A microdosing, vagyis LSD, varázsgomba vagy más drogok nagyon kis mennyiségben való fogyasztása az utóbbi években vált divatossá, mivel művelői szerint javítja a kreativitást és pszichológiai szempontból is pozitív hatású. Tekintve azonban, hogy a fogyasztók ilyenkor a pszichedelikus hatást kiváltó dózis kevesebb mint 10 százalékát alkalmazzák, a szakértők között vita tárgyát képezi, hogy valóban a hatóanyagoknak van ilyenkor korábban nem ismert, gyógyszertanilag mérhető hatása az agyra, vagy egyszerűen a placebohatást érzékelik az alanyok.
A kérdés megválaszolását jelentősen nehezíti, hogy a kábítószerek annyira szoros szabályozás alá esnek a legtöbb országban, hogy hatásaik kutatása sem egyszerű. Ezt Szigeti Balázs, az Imperial College London kutatója és kollégái úgy kerülték meg, hogy a vizsgálatba eleve microdosingot gyakorló alanyokat toboroztak, majd a pszichedelikus szereket gélkapszulákba rejtették, amelyek közé üres, hatóanyag nélküli kapszulákat kevertek.
A vizsgálat eredménye szerint a microdosing valóban javított az alanyok mentális állapotán, de ugyanolyan mértékű pozitív hatást váltottak ki az üres kapszulák is. Vagyis a gyakorlatnak valóban vannak előnyös hatásai, de ezek függetlenek a pszichedelikumok farmakológiai hatásaitól, mondja Szigeti.
Jelen esetben ugyanakkor a kutatás módja is legalább ennyire érdekes, mint az eredmények, mondja Noah Haber, a Stanford kutatástervezője. A londoni szakértők nagyon elmés „önvakosító” megoldása ugyanis egy sor más területen is használható lehet a jövőben. A kutatás megszervezése Szigeti elmondása szerint nem volt könnyű, különösen az etikai bizottságot volt nehéz meggyőzni arról, hogy pszichedelikumokat használó önkénteseket toborozzanak.
Majd amikor végre megvolt az engedély, meg is kellett találni azokat a vállalkozó szellemű microdosing-rajongókat, akik hajlandók voltak részt venni a vizsgálatban. A Redditen keresztül végül több mint 1600 jelentkezőt sikerült toborozni, akik java azonban gyorsan felszívódott, miután kiderült, hogy a pszichedelikumokról maguknak kell gondoskodni a kísérlet ideje alatt. Így is maradt azonban jó pár jelentkező, akik közül végül 246-an vettek részt a vizsgálatban.
Maga az önvakosítás sem volt problémamentes. Ehhez az alanyoknak maguknak kellett összekeverniük a hatóanyagot, illetve placebót tartalmazó kapszulák borítékjait, majd kisorsolni, hogy mi van soron, és a boríték QR-kódját feltölteni a vizsgálati weboldalra. Ahhoz, hogy a placebokapszulák a hatóanyagos kapszulákkal teljesen azonosnak tűnjenek, különböző trükköket is be kellett vetni, például cukorral tölteni fel az előbbieket, hogy a súly ne buktassa le az üres kapszulákat. A varázsgombát használó alanyoknál ugyanakkor a jellegzetes „gombás böfögés” megléte vagy hiánya gyorsan elárulta, hogy mit vettek be. Így némi kísérletezés után a szakértők úgy döntöttek, hogy inkább nem pszichedelikus gombával kell megtölteni a placebokapszulákat.
A résztvevők egy része ennek ellenére is elég pontosan meg tudta mondani, hogy hatóanyagot vagy placebót vett be. Ez azonban újabb lehetőséget adott annak vizsgálatára, hogy a fogyasztók által tapasztalt pozitív hatások mennyire köthetők a farmakológiai hatásokhoz, és mennyire a pszichedelikumokkal kapcsolatos elvárásokhoz. A kutatásból összességében az derült ki, hogy azok az alanyok, akik azt hitték, pszichedelikumot vettek be, általánosságban jobban érezték magukat és kevésbé szorongtak, mint azok, akik úgy gondolták, placebót fogyasztottak – függetlenül attól, hogy valójában mit vettek be.
Az eredmények megerősítik annak a néhány, általában nagyon kislétszámú, placebokontrollos vizsgálatnak az eredményét, amit a microdosinggal kapcsolatban végeztek. Az új vizsgálat ugyanakkor kiemelkedően sokat nyomhat a latba, mivel sokkal több alany részvételével zajlott és hosszabb utánkövetést is alkalmaztak a megszokottnál.
A vizsgálatnak persze vannak gyengébb pontjai, a kapszulák tartalmának bizonyos esetekben való kikövetkeztetésén túl például az, hogy az alanyok maguk határozták meg az adagolást, és hogy milyen szert fogyasztanak. Az sem vehető biztosra, hogy mindenki betartotta a szabályokat, illetve egy önként jelentkező, a microdosingot támogató vizsgálati csoportról van szó, ami szintén torzíthat a gyakorlat általános hatásainak megítélésén.
Szigeti és kollégái már egy új, továbbfejlesztett kísérleten dolgoznak, amely hasonló önvakosító rendszerben zajlik, viszont a résztvevőknek gyakrabban kell beszámolni tapasztalataikról. A vizsgálati módszert tovább más anyagokon, például a kannabisz olaj, illetve különböző táplálékkiegészítők kapcsán is be kívánják vetni, hogy felmérjék ezek tényleges hatásait.