A Hold meglehetősen barátságtalan hely az emberi faj számára, így hiába vonzó célpont közelsége és egyéb okok miatt egy állandó bázis kialakítására, a letelepedés előtt még egy sor technikai problémát meg kell oldani. Az egyik ilyen gond, hogy a Holdon nincs belélegezhető légkör, tehát a telepeseknek oxigénre lesz szükségük, amit egyébként üzemanyagként is használhatnak majd. Szerencsére egy ideje már tudjuk, hogy a Holdon bőven van oxigén: az égitestet borító törmelékes talaj, a regolit tele van ezzel. És most már azt is tudjuk, hogyan lehet ezt kinyerni. Ami még jobb, a folyamat nem termel feleslegesen melléktermékeket, csak oxigént és fémötvözeteket, amelyek szintén használhatók lehetnek majd egy holdi bázison.
A Holdról visszahozott minták alapján a regolit 40–45 tömegszázaléka oxigén, vagyis ez adja az anyag javát. Azt is tudjuk, hogy az oxigén oxidok formájában van megkötve a regolitban. Mivel a holdi minták túl értékesek ahhoz, hogy közvetlenül ezeken kísérletezzenek a kutatók, Beth Lomax (Glasgow-i Egyetem) és kollégái az elemzési adatok alapján létrehozták a regolit másolatát, és ezzel dolgoztak.
Míg a korábbi hasonló célú kísérletek vagy túl bonyolultak voltak, vagy túl sok energiát igényeltek, vagy alig hoztak eredményt, Lomax csapata úgy egyszerűsítette le a problémát, hogy pusztán elektrolízissel, mégpedig úgynevezett sóolvadékos elektrolízissel próbálkoztak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a porított regolitot (amely a legfelső kép bal oldalán látható) egy hálóval bélelt edénybe helyezték, majd kalcium-kloridot adtak hozzá elektrolitként. A keveréket 950 °C-ra hevítették (ami jóval alacsonyabb, mint a korábbi hasonló kísérletek 1600 °C körüli, olvadásig történő hevítése), majd elektromos töltést közöltek vele. Az oxigén ennek hatására kivonódott, a só pedig az anódra vándorolt, amellyel könnyedén eltávolítható volt.
A kísérlet során nagyjából 50 órába telt, mire a regolit oxigéntartalmának 96 százalékát kivonták a kutatók, de mindössze 15 óra alatt elérték a 75 százalékos szintet. A teljes felszabaduló oxigénmennyiség durván harmadát sikerült befogni, a többi elveszett, viszont már ez is óriási eredmény a korábbi kísérletekhez képest. A hátramaradt fémötvözetek (döntően vas-alumínium, vas-szilícium és kalcium-szilícium-alumínium) pedig a jelek szerint valóban hasznosíthatók, vagyis most először sikerült olyan oxigénkivonási módszert kitalálni, amellyel nincsenek felesleges melléktermékek.
