Az arany és egyes más nemesfémek fontos összetevői a számítógépes chipeknek, beleértve az olyan elterjedt elektronikus eszközök chipjeit is, mint az okostelefonokban találhatók. Ezeket a fémeket ugyanakkor nehéz kivonni a hulladékká vált eszközökből, hogy újrahasznosíthatók legyenek. Egy japán kutatócsoport viszont rájött, hogy egy művészkörökben népszerű festékanyag, a poroszkék révén sokkal hatékonyabban lehet kivonni az ilyen környezetből a kérdéses fémeket, mint a jelenleg használt módszerekkel.

„Egy tonna mobiltelefon 300–400 gramm aranyat tartalmaz, ami 10–80-szor nagyobb mennyiség, mint ami a természetes ércekre jellemző” – írják az eredményekről beszámoló tanulmány szerzői. És más elemekkel is hasonló a helyzet, vagyis, ahogy a szakértők írják, az elektronikus hulladékokból kivonni a nemesfémeket sokkal hatékonyabb, mint a természetes lelőhelyekről kitermelni ezeket.

A poroszkék az első modern szintetikus pigment. Bár korábban is léteztek művi kék színek, például az ókorban széles körben használt egyiptomi kék, ezek kivesztek a használatból és készítésük titka is elveszett. (Bár azóta sikerült reprodukálni a folyamatot.) A poroszkék megalkotása előtt a festőknek indigót, kobaltot vagy a drága lazúrkőből készült ultramarinkéket kellett használniuk, ha mély kék színekre vágytak.

A poroszkék pigmentet a források szerint először véletlenül hozta létre egy berlini festékkészítő, Johann Jacob Diesbach 1706-ban. Diesbach vörös pigmentet szeretett volna előállítani, amihez kálisót, vas-szulfátot és szárított bíbortetűt kevert össze. A használt kálisó azonban vérrel szennyezett volt (valószínűleg munka közben megvágta az ujját), és az így létrejövő reakcióban egy jellegzetesen kék színű vas-cianid vegyület jött létre, amit először porosz, majd berlini kéknek keresztelt a készítő.

Az első festő, akiről tudni lehet, hogy használta a pigmentet, Pieter van der Werff volt 1709-ben, de a receptet 1734-ben közzétették, és innentől kezdve a festék alkalmazása nagyon gyorsan elterjedt a festők között. Vincent van Gogh például a Csillagos éjen, és Pablo Picasso kék korszakának is rengeteg képén feltűnik.

A pigmentnek azokban más alkalmazása is van: gyakran használják nehézfém-mérgezés kezelésére, mert hálózatos struktúrája képes csapdába ejteni a nehézfémionokat, megakadályozva azok testben való felszívódását. A poroszkéket a fukusimai erőmű körül a talaj céziumtól való megtisztítására is használták. Ezen kívül kozmetikumokban és a patológiában is alkalmazzák festékanyagként.

Nagyon hasznos anyagról van tehát szó, amelynek a japán szakértők most újabb felhasználási területet találtak. Röntgen- és ultraibolya spektroszkópiával elemezték, hogy a pigment milyen mértékben veszi fel a különböző nemesfémeket. Az eredmény számukra is meglepő volt, a pigment nagyon hatékonyan és nagy mennyiségben gyűjti magába az ilyen anyagokat, vagyis ideális lehet az elektronikus hulladékok kezeléséhez.

A poroszkék ezenfelül a nukleáris hulladékok semlegesítésének egyik nagy problémáját is megoldhatja a szerzők véleménye szerint. A jelenlegi gyakorlat az, hogy a folyékony radioaktív hulladékot üvegszerűvé alakítják, és így kezdik meg a tárolását. A platinacsoport elemei azonban hajlamosak felhalmozódni az olvasztótartályok falán, ami idővel egyenlőtlen hőfelvételhez vezetne, így a tartályokat gyakran kell öblíteni, ami nagyon drágává teszi a folyamatot. A poroszkékkel viszont ezektől a lerakódásoktól is meg lehetne szabadulni, így ki lehetne hagyni a folyamatos öblítéseket.