Egy friss tanulmány szerzői szerint ehhez egyetlen segítségre van szükségük: egy fényforrásra, amely gravitáció hiányában referenciaként szolgál a tér irányaival kapcsolatban. Ha van ilyen fényforrás, a keresztespókok a tőlük megszokott módon aszimmetrikus hálókat szőnek, és ennek tetején várakoznak a zsákmányra. Fény nélkül viszont a hálók szimmetrikusak lesznek, ami egyáltalán nem tipikus a fajnál, írják a szerzők.

Normál gravitáció mellett ugyanis a keresztespókok úgy építik meg hálójukat, hogy annak központja a felső határ közelébe esik. Amikor az állatok pihennek, vagy zsákmányra várnak, itt üldögélnek, és lefelé néznek, így a gravitációt kiaknázva pillanatok alatt a helyszínre tudnak sietni, ha valami érdekes történik a háló területén. Ebből kiindulva a kutatók úgy sejtették, hogy a keresztespókoknak mikrogravitációban gondot jelent majd a hálószövés.

Ezt a 2008-ban végzett vonatkozó kísérletek meg is erősítették: az űrállomásra akkor felküldött pókok szimmetrikus hálókat szőttek. Ez utóbbi kísérlet azonban végül nem bizonyult eredményesnek, ugyanis az egyik pók átszökött egy másik tárolójába, ahol egymással versengve kezdtek hálókat építeni, teljesen kaotikus rendszert eredményezve. Ráadásul a pókoknak táplálékul szánt muslicalárvák gyarapodása is kontrollálatlanná vált, így a kutatók alig láttak rá a hálókra a piciny megfigyelőablakokon keresztül. A szakértők így csak korlátozottan tudták nyomon követni a furcsán szimmetrikus hálóépítést.

Amikor aztán lehetőség nyílt a kísérlet megismétlésére, a korábbiakból tanulva a kutatók eleve olyan fajt választottak, amely magas szinten aszimmetrikus hálókat sző földi gravitációban. Paula Cushing, a Denveri Természettudományi Múzeum kutatója és Samuel Zschokke, a Bázeli Egyetem munkatársa választása az arany hálószövő pókokra esett. A kísérletet is áttervezték, hogy megelőzzék a 2008-as katasztrófát: 2011-ben két pókot küldtek fel, akiket szigorúan elszeparálva tartottak, két másik pókot pedig a felszínen tartottak az űrbéliekkel azonos tárolókban. És persze a lárvák tárolását is másként oldották meg, hogy elkerüljék a nem várt meglepetéseket.

A kísérlet két hónapja alatt öt percenként fotó készült a pókokról, így végül összesen 100 háló építését értékelték ki a kutatók több mint 14 ezer fénykép alapján. A felvételek elemzése évekbe telt, és az áttervezett kísérleti körülmények mellett is hozott meglepetéseket. Egyes hálók a vártnak megfelelően szimmetrikusak voltak, mások viszont furcsán aszimmetrikusra épültek, és nagyon hasonlítottak a földi hálókra. A szakértők hamar rájöttek, hogy a különbség a fényviszonyokban keresendő: amikor a hálóépítés elején fel volt kapcsolva a lámpa, a pókok a fényforráshoz igazodva szőtték hálójukat, ennek irányát tekintve a gravitációs körülmények közötti felfelé iránynak.

A kísérlet kezdetén a kutatók egyáltalán nem gondolták, hogy a fényforrás döntő tényező lehet a hálóépítésben. Így aztán óriási szerencse volt, hogy a lámpákat egy oldalon, a tárolók tetején helyezték el, és nem több oldalról érkezett a fény, hiszen így sosem derült volna ki a fény orientáló hatására.