1. oldal
A Pillars of Eternity egy remek RPG, nagyszerű a világ, amiben játszódik, jó a sztori és izgalmas a harc is. Rengeteg varázslat és képesség van, a karakterfejlődés lassú, de jól eltalált. Egy igazi baj volt csak vele, ami minden Obsidian játékkal: bugos. Ennél a stúdiónál remek írok és játéktervezők vannak, de nem náluk dolgoznak a programozás istenei. Az összes játékuk bugos és még egy kiegészítőben is el tudták azt érni, hogy új bugokat implementáljanak az agyon patchelt alapjátékba! Félreértés ne essék, azért nem nagyon súlyos hibákról van szó, inkább sok apróságról. Nincs olyan, hogy nem tudsz befejezni egy küldetést vagy elakadsz a játékban az egyik miatt, de akkor is idegesítőek. A legrosszabb például, hogy druida vihar varázslata az esetek felében nem működik. Rákattintok, hogy lője el, aztán átmegy a karakter passzívba… Most, hogy ezt kiadtam magamból, vágjunk is bele a messzi északon játszódó kalandba!
Az első dolog, amit tudnotok kell vele kapcsolatban, hogy mivel a PoE nem nyílt végű, és az események fonalát nem a játék után vesszük fel, így amennyiben végigvittétek az alapjátékot, vissza kell töltenetek a hosszú befejező kazamata előtti mentéseteket. A kiegészítő folytatására, a White March Part II-re természetesen ugyanez lesz igaz, így amíg az meg nem jelent, nem is érdemes ismét lezárni a kalandot. Nem túl elegáns megoldás ez, de meg lehet vele békélni. A kiegészítő 5-ös szint környékére lett tervezve, viszont ha már elértétek az alapjáték szintlimitjét és úgy esnétek neki, opcionálisan feldobja a kiegészítő, hogy azonos loot mellett megnehezíti nektek a harcokat. Amikor megérkeztek a kis faluba, ahol egy rakás küldetést varrnak majd a nyakatokba, éppen ogrék támadják a helyet. Ezekből pillanatok alatt felvágottat fogtok csinálni, de még nincs ok a pánikra, az első csata nem mérvadó a nehézségre nézve. Később találtok keményebb ellenfeleket is.
Örömteli, hogy végre megemelték a szintlimitet, mivel a 12-t nagyon hamar el lehetett érni, bőven Twin Elms előtt, bár későbbi tapaszokban csökkentették az XP-t például a fejvadász küldiken, hogy ez ne így legyen, de ez sem igazán segített. Most már 14-ig elmenetelhettek, ráadásul a varázshasználók külön örülhetnek, mert egy bizonyos szint után megkapják, hogy például a 3-as szintű varázslataikat nem pihenésenként, hanem csatánként lövöldözhetik. Észrevételem szerint ez egyébként nem könnyít túl sokat, inkább kényelmesebbé teszi a kalandozást, így bátrabban kapcsolhatjuk be az AI-t is a csapattársaknak, nem probléma, ha ellövöldözgeti ezeket a spelleket. Hogy milyen lett az AI? Nos, nem mondom, hogy túlzottan testreszabható lenne, van pár kaszttól függő alapvető viselkedési forma, meg beállíthatjuk, hogy a pihenéseként 1-2 alkalommal ellőhető dolgainkat is használja. A könnyebb csaták így kevésbé munkásak, de sokat azért ne várjunk a mesterséges intelligenciától. Nem is lenne jó, ha egy ilyen játékban túlerőltetnék, hiszen a lényeget, a gondos mikro-menedzselés élvezetét ölné ki belőle. Én ráadásul kifejezetten az a fajta játékos vagyok, aki szeret mindent maga csinálni, csak a teszt kedvéért kapcsoltam be. A legkiélezettebb ütközeteknél, például sárkányölésnél meg amúgy is jobb, ha teljesen mellőzzük. :)
2. oldal
További újdonság, hogy ha úgy érezzük elrontottuk a karaktereinket, nincs gond, potom összegért újraoszthatjuk a képességeiket. Mit is mondjak erről. Egyrészt ez egy felesleges könnyítés, másrészt még bugos is! Amikor próbaként befizettem egy ilyenre, az első szintlépésnél meglepődve tapasztaltam, hogy nahát, ez teljesen értelmetlen, a skill pontokat (Stealth, Athletics, Lore, Mechanics, Survival) nem oszthatom újra. Aztán a következő szintlépésnél, mikor kaptam új pontokat (első szinten még azt hittem, csak maradék volt korábbról), akkor rájöttem, hogy a játék elfelejtette kinullázni az eredeti leosztást… Így ha nem akartok csalni, várjatok egy tapaszt a respeccel…
Ennél azért érdekesebb dolgokat is hozott a kiegészítő, a hosszú mellékküldetés és két új társkarakter mellett bejöttek például a legendás/lélekhez köthető fegyverek. Már beszéltünk sokat a játékmechanikákról, ezért kezdjük inkább a sztorival és a társkarakterekkel…
