétségtelenül nagy előnye, hogy frissnek hat. A Resi 4 amúgy is sokak számára egy végtelenszer kijátszott játék, így akik szeretnék egy kicsit újra átélni, új aspektusból megismerni a sztorit, valószínűleg egyszer-kétszer ennek is neki fognak ugrani. Nem hiszem, hogy túl sok olyan player akadna, aki szerint ez csak egy rókabőr lehúzás lenne, mivel annyira részletes, annyira más, annyira sok munka van benne, hogy méltó újragondolása az eredeti hagyatékának.
Látszik, hogy szeretettel és tisztelettel készült, nem azért, hogy az utolsó fillérünktől is megfosszanak vele minket.
Az új játékosok, akik pedig sosem játszottak az eredetivel, valószínűleg nem is találhatnak kifogást, hogy belevágjanak. A játékmenet kellően friss ahhoz, hogy az újak is élvezni tudják, az újragondolás kellően modern ahhoz, hogy friss belépőként is élvezni lehessen.
A PS VR2 módja a címnek viszont egyelőre még csak bejelentés szintjén áll. Nagyon valószínű, hogy azonnal az egyik legerősebb PS VR2 játékról lesz szó, amikor ingyenes DLC-ként megjelenik, de úgy tűnik, hogy ez nem a megjelenéssel egyidőben lesz elérhető. Az biztos, hogy a VR nézetben még izgalmasabbá és még átélhetőbbé fog válni az egész sztori, kíváncsi leszek majd, hogy mennyire fog különbözni az élmény az így is jól sikerült hátsó kameranézetes módtól.