Hőseink üzenetet kapnak a korábban említett kis falu, Stalwart vezetőjétől, amit a mi kis bázisunkon, Caed Nuában tolmácsol nekünk kőtestben lakó gondnokunk. A helyzetük elég siralmas, az húzhatja csak ki az ott lakókat a pácból, ha sikerülne beindítaniuk az ősi törpe erősség, Durgan’s Battery legendás kohóját, a White Forge-ot. Az ott lakó törpék régen meghaltak, viszont a hely sötét árnyat vetetett a környező településre, vészjósló hangokat hallani felőle és sok kalandozó bicskája tört már bele, hogy megpróbált bejutni oda. Ha ez még nem lenne elég, azt is elejtették, hogy a Leaden Key ügynökeit látták a környéken ólálkodni…
A kiegészítő havas tájai szépek és hangulatosak, Stalwart kicsit talán lehetett volna nagyobb, de legalább minden sarkon a nyakunkba varrnak 3 küldetést. A karakterek között van pár figyelemre méltó, de nem meglepő módon az új társak a legkidolgozottabbak. Mind a gólemtestbe zárt Devil of Caroc, mind pedig Zahua érdekes hátteret kaptak. Hozzá kell viszont tenni, hogy egyiknek sincs komoly és hosszú személyes küldetéssorozata, mint akár Alothnak vagy Durance-nak. Zahua megjegyzései viszont gyakran megmosolyogtatóak, így én azt mondom, hogy legalább az északi kalandozás idejére érdemes őket a partiban tartani, aztán visszaválthattok a bejáratott csapatotokra. A fő történeti szál egyébként abból kifolyólag, hogy csak egy mellékszálat hoz be, nem pedig folytatja valamilyen módon a fősztorit, nem lett nagy ívű, de különösebben rossznak sem mondanám. A Leaden Key a Part I-ben nem igazán kapott szerepet, szóval várhatóan a második epizódban majd összeakaszthatjuk velük a bajszunkat. Ami pedig Durgan’s Battery-t illeti, tulajdonképpen egy méretes, többszintes kazamatának felel meg, szóval jó sok harcra kell felkészülnötök. Egyébként a kiegészítő alapvetően inkább ebbe az irányba húz, vagyis több a csatázás, mint a sztori és a beszélgetés.
3. oldal
A kiegészítő a nagy északi kalandzónán túl hozott behozott még egy kisebb dungeon crawling helyszínt is, ez kifejezetten magas szintűeknek szól, 12 alatt ne nagyon merészkedjetek oda, mert még a korábbi maximális szinten is izzadni fogtok az ottani ellenfelekkel. Cragholdt Bluffs történeti aláfestése felejthető, viszont izgalmas harcokat tartogat a taktikus játékmenet kedvelőinek.
Most pedig térjünk vissza északra még néhány szó erejéig, nevezetesen a lélekhez köthető fegyverekhez. Ezeket amikor megtaláljuk őket, különösebben nem tűnnek brutálisnak, főleg ha a végjáték előtti állapotból kezdtünk neki a White Marchnak. Találhatunk jó néhány darabot, szerencsétlenségemre az éppen aktuális csapatomnak egyik sem volt épp ideális (hunging bow, estoc, great sword, mace, staff), de valószínűleg a Part II-ben is jön még be pár. Ezek a fegyverek nem hagyományos bájolásokkal fejleszthetők, hanem mini küldetésekkel erősíthetők (például ölj meg 5 Blightot vagy 25 ellenséget). Ezek megcsinálása nem probléma, ha a játék elején vagyunk, viszont annál kellemetlenebbek, ha már kipucoltuk az összes térképet. Én annyira nem jöttem tőlük lázba, de végül is nem rosszak. Ami egy kicsit kiábrándító volt, az pontosan az, ami körül az egész kiegészítő forgott, a White Forge. Nem nagy meglepetés ugye, hogy sikerrel vesszük majd az akadályt és megtaláljuk a legendás kohót. És ha már megtaláltuk… akkor véletlenül sem fogunk benne egy menő páncélt vagy fegyvert kovácsolni… olvaszthatunk viszont fémet benne, amit aztán felhasználhatunk egy jelentéktelen bájoláshoz (fegyverre vagy páncélra is megy). Ennyi.
Összességében azt tudom mondani, hogy a kiegészítő szép, hangulatos, kellemes a zenéje, jók a szinkronok is. De én úgy gondolom, hogy egyben kellett volna kiadni, mert ez így kevés. Miután a végére értem, nem voltam különösebben elégedett, mint amilyen egy játék befejezésekor szoktam lenni. Az első gondolatom az volt, hogy na majd a Part II. Félreértés ne essék, kaptunk egy lezárt történeti szálat, Stalwartban még az utolsó részeg alak és a csapos problémáira is Ti lesztek a megoldások, de… ott van az a de. A kiegészítő itthoni árától viszont ne ijedjetek meg, a pakk tartalmazza mind a két részt, így én azt mondom, hogy ennyiért több mint valószínű, hogy nem lesz rossz vétel (6000 Ft). Remélhetően az Obsidian előbb-utóbb kikalapálja a bugokat is. Azt még megjegyezném, hogy ha engem kérdeztek, jobb egy második végigjátszás keretében, 5-ös szinten felmenni északra.
